Barion Pixel Hogyan használd? - Ilion Íróklub
Élőnek tűnő karakterek? Íme!

Élőnek tűnő karakterek? Íme!

Gyakran találom szemben magam azzal, hogy a kezdő írók elsősorban valamilyen instant receptet keresnek összetett problémák megoldására. Valami konkrét dolgot, hogy ezt így csináld, azt meg úgy és a megnyugvást, hogy akkor minden rendben lesz. De ez nem így működik.

Máskor a jó tanácsokat is elutasítják, mert nem sikerül megkülönböztetni őket a rosszaktól és a kéretlen beleavatkozásoktól. Tegyük fel, hogy te ennél már edzettebb és érettebb író vagy, ez esetben ez a cikk az eleven karakterek megalkotásáról aranyat érhet neked!

Mit kell tudnunk az összetett problémákról?

 

Ebben a blogbejegyzésben azt ígértem, hogy beszélünk a karakterek élőként ábrázolásáról. Ahhoz, hogy ezt a témát jól kibontsuk, szükségünk van több olyan nézőpontra, ami segítheti azt, hogy jól építsünk fel egy karaktert és ne essen szét az egész folyamat. Egy összetett probléma egyáltalán nem fogalmazható meg egyetlen rövid instant felkiáltással és nem lehet megoldani egymondatos tanácsokkal sem.

Mikor van az, hogy használhat egy rövid tanács? Természetesen van ilyen, és ha megfigyelted, akkor annak vannak feltételei. Mert itt mindenki ír, mindenkinek megvannak a saját tapasztalatai, emiatt pedig bizonyos dolgok már letisztultak benne, épp csak nem fogalmazta meg magának ezeket, de már sokat gondolkodott rajta. Ilyenkor segíthet egy rövid mondat. Máskor meg nem. Mert vannak megélések, tapasztalatok, amik a gyakorlatban fejlődnek, és csak akkor segít egy instant mondat, ha az már meg van dolgozva benned.

Érdemes az írás belső mechanizmusain agyalni és néha meglátni, mi mivel függ össze általában, mik azok a dolgok, amik neked most kellenek, rád jellemzőek, pont egy olyan formában, amit kikalapáltál magadnak. Egy másik történetben később ugyanez az összefüggés segíthet újabb dolgokat kikalapálni az akkori történethez, ami ugyanaz a metódus, de a te egyedi megoldásod egy másik esetben, a belső alapműködés viszont megmarad. Ezért érdemes megismerkedni velük és ezért beszélek ennyit a dolgok ágyazatairól, és a mélységekről, hogy a magadéval találkozva a saját tartalmaidat tudd felhozni a mélyből.

Ha van valami, amit már megtapasztaltunk, és találkozunk vele egy egymondatos összefoglalásában, akkor nagyon jól tud működni egy rövid, összefoglaló, okos mondat, ami rendezi a gondolataidat. De ha még nem látod át, nem fog többet adni egy általános kijelentésnél, amit könnyű félreértelmezni.

A karakter felépítése az íróban történik meg, nem külsőségek tényezője.

 

Azért, mert akármilyen jól kitalálsz egy karaktert, akármilyen izgalmas figura, ha azt a szövegben nem tudod jól ábrázolni, akkor az a karakter nem fog átütni és nem válik élővé. A beszéde és az ábrázolása klisés, unalmas, didaktikus vagy pózoló, egyenesen steril lesz. Szóval a karakterek a legérzékenyebb pontja minden történetnek és akiknek nem ez az erőssége, azok sokat szenvednek velük vagy a párbeszédekkel, de akár az egész történettel.

Mivel ez egy összetett kérdés, ezért van az, hogy több szempontot javaslok arra, hogy egyfelől kidolgozzuk a karaktert, másfelől pedig azokat a dolgokat, ami fontos a karakterrel kapcsolatban, tudatosan közelítsük meg és remekül tudjuk majd ábrázolni a szövegben. Mivel ennek az éremnek is több oldala van, ezért több fő megközelítést javaslok. Jómagam ezeket a dolgokat szoktam alaposan megfontolni, amik segítenek a munkában, de ebben a témában sokkal mélyebb az írástechnika, most csupán a leghangsúlyosabbakra fókuszálok, hogy mielőbb hasznodra lehessen.

