Barion Pixel Az idő és az író | Kreatív írás online oktatás

Az esetek legnagyobb részében azt hisszük, hogy azt kell eldönteni, mit is írunk. Természetesen ez fontos, és fel is kell készülni rá, de legtöbbször szembetaláljuk magunkat egy olyan tényezővel, ami tartogathat nagy meglepetéseket, és ez az idő. Az idő nagy ellenfele és egyben segítőtársa egy írónak, a mai cikket ezzel kapcsolatosan készítettem el.

Az idő mindenkinek ugyanannyi, értem ez alatt, hogy a nap 24 órából áll és gyakran ez is kevés. Nem állíthatjuk meg, alkalmazkodnunk kell hozzá. Az a legjobb, ha okosan kezeljük és beosztjuk annak tudatában, hogy egy részét mindig el kell különítenünk pihenésre is.

Dolgoztam egy helyen, ahol az időm úgy éreztem, hogy elveszik. Nem a munka miatt, hanem mert a munkahelyi tevékenységekből nagyon nehezen tudtam kizökkenni és visszazökkenni az íróságba. Pedig ezt érdemes gyakorolni. Ha a munkahelyi problémákat hazahordjuk, annak lenyomata lesz, és nem tudunk hatékonyan pihenni, nem tudunk hatékonyan időt szánni az írásra. Keveseknek adatik meg, hogy a munkahelyükön írhassanak. Másoknak talán több ideje van a munkahelyen írni, mint otthon, ahol a gyerekek secperc alatt szétkapják a lakást, és mire aludni mennek, már kimerültek vagyunk.

Vannak azonban az életünkben észrevétlenül is holtsávok. Percek, elveszett várakozási idő, amikor például a sorunkra várunk egy orvosi rendelőben, vagy vonatra, amihez sikerül fél órával korábban kimenni, vagy este, amikor sorozatokra vagyunk rákattanva, netet böngészünk, de haszontalanul, üres és rövid cikkeket olvasgatunk, de érezzük, hogy valójában nem épít rajtunk, csak egy kicsit le akartunk ülni a tévé vagy a telefon vagy a gépünk elé.

Néha pedig az sem jó, ha túl sok az időnk, amikor szabin vagyunk, vagy munkanélkülin, gyesen vagy épp nyári szünetben, és annyira nem tudunk mit kezdeni magunkkal, hogy azt is elhalogatjuk, amit megtehetnénk. Aztán jól összeszalad a sok teendő egy kupacba, és végigpöröghetünk pár napot. Utána megint csend, és nincs ihlet, nem történik semmi, lebegünk a semmittevésben, lebegünk az álmokban és gyötör a bűntudat. Ilyenkor a legnehezebb rávenni magunkat bárminemű cselekvésre, mert a motivációink halványak, és olyan, mintha várnánk valamire, miközben valójában a magunknak megtervezett munkánk vár ránk. Ilyenkor érdemes tudnunk, hogy kimerültség áll fenn nálunk, vagy a bizonytalanság, fájdalom, félelem kombináció az, amitől egész egyszerűen lebénulunk. Ha kimerültünk, fel kell töltődnünk. Ha lebénultunk, annak kell megszüntetni az okát és átlépni egy új életformába. Ezt sokkal könnyebb mondani, mint megcsinálni, de nem lehetetlen és csak rajtunk múlik.

 

Egy írónak a mércéje egyfelől a teljesítménye, ami sok aprólékosan elvégzett munka gyümölcseként tevődik össze egy egész művé, de soha nem egy nap termése. Egy folyamatban van benne, és ez a folyamat teret kíván magának az ő életéből. Éppen ezért rendszeresen teljesíteni és írni egy életformává növi ki magát, tehát helyet kell csinálnunk neki az életünkben.

Az író másik mércéje az igényessége, ami nem internetes cikkek és tévésorozatok felszínes műveltségére épül, hanem sokkal mélyebben gyökerezik és ezért meg kell dolgozni, mert nem adják ingyen. Ez az a műveltség, ami miatt sokan írók szeretnének lenni, és amire szüksége is van egy írónak. És ez a műveltség ettől még lehet modern, nem kell azt hinni, hogy elavult, a legfontosabb, hogy egyáltalán legyen, még akkor is, ha mindenkié egyedi.

 

No, de hogyan osszuk be az időnket jól?

 

A céljainknak megfelelően, természetesen. És türelemmel.

Alapvetően az idő beosztása képlékeny dolog és nem jelent túltervezettséget, sokkal inkább az idő biztosítását, ha szeretnénk elvégezni egy feladatot, ami jelen esetben egy írói tevékenység.

Nekem profi íróként nem az jelent gondot, hogy írjak, hanem az, hogy ne. Csúnyán túl lehet pörögni az agyunk hátsó rejtekeiben forgó fogaskerekekkel, és volt idő, amikor észrevettem, hogy maga az írás lett egy állandó munka ott hátul, még olyankor is, amikor aludnom kellett volna, vagy pihenni. Volt, hogy nem hagyott pihenni, nem tudtam aludni a hangos csatajelenetektől, pedig totál kimerültem. Tudatosan kellett félretennem. Tudatosan kellett leállítanom a hátsó fogaskerekeket, hogy végre nyugodtan pihenhessek. Mert ez lett a cél. Pihenni. Ez sem olyan könnyű, mint amilyennek látszik.

Aztán újraindult minden, és kitűzött célokkal dolgoztam. Ezek néha elcsúsztak, de az nem baj, a lényeg, hogy rendszeresen foglalkoztam az írással és biztosítottam összefüggő pár órát írásra, amikor csak belefért az életembe.

Sokan dolgozunk mellette, és igen, érdemes megszokni, mert az íróság manapság Magyarországon afféle úri hóbort és tényleg az. De nagyon jó hóbort és egészséges is. Nos, az esetek nagy többségében az írók munkahelyeken dolgoznak és fáradtan vetik magukat az írásba egy 12 órás műszak után. Igen. Ez régen is így volt és sokáig így is lesz. Az írásművészet életművész életmódot követel magának, és akinek sok a terhe, gyerekeket nevel, munkahely mellett vállalkozik, vagy egyéb más teendői is sokasodnak, nekik nagyon nehéz időt szorítani az írásra. Mert az írás egy elmélyülést követel meg tőlünk és a pihenőidőnkből tudunk rá szánni egy keveset, de ha az nincs, akkor nincs miből. Ezért az a legfontosabb első körben, hogy keress az életedben elveszett időket, amiből pihenőidőt kreálhatsz, és amin belül tudsz csípni magadnak írásra szánt időt is.

Elveszett idő tévét nézni. Inkább olvass helyette. Elveszett idő a netet böngészni céltalanul. Célzottan már más. Elveszett idő lehet várakozni, és besózva lenni, mert még nincs eredménye egy novellapályázatnak és legalább két hónap reménykedés még hátra van. Ezek elveszett idők.

Hasznos idő tevékenykedni, barátokkal lenni, feltöltődni, célirányosan keresni információt, és nagyon hasznos idő, ha felkészülten tudunk írni.

 

Éppen ezért egy kör erejéig visszatérnék arra, miért is érdemes tanulni az írást?

Egyszerűen azért, mert évek íróságra fordítható munkáját meg lehet spórolni vele. Évekig írhatsz valamit a drága idődben, mire egyszer csak megvilágosodsz, hogy nem így kellene, kidobod, és kezdheted elölről, mert rájöttél valamire magadtól, amit korábban másoktól megtanulhattál volna. Képzeld el, hogy egy képzésen két mondatból tudtad volna már egy évvel ezelőtt azt a dolgot, amire rájöttél. Egy évvel előrébb járnál a munkádban, ha tanultál volna. Gondolj bele, mennyi időd van írni? És mennyire pazarolhatod el ezt a drágán összecsipegetett és kincset érő idődet?

 

Természetesen a döntés a tiéd. De írást tanulni hasznos és rengeteg időt megspórolhatsz vele.