Egy vállalat be akart vezetni egy új rendszert, mégpedig a rugalmas munkaidőt. Az volt a cél, hogy az embereknek rugalmasabb munkaidő-beosztást biztosítsanak és le lehessen csúsztatni, ha éppen a dolgozóknak akad valami fontos dolga, ne legyen azonnal igazolatlan napja vagy orvosi igazolásra kötelezettsége.
Az emberek a rugalmas munkaidő kifejezés hallatán megijedtek, hogy akkor túlórákra kell számítaniuk vagy éjszakai munkavégzésre is akár, önkényesen értelmezték a vállalat szándéka mögötti kifejezés tartalmát, ezért azonnal tiltakozni kezdtek.
A vállalat nem tudta bevezetni a rugalmas munkaidőt és az ezzel járó előnyöktől elestek a munkavállalók.
Hol van itt a probléma? Nem ugyanarra gondoltak, amikor a rugalmas munkavégzés kifejezés szóba került. Látható, hogy kommunikációs szakadék és ebből komoly félreértés keletkezett.
Ugyanez a baj azzal, amikor előkerül az írói tudatosság, mint fogalom. Sok kezdő író nem tudja, hogy ez mit jelent a tényleges gyakorlatban és anélkül kerül elutasításra a részükről, hogy tudnák, mi van mögötte. Ma erről lesz szó ebben a bejegyzésben azzal a szándékkal, hogy ezt a fenti példához hasonló kommunikációs szakadékot áthidaljuk.
Az agyunk hajlamos arra, hogy kizárólagossággal és végletekben gondolkodjon, de ha megfelelő mennyiségű és minőségű információra tesz szert, akkor képes racionális döntést hozni és megfelelően mérlegelni aszerint, hogy az egyénnek milyen valós szándékai vannak.
Ahhoz, hogy erre alkalmas helyzetet teremtsünk, hogy a világban található változásokra megfelelően reagáljunk, hogy az életben célt érjünk, tudatosságra van szükségünk. Még ahhoz is tudatosság szükséges, hogy átmenjünk a zebrán, mert előtte szétnézünk. Az éltünk is múlhat rajta. Gyakran nem is tudjuk, mennyire tudatosak vagyunk a mindennapi döntéseink folyamán.
Mi tehát a tudatosság?
Egyfelől a túlélés, másfelől a boldogulás eszköze az életben. A környezetünk tudatosítása és az ennek megfelelő cselekedetekről való döntés, aszerint, hogy mit akarunk elérni.
A tudatosság választható és irányítható is egyes területekre az életben. A tudatosság téves irányítása félrevezető lehet és elég hozzá egy rossz döntés vagy az egyszerű tájékozatlanság a valóságról.
A tudatosság hiánya csökkenti az énhatékonyságot, mentális ködöt okoz, nem érzi magát az ember kompetensnek vagy nagyon is annak érzi magát indokolatlanul, és így az önértékelése is torz, vagy rosszabb vagy jobb a valóságosnál.
Ha nagyon röviden akarnám megfogalmazni, mi a tudatosság, azt mondanám, hogy a korrekt szembenézés a valósággal és a tényekkel.
A valósággal való szembenézés nemcsak környezettudatosság, hanem kiterjed az önismeretre és a céljaink mérlegelésére és a megvalósítási lehetőségeink vizsgálatára is.
Környezettudatosság az, hogy látjuk, jön-e olyan sebességgel egy autó, ami elüthet minket a zebrán, ha át akarunk kelni. Látjuk, mi a környezet. Aszerint döntünk, hogy mi a célunk, át akarunk menni a zebrán úgy, hogy ne üssenek el minket?
Az önismeret alapja az, hogy érzékeljük, mi magunk hol vagyunk egyáltalán és milyen az állapotunk. Érzékeljük magunkat és reflektálunk a létünkre és minőségeinkre, igényeinkre, vágyainkra, érzelmeinkre.
A céljainkkal kapcsolatos tudatosság a végrehajthatóság vizsgálata, mik a feltételei és mik a teendők, hogy valósággá tegyük? Cselekvésre ösztönöz minket és megvilágítja az utat, a választható lehetőségeinket vagy a kihívásokat.
Miért írtam ezt le? Mert nagyon sok tudatosságot nem ismerő írót látok. Vagy ami ennél is rosszabb, a tudatosság gondolatára azzal reagálnak, hogy ők ösztönösek és ebben hisznek, ezzel dolgoznak és kész. Ez a valóság tudatos elhárítása.
Ilyenkor elég nagy gondok keletkeznek, mert tudatosan megindokolják ezt mély tévedésekkel. Vagyis hoztak egy rossz döntést, majd érvelnek mellette, hogy mentségeket találjanak maguknak a valósággal való szembenézés helyett. Ilyenkor azt mondom, hogy még időre van szükségük, hogy belássák a valóságot. Nincs ezzel baj. Elvégre nem sietünk sehová.
Miért kardoskodunk az ösztönösség mellett?