A karakter felépítése:

Ahhoz, hogy legyen mit ábrázolni a szövegben és meg tudjuk ragadni a bonyolult és izgalmas karaktereinket van néhány dolog, amit érdemes okosan kitalálni velük kapcsolatban. Ez egy belső tervezési folyamat az írói munkában. Ilyenkor a karakterekre úgy tekintünk, mint akiket nagyon jól ismerünk nem csak kívülről és nem csak a külső hatásaik révén, hanem belülről, mi több idővel úgy ismerjük őket, mint magunkat, vagy legalább egy elképesztően jó barátot. De ne feledd, ezt majd ábrázolni kell és nem közölni, amikor írsz. 

 

 

Mik azok a dolgok, amiket a karakterrel kapcsolatban mindenképpen meg kellene tervezni?

Valójában bármily különös, azt is kérdezhetnénk, hogy honnan indul el a történet? Ez ugyanis összefüggésben van azzal, hogy hogyan fogjuk elkezdeni magát a sztorit. Minden történetnek van egy központi konfliktusa, ami meghatározza azt, hogy milyen karakterekkel fogunk dolgozni, ha pedig megtervezzük a történetet, valójában a karaktereink életútját tervezzük meg. Másik oldalról megközelítve lehetséges, hogy először egy karaktert találtál ki és neki van szüksége egy nagy konfliktusra, amit aztán a történetben ki fogunk bontani. Ez egy alapfelállás, egy törvényszerűség, túl szorosan összefügg a karakter a történettel.

Syd Field így foglalta össze A forgatókönyv című művében:

„ A konfliktus meghatározza a karaktert, a karakter meghatározza a konfliktust.”

Ez a kölcsönösség a következetes történetvezetés alapja. Valójában evidencia, de nem átlátszó, te biztos vagy benne, hogy nem sérült meg a történetedben? Kellően átgondoltad? Gondolkodj el ezen!

 

Ha megvan a központi konfliktusunk, akkor szükségük lesz szuper karakterekre. Kiválasztjuk a főszereplőt, meghatározzuk a másodlagos szereplőket, akiket mellékkarakternek is szoktunk nevezni, de nem mellékesek, csak kevésbé hangsúlyosak, és rajtuk keresztül fogjuk ábrázolni az egész történetet.

Vannak kezdő írók, akiket annyira elbűvölnek a főszereplőik vagy a mellékszereplőik, hogy a többi szereplőt nem dolgozzák ki eléggé, a bűvölet abban sem segít, hogy a szeretett karaktert higgadt fejjel felépítsük. Erre érdemes odafigyelni, mert a szereplőgárda minden egyes tagjának egy valamilyen szükségszerű cselekvést kellene elvégeznie, amit jobban belátunk, ha néha egy kicsit eltávolodunk tőlük. Ez a szükségszerűség lehet valamilyen jelentéktelennek látszó dolog is, de minden kihatással van a történet cselekménysorának logikájára vagy további szövésére, a világ szabályai ugyanis minden szereplőt térdre kényszerítenek..

Ha valamely mellékszereplőnek nincs jelentősége vagy hatása a történetben, akkor az a szereplő felesleges szál. Ugyanis minden szereplőnek van egy betöltendő funkciója, ha nem kap a szereplő ilyen funkciót, nincs konkrét feladata az ő jelenlétének a történet vezetése szempontjából, akkor ez a szereplő nem kell ebbe a történetbe. Ez esetben könnyedén ki is tudod majd venni. Ha a szereplőt nem tudod kivenni, akkor neki ott dolga és funkciója van. Ez egy nagyon jó teszt is, segíthet a történetvezetésben, mert ugyanezt megnézheted a jelenetek vagy mondatok szintjén is. Vagyis, ha valami hat, ahogyan szeretnéd, akkor az kell bele, ha nem hat vagy kilóg, nem releváns, akkor dobd ki akkor is, ha az a legjobb jeleneted. Vagy tedd hasznossá és épüljön be a cselekménybe, de akkor tényleg. Mindenesetre a lényeg maradjon és aszerint, amilyen hatást te szeretnél kelteni. Ebben fejlődni fogsz sokat, ahogy egyre jobban belátod a történeteket.

 

Mert mi a történet?

Nem más, mint valójában a karakterek története. Tudom, hogy ez valamiféle evidencia, de néha hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla. Egy regény nem az íróról és nem az olvasóról szól, hanem a jó karakterekről.

A történet szíve lelke a karakterek, ők azok, akikkel az olvasó kapcsolódni tud, akikkel együtt gondolkodik, akikkel együtt érez, akikkel együtt átéli azokat a cselekményeket, és érzéseket, amikről írsz. Éppen ezért óriási szükséged van a jó karakterekre és arra, hogy a szövegbe is át tudd hozni őket. Ezt gyakorolni kell. A szövegezés egy önálló terület, amit csak gyakorlással vagyis sok írással tudsz fejleszteni.

Ha belegondolsz, azok az emberek, akiket ismersz, legyenek azok a barátaid, családtagjaid, rokonaid, szomszédok, vagy akárcsak távolabbi ismerősök, nagyon jó alapot nyújtanak ahhoz, hogy rendkívül különböző karaktereket próbálj megformálni, mert egy történet hősei éppúgy nem egyformák, mint a körülötted élő emberek.

A karakter ugyanis maga az ember. Érző, gondolkodó lény, biológia, fizikai, szellemi, lelki lény. Ha íróként van egy olyan felfogásod, hogy mindenkiben csak a pozitív dolgokat akarod látni, akkor arra is hajlamos vagy, hogy íróként szinte csak a jó tulajdonságait akard előhozni. De azzal is hibázol, ha csak érzéketlenül húsként beszélsz egy karakterről. Ezzel szűrsz és elfelejted, hogy élettelenné teheted a szereplőket, ha nem tágítod ki az ábrázolási spektrumodat. Az élő karakterek sokkal többek az egyszerű jó tulajdonságoknál vagy hús-voltuknál, de még a puszta tetteknél is. De most nem is erről fogunk beszélni, amikor karakterek ábrázolásáról van szó, mindig kihangsúlyozom, hogy próbálj meg kontrasztokat létrehozni. Mit jelent ez?

Nem elég a többrétegű ábrázolásmód, kell a dinamika. Bármilyen karakterrel dolgozol annak legyenek olyan tulajdonságai, amiket el tudsz helyezni egy érzelmi skálán, igen negatív és kegyetlen oldalakon is. A karakterek ugyanis egyfelől érzelmekből tevődnek össze, másfelől a cselekvésből. Az érzelmek gazdag készletében minden jelenetben lesz egy aktuális érzelmi állapot, ami jellemzi a karaktert. Ezért amikor a történetet írod körülbelül fele-fele arányban fogod vezetni a karaktert érzelmekkel és cselekvéssel egyaránt. A cselekvés hat az érzelmekre az érzelmek pedig hatnak a cselekvésre. Ráadásul mindkettő változhat.

Az élőnek ható karakterek pedig ebben az ágyazatban nagyon sok szempont szerint közelíthetőek meg még ezután is. Mindig gondolkodj azon, mi az, ami segíteni fog abban, hogy többet tudj meg a karakteredről, és hogy ezt jól tudd ábrázolni majd a szövegeidben és élőknek hassanak.

Mielőtt ebbe belevágunk ki kell hangsúlyoznom, hogy ezt az átgondolási folyamatot nemcsak a főszereplővel, hanem a további más fontos karakterekkel kapcsolatban is érdemes végigvinni, ráadásul jelenetenként. Lesznek olyan szereplők, akiknek önálló cselekményszálat fogsz adni, ami majd valamikor összeér, érdemes ezeket a szereplőket alaposan kidolgozni és jól átgondolni, hogy milyen utat járnak be a történetben és abból mi lesz az, amit ábrázolunk is és megírunk.

És akkor vágjunk bele!

 

Van egy főszereplőnk. Ő az, akinek a cselekményszála egybevág a történet fő cselekményszálával. Ez azért fontos, mert segíthet abban, hogy a korai tervezési szakaszban rálátásunk legyen a történet egészére. Tudni kell, hogy az ő személye önmagában is felér egy írói ígérettel. Bizony. A karakter valójában értelmezhető egy hangsúlyos írói ígéretként. A karakter ugyanis írói ígéret egy bizonyos dramaturgiára és akkor jó a történet, ha ebben tudsz kreatív lenni, kisebb csavarokkal játszani, de soha nem felejted el, hogy a fő karaktered milyen drámai szükséglet mentén halad. Mit jelent ez?

Ha a főszereplő egy harcos, akkor neki a harcos képességeit, a legdominánsabb tulajdonságait lesz kötelező felhasználni a nagy konfliktus kibontásában, ha mágus, akkor mágiával fog győzni. Ahogy a kisbaba Harry Potterről már az első jelenetben kijelentik, hogy nagy és híres varázsló lesz és nem jedi mester. Ezért ehhez a szereplőhöz hozzárendelődik maga a konfliktus és annak a megoldása, ami a mélyben egy kimondatlan, de ettől még kompatibilis ígéret. (Oké ezzel lehet játszani, de csak okosan.)

 

A harcos karaktered egész egyszerűen harccal fogja megnyerni a csatát. Mikor működik jól a konfliktus ebben az esetben? Akkor, hogyha a vele szemben álló ellenfél szintén egy nagy harcos. Azzal tudsz feszültséget teremteni, hogyha mindkét harcosnak megmutatod a rendkívüli erejét és azt, ahogyan felkészülnek a küzdelemre. Ezzel ígérsz egy nagy küzdelmet és emeled a feszültséget. Az az igazi, hogyha fejlődniük és felnőniük kell ahhoz, hogy meg tudják vívnia harcukat.

 

A te történetedben megvan ez az egyensúly?

Mi történik akkor, ha a harcos karakter valójában egy mágussal akar megküzdeni?

Ilyenkor megoldást kell keresni arra, hogy kiegyensúlyozd az erőviszonyokat. Találd fel magad. Gyakran előfordul, hogy ebben az esetben kiderül, hogy a harcos karakterünk valójában tud mágiával is bánni, csak esetleg korábban nem tudott róla. Ez jó csavar is lehet. De ezt is el lehet rontani. A lényeg, hogy a szembenállás legyen kiegyensúlyozva és ezt mutasd is meg, fontos, hogy lássuk, a két karakter meg tudja sebezni a másikat.

A történet megoldásakor tehát érdemes odafigyelni arra, hogy maga a történet úgy legyen megalapozva, megágyazva, az erőviszonyok úgy legyenek kialakítva, hogy maga a történet egy hihető közeget adjon. Bármit írhatsz, az írásban az a legszebb, hogy valójában nincsenek korlátok, kitalálhatsz akármit, de nem mesélhetsz akárhogyan. Ez különbség.

Úgy mesélj, hogy élményt adj.

Ez az egy feltétel jön be ide, ezen felül ebben is lehetsz kreatív és lendületes. De kezdő íróként hajlunk arra, hogy ne vegyük észre, mikor követünk el sérelmeket a következetességgel, az élményalkotással, azon túl az érthetőséggel vagy a logikával szemben. Ezt megelőzendő, képesek vagyunk kívülről megragadni a történet lényegi elemeit és a karaktert, főként a főszereplőnket, aki a cselekménysor legfontosabb szálán működik. Ha jól kitaláltuk ezt az ágyazatot és összeillenek az egymással szemben álló karakterek, az ő konfliktusuk és az a világ, amibe ők beágyazódnak, akkor ebben a rétegben egészen mélyen megtalálhatjuk azokat a jellegeket és elemeket, amikre szükségünk van ahhoz, hogy a karaktereket úgy bontsuk ki, hogy élőnek hassanak.

Igen, a világból jön az elevenség. Nem a mi világunkból csupán (természettörvények, tudomány), hanem a történeti belső logikák világából (mágia, tudományos, fantasztikus vagy akár nonfictionöknél a szubkulturális elemek), és ha ebben kreatív vagy, remek dolgokat tudsz kiagyalni.

