Barion Pixel BRONZ1-2 ÍRÁSTECHNIKA: Mit tegyünk, ha információra van szükségünk? | Kreatív írás online oktatás

Mit tegyünk, ha információra van szükségünk?

Egy író információéhsége hatalmas, ezért, hogy ne kelljen minden mondatnál bújnod valami könyvet vagy elveszni az internet bugyraiban, azt javaslom, hogy tudatos kiművelődéssel kezdj. Ez nem jelenti, hogy ne írj közben, de azt igen, hogy néhány dolgot tarts szemmel, és építsd fel magad. Ehhez adok ma támpontokat, de ez nem szabály, hanem egy életforma, alakítsd ki magadnak kedvedre, a céljaidnak megfelelően! Csak ne sunyítsd el, mert akkor nem fogsz haladni.

Egy dologban minden írói terület megegyezik egymással. Az író aktívan ír. Az író ugyanis ettől író. A blogger bejegyzéseket ír, az újságíró cikkeket, a moly könyvértékeléseket, kritikát, interjút, az író meg, ami a csövön kifér. Minden más, amit elérhetsz az írással, az ennek a járuléka lesz majd. Vagyis az elismerés továbbra is elvégzett munkáért jár, középpontban az írói munkával. A gyakorlat teszi a mestert itt is, az íróság egyik feltétele egy állandó jelenlét, rendszeres publikálás, némi kiszámíthatóság a teljesítményedben. Ezt azonban bizonyos kiművelődés nélkül nem tudod megtenni. Tervezned is kell a munkáiddal, komoly időbeosztással. Miért? Mióta írod a regényedet?

Tegyük fel, bejutsz egy kiadóhoz. Kiadják. Utána mi lesz? Meg tudsz írni évente vagy kétévente egy újabb részt vagy egy újabb regényt? Sokan megállnak az első kötet után. A megjelenés kötelez is, erre is érlelődni kell, gondolkozz el ezen! Ahhoz, hogy felkészült író legyél és könnyedebben tudj majd újabb és újabb műveket teremteni, teljesíteni, és írói brandet felépíteni, kell némi alapműveltség, amire folyamatosan támaszkodhatsz, és mindig az aktuális munkád szerint bővítheted. Nagy a valószínűsége, hogy a munkádat sem hagyhatod ott, mert egy első regénnyel még nem keresel annyit, amiből megélhetsz.

A mostani leckénk arról szól, hogyan készülj fel, és a tudatlanságot hogyan győzd le a munkádhoz. Ez nem iskolai tananyag, nincs mit bemagolni, itt nem kell topon lenned tizenöt tantárgyból. Abból a témából kell topon lenned, és abban a zsánerben, ahol boldogulni szeretnél, de abból a szokásosnál mélyebb ismeretek kellenek, különben nem boldogulsz. Az adóhatóság sem huny szemet az adó befizetése fölött, attól, hogy az alany „nem tudta”, hogy neki adózni kell. A tájékozatlanság nem ment fel a felelősség alól, mi több, a tudatlanságod olyasvalami, amiért neked kell felelősséget vállalnod. Tegyél ellene, és légy műveltebb, tájékozottabb és használj mindent lehetőleg helyesen. Lásd át, mi folyik körülötted, lásd magad a célodban!

Az írásban sok dolog így működik. Például a helyesírás, vagy a szavak jelentése is, ezek adottak, de ahhoz, hogy jól használd, ismerned is kell. Nem kerülheted meg. Minden működik már valahogyan, nem hozhatsz helyettük saját, neked kényelmesebb szabályokat csupán azért, mert nem tudsz dolgokat. Mi a megoldás? A tájékozódás és a tanulás, ha tudod, hogyan működnek a dolgok, egy idő után ilyesmikkel nem lesznek problémáid, mert megszokod, hogy helyesen írsz. Egyszer kell megtanulni helyesen írni, központozni, egyszer kell megtalálnod a párbeszédjelet a wordben, egyszer kell kiművelned magad azon a területen, ahol íróként szeretnél érvényesülni, és így tovább. Ez a tudásod gyarapodik, és nem veszik el soha többé. Attól, hogy valamiről még nincs tudomásod, az még létezhet, és el is várhatja egy kiadó, hogy ha író akarsz lenni, akkor az alapvető tényezőket, műveket, jellemzőket, könyvpiaci eseményeket alapjaiban ismerd és így alkoss valami jót. Legyél nyitott, érdeklődő és rugalmas, tudd, mi a keret, amiben mozoghatsz. Nem kell több, és ne ijedj meg! Nem kell sem zseninek lenni az íráshoz, sem pedig kiolvasni minden létező könyvet. De van pár dolog, amit viszont mégiscsak meg kell tenni.

Hogyan hozd képbe magad, hogy világosabban tervezhesd a saját írói utadat?

Például figyelj a publikáló írókra, olvasd őket, beszélgess velük, járj el dedikáltatni, gondolj arra, milyen jó lesz, ha majd te is fogsz dedikálni. Éld át élőben, barátkozz a dologgal, mert nem olyan könnyű az, mint hiszed. És most nem magamra gondolok, hanem mindenki másra, aki téged egy kicsit is érdekel, akivel tudsz azonosulni, akire szívesen hasonlítanál. Tanulhatsz tőlük és ez fontosabb, mint más kezdőknek fontoskodni. Olvass! Egy borító megtekintése nem azonos a könyv elolvasásával, ezt beláthatod. Éppen ezért, ha tudod már, milyen területen alkotnál, mélyülj el benne minden könyvpiaci érdekesség szintjén. Tudom, ez evidencia, de ne feledd, bizonyos dolgokban könnyű csapdába esni. Nem kell műveltebbnek vagy okosabbnak látszanod másoknál vagy annál, mint amilyen most vagy. De igyekezz ezen javítani. Ez is életforma, mindig fejleszthető és kétlem, hogy mindent tudnál. Ha nem olvastál valamit, az nem ciki, megesik, hiszen mást olvastál, ami közelebb állt hozzád, de elolvashatod ennek hatására azt, amiről szó van. Tedd meg!