Az írók egyik legfontosabb alkotói eszköze az a megmagyarázhatatlan írói ösztön, ami nagyon jól tud együtt dolgozni a kreatív erőkkel. Ide tartozik a tudatalatti, az érzékeink, a mindenféle eddigi ismereteink, empátia és képzelőerő, de erre rárakódnak a sokszor elmondott fantáziálások, értékítéletek, amiket csak elképzeltek, de soha nem egyeztették a tényleges valósággal. Lustaság, az elme becsap minket. Ne engedd! Ezekből születnek az önsorsrontó súlyos tévedések.
Pontosabban fogalmazva káros az, amikor a kezdő írók hajlanak arra, hogy a valóság tudomásul vétele és felkutatása helyett a hiányzó ismereteiket az írói munkáról és a kiadóba bejutás lehetőségeiről, a saját szövegükről a személyes prekoncepcióikkal töltsék ki, majd ezt a bonyolult tévedéscsomagot akár tudásként felcímkézve tovább is adják más kezdő íróknak. Ez a jelenség rendkívül ártalmas és csak ront a helyzeten. Érdemes az ilyen tanácsokat fenntartásokkal fogadni és megnézni kitől kaptad. Vannak, akik értenek az írásszakmához – nekik jó eséllyel a hátterükön ez meglátszik, mert szerkesztők vagy professzionális kiadóknál megjelent írók-, és vannak, akik csak azt állítják, hogy tudnak mindent is.
Mi a gond ezzel?
Az ösztönösség remek eszköz az írásban, de nem elegendő mindenre. Aki komolyan veszi az írást és tényleg meg akarja tudni, hogy milyen eszközökkel dolgozhat, milyen írástechnikai elemekhez hogyan nyúljon hozzá és egyáltalán hogyan vegyen tudomást a létezésükről, azok fognak írástechnikát tanulni, találkoznak az írói gondolkodásmóddal, szembenéznek a tényekkel és egy kicsit önmagukkal is. Vagyis tudatosabbá válnak és a folyamatban írók lesznek. Olyan írók, akikkel a kiadói szerkesztők is szívesen dolgoznak, mert szakmailag is szót értenek egymással munka közben.
Miért?
Mert az írás egy szakma. A szakmai rész nagy mértékben tanulható, nem kell felfedezni újra a spanyolviaszt. Sokan ott követnek el hibát, hogy ezt nem látják. És zseniséget követelnek meg magukon, ami szerintem önkínzás. Olyasmi, amire nincs szükség.
Miért gond ez?
Időpazarlás. Ráadásul felőrli még a tehetséges írókat is és csapdákba eshetnek. De ami ennél sokkal szembetűnőbb jelenség, hogy elszigetel és a végén eredménytelenül zárul a dolog vagy daccal. Túl korai és túl költséges megjelenéssel, ami továbbra sem győzi meg a külvilágot és elmarad az áhított siker.
Mondok egy egyszerű példát. A polip egy rendkívül intelligens állat, egy-egy csápjában több idegvégződés van, mint egy emberi testben. Mégsem építettek a polipok civilizációt. Hiába intelligensebbek nálunk és hiába van akár kilenc agynak is tekinthető csápjuk, valójában van valami, ami miatt nem tudnak túllépni a puszta állati létezésen és ez nem más, mint az elszigeteltség. Vagyis a spanyolviasz feltalálása minden alkalommal, ha találkoznak egy problémával.
Ezzel szemben az ember az egyetlen, ami civilizációt épített, és azt azzal érte el, hogy átadta a tudását az őt követő generációknak, akik azt fel is használták, tovább fejlesztették, majd így ismét tovább adták az utánuk érkezőknek. Ez a civilizáció valóságos alapja. És ez a tudás az írásszakmában is jelen van, nem mellesleg sokkal gyorsabban sajátítható el, mint amennyi időbe kerül kikísérletezni.
A tehetség megtalálása és kibontása is szakmai eszközökhöz kötött. Még senki nem ült le a zongorához életében először és játszott el azonnal hiba nélkül egy szonettet, mert zseni. Előbb megtanult zongorázni. Utána lett zseni. Szóval írástechnikát tanulni az a lépés, ami megtanít zongorázni.
Az írásnak vannak olyan részei, amik nem nyilvánvalóak az ösztönök oldaláról nézve és sokkal mélyebb ismereteket követelnek meg, mint a betűk és szavak összehordása ad hoc módon.
Az emberiség nem érzelmekből építette fel a mai szakmai tudását, legyen az akár tudományos vagy gyakorlati szakmai tudás. Hanem tapasztalatból, gyakorlatból, a tudás összegyűjtéséből és rendszerezéséből, a saját korának tudomásul vételéből, a felépült rendszerek megismeréséből, és rengeteg kritikai reflexióból, ami megmutatta már mi működik és mi nem. Ahelyett, hogy nulláról kínozzuk magunkat, és ezzel sok szenvedést okozunk, rengeteg időt elpazarolunk az írásba fektetett energiáinkból, és nem jutunk előre, inkább fektessük az időnket tanulásba és tudatos fejlődésbe, rengeteg időt és felesleges sebet megspórolhatunk. Van módja. Van rá lehetőség is.