Mire gondolok? A világ szabályai természetes közeget képeznek a karakternek, neked is természetes módon kell ezekkel bánnod. Nem az olvasó szájába rágni, hogy: pl: repülő emberek élnek itt, hanem megmutatni két repkedő gyereket, ahogy játszanak és hogy ez a világon a legtermészetesebb dolog. Ez a dinamikus dramatizálás, a természetes világszabályok zsigeri használata. Képes vagy erre a saját történetben? 

Ismered eléggé a kitalált világodat és annak belső hatásait a hétköznapi életre és a karakterekre? Igen, ez az, ami elevenné teszi majd őket. Nehéz? Igen, mindig az, velős kihívás, de egy remek alap ahhoz, hogy egyedit írj és jól. Ha ebbe bele tudsz kapaszkodni, akkor a következő feladatod az lesz, hogy ezt megtanuld megfelelően szavakba önteni. Ha kell, akkor bizony találhatsz is ki ehhez megfelelő szavakat, amennyiben a mai szóhasználatunkban nincs ilyen elem. Pl: Harry Potterben a horcruxok. 

Te is találhatsz ki fegyvereket, jelenségeket és bátran meg is nevezheted őket. Ettől is elevenebb lesz a világ és a karaktereid. De ebben is légy józan, mérsékelt és következetes, a túl sok elriasztja az olvasót, ráadásul ezek a kitalált elemek így hangsúlyosak lesznek.

A világ a karakter és a konfliktus annyira szorosan összefüggenek, és olyan erősen határozzák meg egymást kölcsönösen, hogy ebbe mindenképpen jó lenne belelátnod a saját történeteddel kapcsolatban. Innen meríthetsz az eleven ábrázoláshoz.

A fő karakter megközelítése különböző szempontokból:

Most átnézünk néhány általános elemet a karakterek felépítéséhez. Ezen a ponton kifejezetten a karakter kerül az alkotói fókusz középpontjába. Feltetted már magadnak azt a kérdést, hogy valójában mi is a karakter?

Írók ilyenkor arra gondolnak, ezt tapasztalatból tudom, hogy a karakter nem más, mint egy történet szereplője. Ez is afféle evidencia, de valójában nem kielégítő és felszínes megközelítés lesz belőle. Megmutatom:

Ha meg akarod ragadni a karakteredet, akkor ne egy szereplőt képzelj el, hanem egy élő, hús-vér embert. Mi a különbség?

Amennyiben szereplőként kezeled a karakteredet, húzol egy határvonalat a karakter és az író közé, kiosztod a szerepeket, te leszel az író, és a karakter a kezedben egy eszköz lesz, de csupán egy báb. Mivel jelenleg tanulod az írást, a szereplő, mint eszköz hiányos attitűddel lesz a kezedben, anélkül, hogy erről tudnál.

A profi írók a karakterre, mint eszközre úgy tekintenek, akár egy rugalmas lehetőségre, fejlődőképes barátra, nyitott, még meg nem ismert könyvre, ami okozhat meglepetéseket és ettől nincsenek megijedve.

A kezdő írók nem rugalmas lehetőségeket, hanem gyakran mozdulatlan projekciókat használnak, ragaszkodnak egy álló pillanatképhez a karakterről és azt járják körül. Emiatt szűkebb keretek közé szorítják a karakter fogalmát és bekorlátozódik a használata lehetősége. Ha ennél is pontosabban akarnám megragadni a problémát, akkor azt kellene elmondanom, hogy kezdő íróként nem vagyunk elég rugalmasak a karakterekkel szemben.

Azt hisszük, hogy bármit megtehetünk velük. Azt hisszük, hogy van egy írói fókuszunk, amin belül a karakternek meg kell tennie, amit mi parancsolunk neki. Ettől a történetben a karakter nem tudja kibontani a tényleges személyiségét, hanem egy merev, pózoló formában és meglehetősen görcsös beszédekkel próbálja túlélni a jelenetet. Ha tanulod az írást, akkor érdemes ezen alaposan elgondolkodnod és tisztázni, mit tehetsz még meg a karakterekkel való viszonyodban. Miért?

Az írói munkát meghatározza a karakterekkel való viszonyunk.

 

Ha alaposan belegondolsz a világba a konfliktusba és a karakter személyiségébe, akkor képes leszel mélyebben belelátni a saját történetedbe, de ezen ponton meg kell tanulnod tisztelni is a saját történetedet. Ez azért is fontos művelet, mert ebben az esetben leszel képes jól beleérezni a szereplőid bőrébe. Ez a beleérzés képessége. Erre a képességre minden írónak nagyon nagy szüksége van és addig nem működik, amíg bábként akarod használni őket. Ez az érzékenység olyan kreatív dimenziókat nyithat, amilyet az írásban mindig is kerestél. Hogyan kapcsolódj ezzel?

Ezen a ponton két tanácsot tudok csupán adni, ami nekem személyesen segített. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek más utak, amit te saját magadban felfedezhetsz. Az első tanács, hogy engedd meg a karakternek, hogy önmaga lehessen. Kicsit skizónak tűnhet, de néha üljetek le és beszélgess el vele arról, hogy ő mit gondol, mit érez, mit szeretne cselekedni, és ezt egészen pontosan miért szeretné megtenni vagy miért nem. A karakterekkel belső beszélgetéseket folytatni normális alkotói munka, és sokat segítenek abban, hogy beleérezz és ne veszítsd el a következetességeket. Ezt a műveletet akár minden jelenet megírása előtt elvégezheted minden egyes karakterrel, aki szerepel az adott jelenetben. Ez lesz az, amitől remekül fogsz tudni dramatizálni, amikor szükséges lesz.

Engedd meg a karakterednek, hogy cselekedjen.

 

Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy bármilyen körülmények között a karakterünk valamilyen módon cselekedni fog. Ha te íróként mást akarsz, akkor kezdd el motiválni a szereplődet arra, amire használni szeretnéd, de ne rángasd, csak adj neki okot, hogy megtegye, amit kell. Ez a cselekvőképesség nagyon fontos, mert ez az, ami előre viszi a karaktert. Ennek hátterében az úgynevezett drámai szükséglet áll. Itt nem térek ki rá bővebben, elegendő annyit tudni, hogy a karakterünket a drámai szükséglete, egy szükségszerű motiváció fogja előre hajtani a cselekvésben.

Ha nyitottan állsz hozzá a karakterekhez, akkor egészen különleges dolgokat fedezhetsz fel benne, amiket beiktathatsz a történetbe. Ezek mindig olyan egyedi dolgok lesznek, ami akár neked is okozhat meglepetéseket, de pont ezek a meglepetések lesznek azok, amiknek a hatására szívesebben fogod írni a történetedet, és sokkal dinamikusabbá válik, miközben új örömöket fedezhetsz fel az írásban. Helyet fog adni a valódi spontaneitásnak is, ahol kreatív elemekkel tudod finomítani a történetedet és amely apró elemek hozzásegítenek ahhoz, hogy később az egész történet egy nagy kompakt egésszé álljon össze. Mindössze arra van szükséged, hogy meghallgasd a karakteredet, engedd meg neki, hogy más legyen a véleménye, mint neked.

A másik nézőpont, ami nekem nagyon sokat segített az volt, hogy az összes karakteremet, akit használni szerettem volna a történetemben, leválasztottam a korai szakaszban járó teljes cselekményről és az ő saját szemszögükből megvizsgáltam az egész történeten átfutó cselekményszálukat. Azzal tudtam véglegesíteni a tervezett cselekményeket, hogy a mellékszereplőim milyen hangsúlyokat kaptak és mikor kerültek kapcsolatba a főszereplőmmel.

Igen, ezzel azt akarom mondani, hogy az első fő cselekményszálat kizárólag a főszereplő szemszögéből raktam össze, majd beiktattam a mellékszereplőket, akikkel ő érintkezésbe lépett, és visszabontottam a fontos mellékszereplőknek a cselekményszálát korábbi időkre. Ezzel kaptam egy teljes összképet a cselekményről, ami olyan lett, mint egy térkép a fejemben.

Erről a térképről tudtam leválogatni az időben viszonylag jól összerendezhető kezdő jelenetek sorait, a történet elején a különböző szereplők bevezetését. Ezen nagyon sokat kellett agyalni, hogy érdekes hatást nyújtson a megírt végeredmény. Ugyanakkor a karaktereket így nagyon hatásosan fel tudtam vezetni, idővel pedig ezeknek a karaktereknek a cselekményszála remekül egymásba fonódott.

A jó karaktereknek sorsa van:

Ezen a ponton felhívnám a figyelmet arra, hogy láthatóan a cselekményvezetésben van egy nagyon fontos vezérelv, mégpedig az, hogy mi történik a karakterrel, hol, mikor, miért, végül pedig milyen hatással lesz rá és másokra, azaz milyen következményt hoz létre, ami történik? Ezeknek a kérdéseknek a mentén találod meg az írói fókuszt, amivel remekül tudsz majd dolgozni. Ez elsősorban a cselekményvezetés elvéhez vezethető vissza, ugyanakkor, ha más hangsúlyokat szeretnél beletenni a történetbe és a világot szeretnéd ábrázolni vagy sok rejtélyes információval dolgozol, ezek a jellegek is abba a fősodorba fognak beágyazódni, amit a karakterek képviselnek a saját sorsukkal.

Karakter a középpontban, kérdések:

Jön valahonnan és tart valahová?

Fejlődik?

Cselekvőképes?

Motivált?

Önálló személyiség?

Vannak hibái, gyenge pontjai?

(Egészen erős eset, ha nem tud vmit, ami másoknak természetes, innentől pedig lehet sérült fizikailag (féllábú), vagy mentálisan (korai rossz élményből eredő fóbiák) vagy szellemileg pl: Forrest Gump)

Vannak nagyon erős erényei?

Amiben a legjobb, azzal fog győzni?

Gondolkodik, érez, cselekszik? Mutatod is vagy csak mondod?

Attól élő, hogy emberi. Vagyis csodálatos és egyben gyarló vagy sebezhető?

Apró szokások?

Hatást gyakorol másokra (nem mindig jót)?

Nem minden sikerül neki (néha pofára esik)?

Csak a saját gondolatait ismeri?

Sajátos beszéde és gondolkodásmódja van?

Sajátos mozgása van?

Őszinte a narrációban?

Használja az érzékszerveit (látás, hallás, tapintás, ízek, szagok)?

Van véleménye a dolgokról (jellemfejlődés lehetősége)?

Ezek a fenti kérdések abban segítenek, ahogy írás közben megragadhatod a karaktert. Ezek olyan gyakorlatias nézőpontok, amik segítenek abban, hogy több dimenziós karaktereket építhess. Az összes olyan felmerülő kérdést, ami a karakter körül hömpölyög, érdemes megválaszolni, de nem csak akkor amikor elkezdjük a történetet írni, hanem menet közben is. Ha elakadsz, akkor ülj le, és ezeket gondold át a problémás résznél, hátha megtalálod az elakadás okát és megtalálod az inspirációt a folytatáshoz. Használd erre a karaktereddel való megbeszélést, sokat segíthet.

 

Ezen a ponton bekapcsolódik a karakter fontos szekciójába még egy elem, ami nem más, mint a jelenetépítés és dramatizálás. Ugyanis minden egyes jelenetnél érdemes átgondolnunk, hogy mi az, amit ebben a jelenetben a karakterből meg fogunk mutatni. Minden, amit a karakterből szeretnénk megmutatni, olyan apró és finom információk, amikkel a teljes nagy történetet építhetjük tégláról téglára. Ebből ered az is, hogy a jelenetnek kétféle funkciója van, nevesül a jelenet elárul valamit a karakterről, vagy előre viszi a cselekményt. Ez a kettős funkció egy jeleneten belül is teljesülhet, de ha egy jelenet nem felel meg annak a követelménynek, hogy eláruljon valamit a karakterről vagy előre vigye a cselekményt az írói szándék szerint a történet szolgálatában, akkor annak nincs helye a történetben.

 

Valóban képesek vagyunk a semmiről beszélni vagy valamiről semmitmondóan beszélni. Ez nemcsak íróként fenyeget minket, és ez esetben a semmiről fogunk írni, hanem ugyanúgy érvényes a karaktereink beszélgetéseire is. Vagyis tudunk olyan karaktereket írni, akik a semmiről beszélgetnek unalmasan.