Fogadd el, hogy nem kell mindig mindenről hangos véleményednek lennie. Ezen felül te sem örülnél, ha valaki rossz véleményt mondana egy kéziratodról úgy, hogy el sem olvasta, csak ránézett a betűkre a tetején. Ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy hajlamos az ember kezdőként felszínesen megítélni dolgokat. Ez az írói út több területén visszaköszönhet, legyél korrekt kifelé másokkal és őszinte, nem baj, ha valamit nem tudsz, hiszen nem lehet mindent tudni. De van, amit fokozatosan majd kellene. És ettől vagy kezdő, hogy ez a szint és belelátás nincs meg neked, mert még csak tanulod. Ez nem baj! Ha ezt felvállalod, nagyobb türelmet kaphatsz és segítséget is. Ne rombolj, építs! Ne fontos akarj lenni, hanem konstruktív, adj hozzá a témához, ha ténylegesen van miből, és hallgasd, találd meg azokat, akikből te magad meríthetsz. Érdemes interjúkat nézni, könyvbemutatókat, beszélgetéseket, követni a könyves eseményeket. Ha te beszélsz, csak elismétled, amit már tudsz, ha másokat hallgatsz, abból hosszú ideig csak tanulhatsz. Tanulj meg hallgatni, mert az jó, rengeteg dolog villámcsapásszerűen meg tud világosodni előtted ezzel, és még kellemes élmény is.

Olyasmi ez, amit nagyon nehéz kezelni és nem tud az ember segíteni benne, mert ezen a területen is a saját utadat kell megtalálnod, de menj és járd be a könyvszakmát, mint egy kalandparkot, ez segíteni fog abban, hogyan művelődj.

A műveletlenség a szövegekben is jelentkezik, és az író észre sem veszi, hiszen fogalma sincs róla, hogy mi az, amit nem tud. A tudatlanság egy író örök mumusa amúgy. Meg kell küzdeni azért, tudd, mit tudsz. Ha ez megvan, könnyebb lesz belátni azt is, mit nem tudsz még. Durva felszínesség és tudatlanság az is, ha rálegyintünk a szövegre, hogy a szerkesztő majd kijavítja. Mert bizony tájékozatlanság azt hinni, hogy ha komoly hiányosságaink vannak, akkor azt majd egy bérelt szerkesztő ki fogja javítani. Ne pazarold a pénzed ilyesmire, ha van ingyenes és korrektebb megoldás is erre.

Segítség kell egy ponton ez igaz, de miért? Tudod-e miért kell egy kívülálló, hogy javíthass egy szövegeden? Be kell látni, hogy vakok vagyunk a saját szövegünkre és szeretnénk, hogy másokban is ugyanazt az érzelmi élményt hozza létre, amit leírtunk, mint bennünk. Ez a két momentum lesz az alapja majd a bétázásoknak és az előolvasásnak, amiről később beszélni fogunk. Most az a kérdés, mire alapozz addig, míg át nem adod ezt a sokszorosan javított szöveget egy bétának? Mi az, amit te magad megtehetsz a szövegedért, mielőtt bárki hozzányúlna?

Mi a különbség a profi és a kezdő író gondjai között?

Amit itt leírok, az egy olyan kontraszt, amiben érzékeltetni szeretném, hogy milyen mélységei vannak a szövegeknek. Egy kezdő mereven hisz az átadhatóságban és törekedik felé, kissé botladozva, de azt várja, hogy ugyanazt érezze az olvasó, amit ő, amikor írt. Ő érzelmeket próbál a papírra vetni, mégpedig a sajátjait és nem tudásalapúan. Ettől sebezhetőbb és sokkal több hibát ejt, nem a tartalom és az asszociációk játékában mozog, hanem még a saját lelkületében és az izzadtságszagúan összehordott szavakban. Ez normális az elején, egy kiindulópont, ahonnan el kellene jutni bizonyos felismerésekig.

A profi tudja, hogy ebben az érzelmi átadhatóságban nem hinni kell, hanem a szöveget eszközként használni hozzá. Asszociációk, gondolattartalmak, katarzis, mozgás és életszerűség, hitelesség, eleven karakterek, folytonosság, ezekben gondolkodik, nem szavakban, hanem hatásban, amit kelteni akar. Ez az írástechnika egy magasabb szintje. Egy kezdő ezzel nem tud még mit kezdeni, neki még a szavak és a mondatok is kihívások, verejtékkel összehordott szabályok a mankói, a szóismétlésekkel küzd, túlírással, merevséggel, amit összekever a magabiztosság látszatával. Nyugodj meg, ez is normális a fejlődésben és nem baj. Ki fogod nőni, segítek benne, hogy ezt elkezdhesd. De ez idő és gyakorlás, ne add fel!

Egy profi ilyenekkel már nem küzd, más problémái vannak. Egy profi számol azzal is, hogy tökéletes sosem lesz a szövege, de egy bizonyos szintet hoznia kell vele. Valamint tisztában van azzal is, hogy minden olvasóban másként fog lecsapódni a szubjektív olvasói élmény. Nem ragaszkodik mereven egy élmény átadásához, ahhoz ragaszkodik, hogy maga a történet működjön önmagában és ő maga hajlandó ehhez felnőni és hozzáalakulni. Mert a szövegeink tükrök az olvasó számára és mindenki a saját arcát látja benne. Ilyen értelemben a profi író elengedi azt, hogy elvárja a tükröződő arcokat, ő a tükre működésére kíváncsi és nem akarja a saját arcképét mások arcába erőltetni.

Az a szöveg, ami nem tükröz, még nem jó, az a szöveg, ami mindenkinek ugyanolyan arcot akar mutatni, még nem jó. Az a szöveg, amiben az író néz csak vissza ránk, még nem jó. Valamint egy profi azt is tudja, hogy a szöveg egy képlékeny dolog, ami akkor jó, ha az olvasóban hozza létre az érzelmeket, míg az író érzései teljesen másodlagosak maradnak. Nem számítanak a mű szempontjából, hiszen ő az alkotó és a világ közepe az a mű, nem az író.  A profi író érzelmileg le tud válni valamennyire a szövegéről, egy kezdőnek ezt meg kell tanulnia évek alatt, és ez is normális. Egy profi író izzadhat vért, de a szövegnek jónak kell lennie, ez a saját belső elvárása, nem külsőségek után kajtat. Számára az luxus, hogy jól érezze magát írás közben – persze az is előfordul, lásd: flow élmény. Egy profi szabályosan megretten, ha írás közben nem izzad meg, és véletlenül élvezi a szövegét, ez kezdő író korából megmaradt örökség, azt jelzi, hogy valami nincs rendben és a szöveg rossz lesz. Tudja, hogy olyankor a szöveg nagy valószínűséggel nem elég jó. Egy kezdő élvezi a szöveg megírását, de az olvasója annál többet fog szenvedni. De, az esetek nagy részében így van, bármilyen hihetetlen. Minél könnyedebbnek látszik egy szöveg, annál nehezebb megírni, keményebb a mögötte álló író útja. Minél könnyebben írunk meg egy szöveget, annál valószínűbb, hogy az még merev, akadozó és nagyon nem jó, itt az olvasónak lesz kemény átrágni magát a szövegen.

Mindezt azért mondtam el, hogy láthatóbb legyen, a szavakon túl az írásban vannak olyan mélyebb rétegek is, melyeknek megtanulásához tényleg fejlődni és írni kell. Kiérdemlésen alapul, hibázásokon, gyakorláson, belátáson. Amikor ezek után egy kezdő szerző rálegyint egy-egy hibás kifejezésére egy zavaros mondatban, hogy a szerkesztő majd kijavítja, az eléggé visszásan veszi ki magát. Aki tudja, hogy egy szöveg sokkal több a szavak összehordott halmazánál, az azt is tudja, hogy egy ilyen kijelentés nagyon kínos. Csak azt mutatja meg, milyen messze van ez a kezdő szerző attól, hogy kiérdemeljen egy igazi szerkesztőt, aki után kiáltozik. Azt is megmutatja, hogy fogalma sincs arról, mit csinál valójában egy szerkesztő. Nos, erről egy egész leckében beszélni fogunk.

Hogyan ásd bele magad a kulisszatitkokba, hogy írói tudást alapozz?

Eleinte ihletre vársz, de aztán megérkezik, és hiába akarsz írni, hiába feszít, mégsem megy az írás. Ilyenkor is másokat kérdezel meg, hogyan fogj neki az írásnak? Miért? Feltettél már magadnak minden fontos kérdést? Tudod, hogy mit akarsz írni egyáltalán? Igen? Remek! Fel is készültél rá? Hoppá! Egy gyógyszerész a főszereplőd és csak pepecsel és pózol, miközben fogalmad sincs, hogy valójában mit csinál? Fogalmad sincs, miért nem működik az egész, és mi nem jó?

Valószínűleg tájékozatlan vagy, és ezért nem tudod, mit írj valójában. Mindent, amit leírsz, meg kell alapoznod magadban, és konkrét dolgokról kell írnod, nem csak úgy általában felszínesen érinteni a témát, mert az átsüt a szövegen és kevéske lesz. Ha nincs háttértudás, felszínes lesz, mint az ismereteid. Persze nem szükséges laboratóriumot nyitnod, és saját tapasztalatot szerezned, de meg kell tanulnod ezekhez összeszedni az információkat és hiteles ábrázolást kialakítani kevés információból. Érdemes tudnod az eszközök neveit, azok használatát egy gyógyszerész gondolkodási mechanizmusát (életkorának és a történet korszakának, helyszínének megfelelően), szóval alapvető farmakológiai (gyógyszerészeti) ismereteket magadra kell szedned annak megfelelően, melyik korban is vagyunk. Gondolj bele egy laboratórium kinézetébe a 19. században és ma. Vagy ugyanez egy pszichiátriai kezeléssel kapcsolatban régen és ma. Ugyanígy egy negyven éves férfi gyógyszerész és egy huszonöt éves nő gyógyszerész máshogy fog gondolkodni még a saját szakmáján belül is. Mindennek az idő, a tér, a történelem és a szereplő személyes beágyazottsága szab kereteket. Ezeket az ismereteket magadra kell csipegetned, ezekről döntéseket kell hoznod, mert nem tudsz érdemlegeset írni nélkülük. Ha megvannak az információk és a körülmények, azután jön a neheze. Minden szereplővel el kell kezdened játszani azt a játékot, hogy beleérezd magad az ő helyükbe.

A tudás és a beleérző képesség kéz a kézben járnak, ha tudod, mibe kell beleérezned. Ha nem tudod, mibe, kinek a helyébe érezz bele, akkor nem fogod tudni, hogy mit írj.

Nem tudsz beleérezni egy üres bábuba, igaz? Nos, ideje összeszedned mindent, amire szükséged lehet és megtölteni a szereplődet, hogy hús vér ember legyen. A tudás, ami kell a karakterhez, és a beleérző képességed, amivel a bőrébe bújsz, még mindig nem lesz elég. Kreatívan kell mozgatnod őket, a velük történő eseményeket jelenetekbe rendezgetni, hogy minél több dolog kiderüljön róluk a cselekmény közben. És még ez sem lesz elég. Mert ezt tudnod kell jól megfogalmazni a szövegben, mégpedig szavakkal. Csak egy gyógyszerész, de máris több írástechnikai rétegben kellene valami remeket produkálnod. Hogy lehetséges ez? Hogy csináld jól? A megfelelő szavakkal.

Eleinte érdemes olyasmikről írnod, amiben eleve tájékozottabb vagy. Minél speciálisabb tudással rendelkezel valamiről, annál jobban tudod használni a szövegeidben ezt a tudást. Azt azonban ne felejtsd el, hogy érthetőnek is kell maradnod, ne ess át a ló túloldalára, és ne írj olyan szakzsargonnal, amit egy átlagos olvasó nem ért.

Nem elég filmekből művelődni, erről tegyél le. Attól, hogy láttál egy lovas jelenetet, még nem tudnád azt megírni, mivel a képsor nem művelte ki a lovas szavakkal kapcsolatos írói eszközterületet a nyelvismeretedben. Ezért nem fogsz tudni megnevezni sem lószerszámokat, a ló részeit, vagy a lovas lovaglási technikáját, és néma maradsz, vagy felszínes, a papír vagy üres lesz, vagy a szöveg gyenge, ha erőlteted. Ezért ír eleinte nagyon nehezen jót egy író, később viszont kialakult eszköztárral és szókinccsel könnyebb lesz a munka, mert pontosabban meg tudja fogalmazni a fejében lejátszódó eseményeket.

Térjünk vissza a lóhoz, mert ennyivel nincs vége. Szóval ekkor még csak a látható tárgyakat vettük számba, a gondolkodást és a mögöttes lótartással kapcsolatos hagyományokat nem. A megírni szándékozott történetről meg még szót sem ejtettünk. Ezernyi dolog van, amit nem kell leírnod egy történetbe, de tudnod kellene magadban, mert átsüt a szövegen, ha nincs mögötte a háttértudás. A háttértudás annak a magabiztosságnak az alapja, amivel majd szavakban mesélni fogsz.

Tudnál írni egy jelenetet egy rakétakilövésről a NASA-nál? Nem. Mert nem ismered azt a közeget, a műszereket, a technikai részleteket, a feltételeket és az összehangolási metódusokat. Ezt amúgy még én sem vállalnám be, pedig csak egy start, egyetlen jelenet, a többi részlet még sehol nincs. Meg tudnám írni, de sok munka lenne megalapozni magamnak, mivel ezen a területen a konkrét starttal kapcsolatban nem vagyok eléggé képben. Akármennyi űrhajós kilövést megnézhetünk filmen, nem fogjuk tudni megírni, én sem. A film képekkel dolgozik, neked pedig szavak kellenek a munkádhoz, azt is le kell írnod, ami a filmekben nincs kimondva, mert képben ábrázolják. Ezért a legtöbb, amit tehetsz, ha megírnál egy bármilyen jelenetet az, hogy olvasol ilyeneket és hasonlókat. Sokat. Mert kellenek belőle a szavak, amikkel majd te is dolgozhatsz.

Szókincs, az aranybányád

A szavak szerepe fontos, olyanok, mint a festék a festő számára. Nélkülük nincs mű. Ha írni akarsz valamiről, arról ismeretek kellenek, és szükséged lesz hozzá a megfelelő szavakra és azok pontos jelentésére. A szavak, a szókincsed részévé válnak, egész életedben bővítgetni fogod, és ehhez nem kell más, mint sokat olvasni. Mi a legjobb módszer a szavak használathoz, azok előhívására és arra, hogy még írásban is használd őket? Gyűjtsd össze magadnak a szükségszerű szavakat, írd fel, és néha vedd elő, vagy használd őket bátran, − amennyiben nem egy másik író által kreáltak, pl: mugli.

Tudd, mit jelentenek, jelentésében való magabiztosság nélkül ne dobálózz nagy és ismeretlen szavakkal. A szavak az elsődleges eszközeid és a használatukért felelsz, amiről a legtöbbet úgy tudhatsz meg, ha tényleg olvasol. Sokat. Még a legprofibb írók is olvasnak és tanulnak minden nap, egy kezdőnek pedig még nagyobb szüksége van rá.

Nem szeretsz olvasni? Hoppá! Álljunk csak meg egy szóra!

Író akarsz lenni, de nem szeretsz olvasni? Ne bújj el, nem bántalak! Nos, ez megesik, hát pont azért akarsz író lenni, hogy végre valamit szívesen elolvass, mert amit te írsz, az majd jobb lesz. Ez az érzés nem baj, de ezen a hozzáálláson változtatnod kell, módszeresen. Elzárkózol valamitől, amire szükséged lenne, és lehetőségektől fosztod meg magad. Elmondom, miért, és érteni fogod.

Szituációs és beleérzős gyakorlat:

Képzeld el, hogy nagyon sok pénzed van és szeretnéd befektetni ezt az összeget egy filmbe. Ott ül előtted két rendező is, akik szeretnének filmet csinálni, neked kell eldöntened, melyiküket választod. Kezdők még és soha nem forgattak ezelőtt, ennyiben hasonlítanak egymásra, valami más szempont alapján kell eldöntened, melyiküknek adod a pénzedet befektetésre, elvégre szeretnéd, ha meg is térülne.