A mai könyvpiac és a kiadók működése is egy nagyobb rendszer elemei, amibe bekapcsolódni nem lehet anélkül, hogy az alapvető működését és mérlegelési mechanizmusait ismernénk. Lehet lázadni ezzel szemben, de akkor nem kell csodálkoznunk, ha nem sikerül bejutni egy kiadóhoz. Ezen nem segít a panaszkodás és a meg nem értett zseni mítosza, amivel csak mentegetjük magunkat. Aki így panaszkodik, az valójában nem tudja, hogyan működik a rendszer, amibe kapcsolódni akar, és ez önmagában is elég ellentmondásos, nem igaz?
Versenyben vagyunk. Lássuk meg, milyen versenyben akarunk részt venni, hová akarunk beilleszkedni. Mert aki futóversenyen indul, az ne magyarázza meg a szervezőknek, hogy ő ülőbajnok, és ezzel megújítja a futóversenyeket, mert furcsán fognak ránézni.
Ezen kizárólag az segít, ha hajlandóak vagyunk tudomásul venni a valóságot és ennek megfelelően megtanulni mindazt, ami hiányzik belőlünk. Ez a folyamat a jelenlegi erősségeket is magabiztosabb tudássá építheti fel és ez a tudatos tanulás receptje, élj vele te is!
Akkor most tudatos vagy ösztönös író legyek?
Ha az egyik leszel, azzal ki akarod zárni a másikat, de erre nincs szükség. A „vagy” szócska helyett néha próbáld ki az „és” szócskát. Csak írj és tanulj írást, hogy tudd, mikor állsz szemben tudatos döntést igénylő problémával és mikor hallgass az ösztöneidre. Erről szól a tanulás. A döntés a tiéd most és később is, az íráson belül is, nem bezárulnak a kapuk előtted, hanem kinyílnak a kreativitásodnak.
Egy elgondolkodtató kérdés és beleérzési szituáció:
Szükséged van egy azonnali vakbélműtétre, kit választanál orvosodnak, hogy a műtétet elvégezze?
– valakit, aki ösztönösen érzi, merre lehet a vakbeled a hasfaladon belül és nagyon lelkesen nyúl a szikéért? Bevallja, hogy látott már felvételről ilyet, de csak egyet és arról győzköd, hogy az egész nagyon könnyű, ő is tökéletesen meg tudja csinálni. Mindig is vakbelekkel akart foglalkozni. Csak mert lelkes!
– vagy valakit, aki elvégezte az orvosi egyetemen a sebészetet és igazoltan ért is hozzá, hogy megmentsen, van rutinja és ténylegesen megműtött már sokakat, akik életben is maradtak.
Ez a szakmai tudás. Tapasztalat, gyakorlat és tényleges tudás, nem csupán a hit abban, hogy ez a szakma könnyű, és sajnos nem elég, bár fontos a lelkesedés. Az írók szakmai tudása természetesen másik terület, de remélem világossá vált, hogy tényleges. Az érzelmi ítélkezés nem jelent valós tudást, nem több intuíciónál vagy szubjektív véleménynél. Vannak helyek, ahol az intuíció nem ment meg attól, hogy leégessük magunkat. Mert a tudás és az intuíció nem azonos fogalmak és nem lehet helyettesíteni őket egymással.
Szerezd meg az igazi tudást, ha szeretnél írni és tanulj! Tudatosan. Közben annyit írhatsz, amennyit csak akarsz, arról, amiről csak akarsz, biztos, hogy nem veszíteni, hanem csak nyerni fogsz. Ugyanúgy, ahogy nem bántad meg azt sem, hogy megtanultál írni és olvasni. Természetesnek érzed, hogy tudod. Igaz eleinte nehéznek tűnt. Csak emlékezz erre, amikor tanulsz. Idővel minden a helyére kerül és rutinosabbá válsz.
Mert épp ilyen lesz, ha elsajátítod az írástechnikát, utána szabadon használhatod és tudni fogod, hogy mire, az ösztöneid pedig még szabadabbá válhatnak, megkeresheted magad az írásban ténylegesen az írói tudással felvértezve. Tudás és tudatosság nélkül a saját elefántcsonttornyodban magadra maradsz, és szenvedsz, hogy a világ nem akar a lábaid elé feküdni. Előbb utóbb azzal is szembesülsz, hogy nem azt írod, amit szeretnél, hanem amit épp sikerül és nem jobb a középszerűnél. És nem érted, miért. Mert az intuíció nem tudás. A valóság valami más, mint amit annak hittél. Ugyan, nem ez a lehangoló állapot volt ez eredeti célod, igaz?
Nyisd ki az elméd és kinyílik a világ neked is! Tanulj, és tudatosan gyakorolj, írj, csak ennyi a dolgod, hogy utat találj.
Az Ilion Íróklubban a teljes írástechnikai rendszert megtanulhatod egy év alatt.
Kevés az időd? Először csak kipróbálnád? Akkor a Workshopokat ajánlom. Klubtagságtól független, havonta önálló témákkal. Most a NARRÁCIÓS TECHNIKÁK használata áll a középpontban egy három órás, négy részre elosztott online előadásban. Gyere te is!
További információt itt találsz: