Az esetek legnagyobb részében azt hisszük, hogy azt kell eldönteni, mit is írunk és kész is van a felkészülés. Természetesen ez fontos a tartalom szempontjából, és fel is kell készülni rá, de legtöbbször szembetaláljuk magunkat egy olyan tényezővel, ami tartogathat nagy meglepetéseket, és ez az idő. Az idő nagy ellenfele és egyben segítőtársa egy írónak.
Az idő mindenkinek ugyanannyi, a nap 24 órából áll és gyakran ez is kevés. Nem állíthatjuk meg, úgyhogy alkalmazkodnunk kell hozzá. Az a legjobb, ha okosan kezeljük és beosztjuk annak tudatában, hogy egy részét mindig el kell különítenünk pihenésre is. Miért? Mert a kreatív erőket tompítja a fáradtság, fásultság, kimerültség.
Dolgoztam egy helyen, ahol az időm úgy éreztem, hogy elveszik. Nem a munka miatt, hanem mert a munkahelyi tevékenységekből nagyon nehezen tudtam kizökkenni és visszazökkenni az íróságba a pihenőidőmben. Pedig ezt érdemes gyakorolni. Ha a munkahelyi problémákat hazahordjuk, annak lenyomata lesz, és nem tudunk hatékonyan pihenni, nem tudunk hatékonyan időt szánni az írásra, a gondolataink az ottani problémák és nem a történetünk körül forognak. Keveseknek adatik meg, hogy a munkahelyükön írhassanak. Másoknak meg talán több ideje van a munkahelyen írni, mint otthon, ahol a gyerekek secperc alatt szétkapják a lakást, és mire aludni mennek, addigra már kimerültek vagyunk, hogy kihívást jelent még a saját nevünk leírása is, nemhogy a kreatív erőinkkel kezdeni bármit.
Vannak azonban az életünkben észrevétlenül is holtsávok. Percek, elveszett várakozási idő, amikor például a sorunkra várunk egy orvosi rendelőben, vagy vonatra, amihez sikerül fél órával korábban kimenni, vagy este, amikor sorozatokra vagyunk rákattanva, netet böngészünk, de haszontalanul, üres és rövid cikkeket olvasgatunk, de érezzük, hogy valójában nem épít rajtunk, csak egy kicsit le akartunk ülni a tévé vagy a telefon vagy a gépünk elé. Ha nem a kikapcsolódás a cél ilyenkor ezekből a holtsáv időkből csíphetünk magunknak, hogy kitaláljuk például a következő jelenetünket.
Néha az sem jó, ha túl sok az időnk, amikor szabin vagyunk, vagy munkanélkülin, gyesen vagy épp nyári szünetben, és annyira nem tudunk mit kezdeni magunkkal, hogy azt is elhalogatjuk, amit megtehetnénk. Aztán jól összeszalad a sok teendő egy kupacba, és végigpöröghetünk pár napot. Utána megint csend, és nincs ihlet, nem történik semmi, lebegünk a semmittevésben, lebegünk az álmokban és gyötör a bűntudat, hogy az írással nem haladtunk, holnaptól meg megint munkába kell menni. Ilyenkor a legnehezebb rávenni magunkat bárminemű cselekvésre, mert a motivációink halványak, és olyan, mintha várnánk valamire, miközben valójában a magunknak megtervezett munkánk várna ránk, de halogatjuk. Ilyenkor érdemes tudnunk, hogy kimerültség állhat fenn nálunk, vagy a bizonytalanság, fájdalom, félelem kombináció az, amitől egész egyszerűen lebénulunk, elvesztjük a hajtóerőt. Ha kimerültünk, fel kell töltődnünk. Ha lebénultunk, annak kell megszüntetni az okát és átlépni egy új életformába. Ezt sokkal könnyebb mondani, mint megcsinálni, de nem lehetetlen és csak rajtunk múlik.
Egy írónak a mércéje egyfelől a teljesítménye, ami sok aprólékosan elvégzett munka gyümölcseként tevődik össze egy egész művé, de soha nem egy nap termése. Egy folyamatban van benne, és ez a folyamat teret kíván magának az ő életéből, az a legjobb, ha minden nap tud foglalkozni vele egy kicsit, hogy ne zökkenjen ki belőle. Éppen ezért rendszeresen teljesíteni és írni egy életformává növi ki magát, tehát helyet kell csinálnunk neki az életünkben.
Az író másik mércéje az igényessége, ami nem internetes cikkek és tévésorozatok felszínes műveltségére épül, hanem sokkal mélyebben gyökerezik és ezért meg kell dolgozni, mert nem adják ingyen. Ez az a műveltség, ami miatt sokan írók szeretnének lenni, és amire szüksége is van egy írónak. Ez a műveltség ettől még lehet modern, nem kell azt hinni, hogy elavult, a legfontosabb, hogy egyáltalán legyen, még akkor is, ha mindenkié egyedi és annak megfelelően alakítható ki, hogy íróként milyen irányba szeretnénk elindulni. Ezt az igényességedet bármikor építheted, bárhol, olvasással, kutakodással, művelődéssel és még szórakoztató is.
No, de hogyan osszuk be az időnket jól?
A céljainknak megfelelően, természetesen. És türelemmel. Ha túl sokat akarunk, elkedvetlenedhetünk. Tűzz ki kisebb célokat és hajtsd végre őket, de adj ehhez időt is magadnak. Ha megvagy az elsővel, jöhet a jutalom és az újabb lépcsőfok. Minden megy az írásban lépésről lépésre, úgyhogy ne add fel és ne ijedj meg a feladattól, csak csináld mindig a következő lépést, a következő jelenetet, a következő mondatot keresd, míg el nem készül a nagy mű!
Alapvetően az idő beosztása képlékeny dolog és nem jelent túltervezettséget, sokkal inkább az idő biztosítását, ha szeretnénk elvégezni egy feladatot, ami jelen esetben egy írói tevékenység. Az ellenállás, amit agyunk kifejt, egy egész sor kifogásként jelentkezhet, de az iheletre ne várj, mert az közben szokott megérkezni. Igen, írás közben. 😉
Nekem profi íróként nem az jelent gondot, hogy írjak, hanem néha az, hogy ne. Csúnyán túl lehet pörögni az agyunk hátsó rejtekeiben forgó fogaskerekekkel, és volt idő, amikor észrevettem, hogy maga az írás lett egy állandó munka ott hátul, még olyankor is, amikor aludnom kellett volna, vagy pihenni. Volt, hogy nem hagyott regenerálódni, nem tudtam aludni a hangos csatajelenetektől, pedig totál kimerültem. Tudatosan kellett félretennem. Tudatosan kellett leállítanom a hátsó fogaskerekeket, hogy végre nyugodtan pihenhessek. Mert ez lett a cél. Pihenni. Ez sem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Az agyunk gyakran dolgozik a háttérben olyan problémákon, amikről sejtésünk sincs addig, míg le nem fekszünk aludni. És akkor előadja magát, mit teljesített ma, te meg éjjel háromkor, kimerülten azt mondod, hogy de te most csak aludni akarnál egy kicsit, ha végre békén hagyna.
Aztán újraindult minden, és rövidtávú kitűzött célokkal dolgoztam hatékonyabban. Ezek néha elcsúsztak, de az nem baj, a lényeg, hogy rendszeresen foglalkoztam az írással és biztosítottam összefüggő pár órát írásra, amikor csak belefért az életembe. Kis lépésekben egyszercsak készen lett a regény!
Sokan dolgozunk az írás mellett, és igen, érdemes megszokni, mert az íróság manapság Magyarországon afféle úri hóbortnak számít, noha nem az, annál sokkal több. Ha viszont hóbortként nézzük, akkor nagyon jó hóbort és egészséges is. Nos, az esetek nagy többségében az írók munkahelyeken dolgoznak és fáradtan vetik magukat az írásba egy 12 órás műszak után. Igen. Ez régen is így volt és sokáig így is lesz. Az írásművészet életteret követel magának, és akinek sok a terhe, gyerekeket nevel, munkahely mellett vállalkozik, vagy egyéb más teendői is sokasodnak, nekik nagyon nehéz időt szorítani az írásra. Mert az írás egy elmélyülést követel meg tőlünk és a pihenőidőnkből tudunk rá szánni egy keveset, de ha az nincs, akkor nincs miből elkülöníteni. Ezért az a legfontosabb első körben, hogy keress az életedben elveszett időket, amiből pihenőidőt kreálhatsz, és amin belül tudsz csípni magadnak írásra szánható időt is.
Elveszett idő tévét nézni. Inkább olvass helyette, sokkal építőbb. Elveszett idő a netet böngészni céltalanul. Célzottan már más, ha keresel valamit a készülő műved kapcsán. Elveszett idő lehet üresen várakozni, például besózva lenni, mert még nincs eredménye egy novellapályázatnak, ahová beadtál valamit. Annyira tudni akarod, milyen helyezést érsz el, hogy nem megy ki a fejedből és legalább két hónap reménykedés még hátra van. Ezek elveszett idők. Ha pályázol valahová, engedd el a dolgot és tégy úgy, mintha nem is küldtél volna semmit. Akkor az egód békén hagy. 🙂
Hasznos idő tevékenykedni, tapasztalni, természetben lenni,sportolni, barátokkal lenni, feltöltődni, célirányosan keresni információt, és nagyon hasznos idő, ha felkészülten tudunk írni. Ténylegesen, kifogások és ellenállás nélkül.
Éppen ezért egy kör erejéig visszatérnék arra, miért is érdemes tanulni az írást?
Egyszerűen azért, mert évek íróságra fordítható munkáját meg lehet spórolni vele. Évekig írhatsz valamit a drága idődben, mire egyszer csak megvilágosodsz, hogy nem így kellene. Kidobod, és kezdheted elölről, mert rájöttél valamire magadtól, amit korábban másoktól megtanulhattál volna. Képzeld el, hogy egy képzésen két mondatból tudtad volna már egy évvel ezelőtt azt a dolgot, amire rájöttél. Egy évvel előrébb járnál a munkádban, ha tanultál volna.
Nincs időd írást tanulni, mert írásra kell? Gondolj bele, mennyi időd van írni? És mennyire pazarolhatod el ezt a drágán összecsipegetett és kincset érő idődet? Akarod azt az egy év nyereséget? Akarod tudatosabban kezelni az idődet, és azt, amit csinálsz?
Akkor szeretettel várlak az Ilion Íróklubban.
Természetesen a döntés a tiéd. De írást tanulni hasznos és rengeteg időt megspórolhatsz vele. Nem, most nem adom meg a linket és nem mondom, hogy fizess elő a klubba. Nekem mindegy, hogy hol tanulod az írást vagy éppen mit csinálsz. Csak el akartam mondani neked, hogy az idő a legfontosabb valuta az életünkben és rajtunk múlik, hogyan gazdálkodunk vele. Íróként ez hatványozottan igaz! Gazdálkodj jól te is az időddel, belátásod szerint!