Az egyik rendező soha életében nem látott egy filmet se, és közli veled, hogy erre nem is hajlandó, mert nem szeret filmet nézni, csak arra lenne kíváncsi, amit ő készít el, másé nem is érdekli, mert félti az ő művészi látásmódját.

A másik rendező minden fontos filmet látott már és tudsz vele beszélgetni róluk. Kommunikáltok, ő el tudja mondani, miért jó az ő ötlete, és miért működőképes más filmekhez képest, alá tudja támasztani érvekkel, míg az első rendező magára marad önmagával. Nem tud érvelni, nincs rálátása a jelenre. Nem lát túl önmagán.

 

Mit gondolsz, hogy érzi magát az első rendező, amíg te a másikkal a filmekről beszélgetsz?

Mit gondolsz melyik rendező az, amelyiknek szívesebben adnád a pénzt, hogy filmet forgasson?

Pontosan.

Ezután a visszautasított rendező arra fog panaszkodni, hogy a másodiknak protekciója volt. Nos, hányszor hallottuk már ezt a kezdő íróktól?

Gondolom rájöttél, hogy ezt miért meséltem el, te vagy az a rendező, aki nem néz filmeket és pont így okozol magadnak gátat az írói karrierben, ha nem barátkozol meg az olvasással. Olvastál már egyáltalán jó könyvet, a kötelezőkön kívül bármit? Vágj bele! Soha nem késő!

Nos, képzelj el egy kiadót, ahová beérkezik két mű. Az egyik a tiéd, a másik egy olyan kezdő íróé, aki sokkal olvasottabb nálad, és ez bizony, ha tetszik, ha nem, minden kéziraton azonnal meglátszik már a szóhasználat szintjén. Szerinted a kiadó melyik kezdő szerzőbe fektet súlyos milliókat, hogy kiadja a könyvét? Kié lesz jobb? Pontosan.

Ne csinálj magadnak akadályokat, használd az olvasást a munkádhoz, mert szükséged van rá, olyan sokat tanulhatsz belőle, mint semmi másból, hiszen magad elé állított minta nélkül mégis hogy akarsz megtanulni bármit? Ne szabályokat keress az írásban, hanem művelődj! Ne izgulj, nem fog megnyomorítani vagy olyan befolyást gyakorolni rád, hogy elveszítsd az írói hangod. Olyanod még nincs, és nem is tudod, mi az. Ha tudnád, akkor nem gondolnád ezt, hogy elveszítheted. Az írói hang hosszú évek kőkemény munkájával alakul ki, és még publikáló íróknál is épphogy megjelenik, sokat fejlődik az évek alatt, egyre csiszoltabb lesz. Még nincs írói hangod, de épp az a feladat, hogy megkeresd magadban és megtaláld.

Viszont van jó hírem is. Eleinte és úgy általában is bármit olvashatsz, ami érdekel. Aztán keress ahhoz hasonlót, mint amilyet írni is szeretnél. Sokat inspirálnak rajtunk nyelvileg a szép versek. A versek főként az érzelmek szebb kifejezésében és az elvontabb gondolatok megfogalmazásában segítenek fejlődni. Keresd meg, ami neked tetszik, és ha egy könyv nem nyerte el a tetszésedet, nem kell végigolvasnod, bátran fogj egy másikat, mert arra kellene rájönnöd, hogy mi az, ami tetszik és ebbe az irányba mozdulni az íróságodon belül.

Ne álltasd magad azzal, hogy tudsz sci-fit írni attól, hogy elolvastál két novellát a Galaktikában. Vagy ezer romantikus könyvet. Olyan eszköztárral dolgozz, amilyenre a művedhez szükséged van, ahhoz pedig, hogy ezt tudatosan kialakítsd, olvasni kell, mert a szavak a könyvekben szoktak benne lenni. Olvass idővel tudatosan, gyűjtsd a szavakat! Ha ezt nem teszed meg, megrekeszted magad.

Ezen kívül honnan tudod, milyen zsánerben akarsz írni, ha még nem olvastál annyit, hogy eldöntsd mi az, ami hozzád a legközelebb áll? Ezek komoly döntések, gondold át újra, milyen irányba szeretnél indulni a kiművelődésben, és ne restelld segítségül hívni ehhez a könyveket. Valamivel ki kellene alakítanod magadban az írói szókincsedet, amit aktívan használhatsz és az alkotói irányodat.

Idővel tudatosabban olvass és válogasd össze magadnak a munkádhoz szükséges olvasmányokat, mellette pedig azt, ami szórakoztat. Érdemes a szórakoztató oldalát is művelni az olvasásnak, de idővel rá fogsz jönni, a komolyabb témákat boncolgató szakkönyv is képes arra, hogy érdekes legyen, és szórakoztató. Vegyesen, a hangulatodhoz, érzelmi igényeidhez igazítsd az olvasmányaidat, hidd el, én sem csak történelmi regényeket olvasok. Munkához olvasok szakkönyveket rendszeresen és a legmélyebb ismereteim innen vannak. Jó szívvel ajánlom a társadalomtudományokat: filozófiát, pszichológiát, történelmet, esztétikát és művészettörténetet, etikai, morális, vagy bármilyen társadalomtudományi vagy szociológiai olvasmányokat, a nyomdászattörténeti, könyvtörténeti írásokat, a papír keletkezésének történetét, és így tovább. Mindezt pedig akár több kultúrkörben.

Aki a könyvszakmába szeretne belekóstolni, annak illik ismernie a legalapvetőbb zsánereket a palettán, és azok szembetűnő nyelvi és tartalmi különbségeit, hiszen ezen alapulnak a kritikai és az önreflexiós meglátások, ezek azok a szakmai alapok, amivel tudsz dolgozni. Például szeretnél írni egy romantikus fantasyt, de nem tudod, melyik korosztálynak. Felnőtteknek nem elég véres, gyerekeknek viszont túl felnőttes. Ilyenkor a történetet felül kell vizsgálni és dönteni, kinek írsz egyáltalán és ehhez milyen eszköztár kell neked. Ahhoz, hogy ezt a döntést meghozd, tudnod kellene mi a különbség a két korosztályos kategória között, ezt pedig neked magadnak kell megfejtened, mert más szavakkal és más tartalommal kell dolgoznod a két korosztálynak megfelelően. Erről bárki bármennyit beszélhet neked, nem fogod érteni addig, míg tudatos különbséget nem keresel köztük, és ehhez el kell olvasnod legalább két mintapéldányt. Ebből fogsz tanulni a legtöbbet. Ennél többet meg akkor, ha még többet olvasol.

Már ha akarsz. Természetesen ez egy intellektuális kihívás, de ami fontos, az olvasás is komoly munka, amibe időt, erőt fektetsz, szellemi táplálék, amit fel kell dolgozni, meg kell emészteni. Nem mindegy, hogy mennyit tudsz ebből ténylegesen hasznosítani a munkádhoz. A tudatos olvasás sokat segít. Hatalmas élmény tud lenni az is, amikor intellektuálisan bekapcsolódsz egy könyvbe, és épít rajtad, nemcsak érzelmek szintjén, mélyebben is. Ehhez csak annyi kell, hogy figyeljetek és vegyétek észre a történet mélységeit, épp azokat a dolgokat, amikről magyarázok. Értsétek a szavakat, a kifejezéseket, a nyelvi fordulatokat, a humort. Ez az írói munka része, de értő olvasásnak is hívják. Állítólag negyedik osztályra ezt mindenkinek el kellene érnie. Ettől társadalmi szinten nagyon messze vagyunk. Vannak, akik egy életet leélnek anélkül, hogy valaha átérezték volna az értő olvasás élményét. Fedezd fel magadnak bátran!

Konkrétabb kutatások

Most, hogy megbeszéltük, miért is fontos olvasni és képben lenni a dolgokkal, általánosan kiművelődni, kitérhetünk a konkrétabb kutatásokra. Ha kell egy adott információ, akkor célirányosan kutass, járd körbe és használj minél több forrást, minél konkrétabb kérdéseket tegyél fel. Ha megvagy, gondold át, biztos, hogy így gondoltad, mielőtt meg akartad írni?

Nem ciki módosítani. Pontosítok. Ciki nem módosítani. Ezen a ponton hívnám fel a figyelmedet arra, hogy átírások esetén ezeket a homályos, sztereotip szövegszigeteket a regényeidben, vagy más írásaidban meg kell majd találnod, hogy tudd javítani. Ehhez is olvasottsághoz szokott szem kell. Mert tényleg ciki nem módosítani, hisz senki nem kíváncsi arra, mit nem tudsz, vagy mi az, amit konkrétan rosszul tudsz. Tévedésekből ne építs fantasyt, attól még nem lesz az.

A kutatás és tájékozódás összetett folyamat. Ilyenkor jól jön, ha van valamilyen végzettséged és egy-egy témával, szakmával, vagy munkahelyi körülményekkel tisztában vagy, mert tapasztaltad vagy tanultad. Ha ez nincs meg, bele kell vetned magad a kutatásba attól függően, hogy mit szeretnél írni, ki a főszereplőd és mi a foglalkozása, de ilyen kutatott témában sosem leszel annyira otthon, mintha a bőrödön tapasztaltad volna. Ezzel légy tisztában. Viszont íróként elegendő lesz elhitetni az olvasóval, hogy jól ismered a pékségek hajnali illatát, ha egy pékről írsz. Ilyenkor érdemes okosan meghatározni a témát, mibe tudsz beleérezni eléggé egy kis tájékozódással, ebben is lesznek erősségeid és gyengeségeid. Elvégre mondani szeretnél valamit, és ehhez szükséged van mondanivalóra, ami összefügg a szereplőddel. Anélkül nem fog menni.

Nekem két szempont segít mindig és kétféle kutatást végzek, az egyik fele lazább, általánosabb és szórakoztatóbb, míg a másik fele kemény munka, és ezzel együtt kihívás, amitől pezseg a vérem és inspirál.

Ha akartam írni valamilyen novellát vagy regényt, összegyűjtöttem mindent, amihez hasonlítani akartam az eredeti ötletemet. Vagyis regényeket vagy novellákat kerestem, és ezeket olvastam, hogy tájékozottabb legyek abban, mi jelent meg a témával kapcsolatban vagy az adott zsánerben. Ezek gyakran adtak új ötleteket vagy arra ösztönöztek, hogy változtassak az eredeti irányokon. Gyakran belefuthatunk abba, hogy már megírtak előttünk valamit, amit mi is szerettünk volna. Ilyenkor sem kell se megelégedni, hogy na, akkor jó ez, sem pedig kétségbe esni, és kidobni. Érdemes újítani az eredeti ötleteinken, hogy a miénk egy kicsit más legyen. De ebben az újítgatásban nem szabad elveszni és jól kell csinálni. Tartsd magad előtt a célodat. Például, ha írsz egy történetet, amiben szerepel a pestis, nézz utána ennek a betegségnek és a korábbi történetének, legalább alapjaiban. Ezután ne mondd azt, hogy vírus, mert a pestis baktérium, és ezzel nem újítani fogsz, hanem olyannak tűnsz, mint aki nem végezte el a házi feladatát. Légy eredetibb az újításban, ha meg valami nem más, mint maga a pestis, akkor azt írd, hitelesen. Ha más, akkor kezeld kitalált betegségként és adj neki másik nevet. Nem kell mindig mindenen kényszeresen változtatni, használhatsz is meglévő jelenségeket, sőt, nagyon jó lenne, ha inkább ezekkel dolgoznál, hiszen nem kell túlbonyolítani a nyilvánvaló dolgokat. Hogy írni tudj róla, ahhoz ismerni kell és körüljárni több szempontból egy-egy jelenséget, szakmát vagy bármi mást, hidd el, nem fogod megbánni ezt, és arról se feledkezz meg, hogy bár nem írtál még le semmit, ez is az írói munka része! Amikor kutatsz, már akkor is írsz. De legfeljebb jegyzetelj és gyűjts össze mindent, amit csak lehet.

Fanfiction-t vagy M.A.G.U.S. novellát például egyáltalán nem tudsz írni az adott világok alapos ismerete és magadévá tevése, alapos olvasása és jegyzetelése nélkül. Ezek olyan meglévő világok, amikben írás közben elbóklászhatsz és használhatod a szereplőket, helyeket és szabályokat, amiket korábban egy író már megalkotott és elnevezett. Ezeket nem fogod tudni pályázatokra beadni máshol, csak kifejezetten azokon a felületeken, ahol ezeket kérik. A legtöbben a maguk örömére írják és sok bűbájos történet született már így. Afféle rajongói írások ezek, de ettől még lehetnek nagyon jók. Több író is fanficeket írt a pályája elején puszta szórakozásból. Gyakorlásnak ez kitűnő terep lehet, főként, ha otthonosan mozogsz egy ilyen világban és betéve ismered a szabályait, de ha vannak saját ötleteid, akkor azokkal is dolgozz bátran egy saját világban, és gyakorolni tudod az önálló világ felépítését is.

Nagyjából tehát a kutatások szórakoztató része, ha elolvasol mindent, ami hasonlíthat az ötletedre. A következő ötletednél ezeket már nem fogod újra elolvasni, de a huszadiknál már egész komoly képet kapsz a zsáner alapjairól, amiben írsz.

A másik egy kicsit komolyabb szempont az a kutatáshoz, hogy tudományos szintű alapanyagokkal, szakkönyvekkel dolgozzunk, tudományos cikkekkel és doktori (PHD) munkákkal, amik messzemenően meghaladják a magyar wikipédia szócikkek színvonalát, valamint olyan életből vett tapasztalatokkal, amiket összegyűjthetsz magadnak. Például a szomszéd néni kellő átalakítással kitűnő vasorrú bába lehet, ha alaposan kidolgozod, adsz hozzá és elveszel belőle, senki nem fog ráismerni, miközben van egy valós alapja a karakterednek. Felkereshetsz szakértőket, akiktől sok érdekes dolgot megtanulhatsz, ha már mindent elolvastál, mégsem sikerült választ kapnod a kérdéseidre. Az sem ciki, ha néha a kérdéseidet is felülbírálod. A következő leckében a kritikai látásmód lesz a téma, pont arról szól, milyenek a legjobb kérdések.

A tudományos háttér sok íráshoz hasznos lehet, jellemzően történelmi regények és szakkönyvek kellenek egy történelmi regény előkészítéséhez, vagy ha olyan témát írsz, megkereshetsz szemtanúkat és meghallgathatod az élménybeszámolóikat, nézz dokumentumfilmeket, és olvass életrajzokat, regényeket téma szerint. Az idősek előttünk legalább olyan érdekes korokban éltek, mint amilyenben mi most. Nem baj, ha ez érdekel, légy tevékeny, gyűjts minden információt, ami csak kellhet. Fantasyk esetében pedig kifejezetten ajánlom a népmesék, mítoszok és vallástudományi művek (legalább az öt nagy világvallás) alapvető ismeretét. Főleg a teremtésmítoszokat, valamint mások menő regényeit, mert ezek sokat segíthetnek, hogy jól kitalálj egy saját fantasztikus világot. Minden történet a kultúrkörünkből nő ki, nem árt, ha érintkezel ezzel a kultúrkörrel és tisztában vagy a kereszténység eszmei ágyazatával. Mi ugyanis a nyugati keresztény kultúrkörben élünk, ez egy értékrendi beágyazottság, amivel érdemes tisztában lenni. Elvégre te is ide fogsz majd beilleszkedni. Ennek semmi köze ahhoz, hogy vallásos vagy-e, de sokkal több köze van ahhoz például, hogy egy adott társadalomban mi számít bűnnek, vagy erénynek, értéknek vagy gyalázatnak. Ugye, hogy ezek nem tűnnek vallásos dolgoknak? Mégis innen nőnek ki. Ez egy olyan mélység, amit kultúrtörténeti beágyazottságnak hívunk és a múltunkból ered. Nézz utána bátran, minden írónak érdemes ezt tudnia. Ugyanezért érdemes tudnod, milyen szövegek a frissek a zsáneredben a könyvpiacon.

Sci-fiknél érdemes tudományos cikkeket és jelenségek elemzéseit bújni, és ezeket szemmel tartani, olvasni, novellát is, és a legfontosabb műveket, regényeket egyaránt. Ha ilyet akarsz írni, előbb fogadd be a zsánert, tanulj, legyél képben és alaposan gondold ki a saját sztoridat. De ha nem tájékozódsz és hozod magad formába egy-egy könyves zsánerben, nem fogsz tudni belépni sem oda. A kéziratoddal pedig ezt szeretnéd tenni, amikor bizakodva elküldöd egy kiadónak. Ha homokba dugod a fejedet, az csak téged nyugtat meg, másokat nem érdekel. Addig legalábbis, amíg nem akarod meggyőzni őket, hogy mindenütt sötét van. Furcsán néznek majd rád, nekem elhiheted, láttam már ilyet. Egyszóval edzés és komoly felkészülés nélkül nem lehet olimpiát nyerni, ha ezt nem fogadod is el, attól még így van. Jobb, ha megbarátkozol ezzel.

Az információk megfelelő kereséséhez tudnod kell, hogy pontosan mit akarsz megtudni. Egy szó jelentéséhez vagy egy-egy apróság megkereséséhez, helyesírás ellenőrzéséhez kiváló terep az internet, ilyen szempontból egy aranybánya, és nekünk íróknak bizony ma sokkal könnyebb dolgunk is van ebből a szempontból, mert nagyon gyorsan tudunk tájékozódni sokféle témában. Ez azt jelenti, hogy ma kisebb műveltség is elég lehet ahhoz, hogy jó dolgokat tudjunk írni, hiszen könnyebben ellenőrizhetünk bármit.

Ha azonban bonyolultabb összefüggések kellenek, meg kell keresned a mintákat és az analógiákat (hasonlítható, hasonló) jelenségeket ahhoz, amiről írni szeretnél.

Például egy középkori epikus fantasyt tervezel írni, el is olvastál néhányat, mégsem érzed magad elég magabiztosnak, hogy belekezdj a saját történetedbe, mert egy társadalmat szeretnél ábrázolni benne. Ez esetben ugyanis sokkal komolyabb összefüggéseket találhatsz olyan középkorról szóló történelmi szakkönyvekben, és szociológiai, pszichológiai munkákban, amik nagyobb tudományos perspektívát (látószöget) adnak neked a munkádhoz, és mélyebben elemzik a (korai) társadalmakat. Ez segíteni fog abban, hogy kidolgozz egy fantasyba való társadalmi struktúrát. Ilyen típusú tudással már tudsz majd kezdeni valamit egy ilyen középkori beütésű fantasyban.

Ha végképp nem találsz információkat azzal kapcsolatban, amit szeretnél megírni, két lehetőséged van. Kikerülöd, ha nem annyira fontos. Ne kerülj ki azonban olyat, ami odakívánkozik. A másik, hogy ha valóban meggyőződtél róla, hogy nincs róla adat, keress valamilyen hasonlatosságot és írd meg aszerint, ahogy beleillik a történetbe.

Például amikor Bizáncot írtam, csak annyi információt sikerült gyűjtenem az övvel ellátott patríciusnőről, hogy nem a császárok szeretői voltak, hanem komoly tisztséget töltöttek be és megesett, hogy idősebb, tapasztaltabb asszony, például a császár anyósa kapta a címet, sok teendővel együtt. De hogy ezek pontosan mik voltak, máig sem tudjuk. Ezért olyan tevékenységeket párosítottam hozzá, amilyeneket általában a magas rangú római asszonyok folytattak, árvaházak alapítása és fenntartása, a szegények istápolása, ispotályok működtetése és a többi. De ehhez mindennek utána kellett járni. A cél az volt, hogy hitelesen beilleszkedjen.

Mivel Bizánc a Római Birodalom meghosszabbításának számít, még akkor is, ha elgörögösödött és kereszténnyé vált, minden olyan dolog, ami homályba burkolózott előttem, megtalálható volt a pogány istenek Rómájának történetében. Ez kitűnő alap volt ahhoz, hogy analógiákat keressek és átültessem azokat Bizáncba.

A kitalált elemeknek is illenie kell a világba. Légy körültekintő és következetes!

A kutakodás egyébként egy nagyon élvezetes művelet, próbáld csak ki, és meglepődsz, mennyi érdekesség jön szembe és mennyi új ötletet tudsz belőle meríteni a munkához! És ne feledd, ez már az írás része, egy élvezetes életforma, műveld bátran te is! Valahonnan össze kell gyűjtened egy tudásmagot, hogy tudd, miről írsz. Alakítsd ki magadnak, hogy miként építed fel a műveltségedet, de ne hanyagold, mert ez az írói életformával együtt jár, inkább élvezd ki minden pillanatát.

Várlak a következő héten a következő leckével, amiben a kritikai gondolkodás és a kritika lesz a téma. Érdekesebb, mint amilyennek hangzik. A kritikai gondolkodás segít abban, hogy eldönts dolgokat, és ezek a döntések a legjobbak legyenek, nagyon hasznos képesség az íráshoz.

Jó munkát és olvassatok sokat!

Megjegyzés és tipp:

Amikor lesz egy novellád és ki kell húznod belőle 5000 karaktert, hogy beadhasd egy pályázatra, fel kell tenned magadnak a kérdéseket, mi a fontos információ, és mi nem, mit dobhatsz ki, és minek kellene maradnia? Akkor látnod kell az információk közötti fontossági sorrendet. Nézz így a szövegedre, és húzz ki belőle húsz felesleges szót. Most csak felesleges szavakat húzz, ami nem változtat a mondatok jelentésén, ha többet is tudsz, lehet több. Ezeket áthúzhatod piros tollal.

Ebben azt gyakorolhatod, hogy a szavak és az információk olyan tartalomként jelenjenek meg előtted, amiket íróként szelektálni tudsz. Gyakran használunk üres szavakat, amiknek nincs jelentése, ezeket ki kell venni. Gondold át, melyek lehetnek ezek? A szöveg meghúzása ugyanis elsősorban a szavak és a tartalom viszonyában megjelenő kihívás lesz a jövőben, és fogjuk még gyakorolni más szempontok alapján is, főként amikor a cselekményvezetésről tanulunk. Kezdetnek vedd górcső alá a szavakat, információkat és ez segít majd későbbiekben is.