Ezeket a szövegeket elképesztően rossz olvasni, főként a mai világban, ahol egyébként is óriási információ és tényáradatban élünk, szomjazzuk a történéseket, a szórakoztató sziporkákat. Mit kell akkor tudni a párbeszédekről, hogy azok baromi jók legyenek?

A párbeszéd veleje

 

Végül kitérnék néhány mondat erejéig a párbeszédekre. Sokan szeretnének nagyon jó párbeszédeket írni, de az igazság az, hogy ha unalmas karaktereink vannak, akiknek sem a gondolkodása, sem a vitalitása, sem a humora, sem pedig a lényegre törő nyers megállapításai nem elég érdekesek, akkor az egyenlet végén valami halálosan unalmas párbeszédet fogunk kapni az időjárásról vagy valami még ennél is jelentéktelenebb eseményről. Ráadásul fontos dolgokról is lehet érdektelen módon beszélgetni, ami meg egyenesen irritáló lehet.

 

 

A jó párbeszéd dinamikus és tartalmas.

A karakterből ered, vagyis a világba beágyazott karakter lesz az, amire szükségünk lesz ahhoz, hogy jó párbeszédeket tudjunk írni. Van azonban még valami, amiből elég lesz egy csipet, hogy ez a párbeszéd gördülékeny és izgalmas legyen. Ettől lesz dinamikus. Ez a kis fűszer nem más, mint a konfliktus.

Feszültség. A konfliktus itt bármi lehet, egy titok, egy sejtés, egy bármi, amitől rezdül a levegő.

 

Ez nem a nagy nagy konfliktus ez valami más lesz, amit akkor tudsz a legjobban megtalálni, ha jól odafigyelsz az érzelmi dinamikára, mert ott fogod a legjobban megtalálni azokat az apró konfliktusokat, kis feszültségeket, amik a párbeszéd motorjává válnak. Ugyanis a párbeszéd mögött nagyon erős érzelmek vannak, nemcsak a közléskényszer, nemcsak az információcsere, hanem az emberek közötti interakciók és érzelmek egyik dimenziójaként a legfontosabb kapcsolódási pont a szereplők között.

Érzésvilág:

Ugyanakkor a párbeszéd az a dimenzió, ami belátást nyújthat számunkra a karakterek mélyebb érzésvilágába. Gyakran nem azt mondják, amit gondolnak, pontosan ugyanúgy viselkednek, mint ahogyan a hétköznapi emberek. Mivel az olvasó ismerheti az ő gondolatait, ezért még egy egyszerű párbeszéd mögé is óriási érzelmi töltést vagyunk képesek odaépíteni. Ez a párbeszédek egyik nagyon fontos funkciója és dinamikusságának a kulcsa. Úgyhogy ahhoz, hogy jó párbeszédet írj, ismerned kell a karakteredet, az érzelmi állapotát, és hogy milyen mellékes célja lehet még a beszélgetésen belül, imponálni akar vagy inkább megszégyenítene valakit, stb. Ha ez a kulcs megvan, lesz konfliktus és cél, a szereplőd pedig brillírozni fog ebben, a szavak csak úgy peregnek majd.

Személyiség:

Van egy másik nagyon fontos funkció is, mégpedig az, hogy azzal ahogyan a karakter beszél valaki mással, abból az olvasó rendkívül messzemenő következtetéseket tud levonni arról, hogy ez a karakter valójában milyen ember, milyen kedve van, hogyan viszonyul a másikhoz. A jó párbeszédek sokkal többet adnak, mint csupán beszédet.

 

Ha ezzel a két fenti vonással számolsz a párbeszédekben, ezeket alaposan át tudod gondolni, és megpróbálod ezeket jól használni, tekintetbe véve, hogy az milyen hatást kelt az adott szövegben, akkor bizony semmi nem fog megmenteni attól, hogy remek párbeszédeket írj.

Amikor a párbeszédekben olyan fűszerekkel találkozunk, mint amilyen a humor, a szarkazmus, a szubkulturális célzások, a szimbólumok, személyes összekacsintások, a különböző érzelmi elszólások, hangutánzó kifejezések használata, a karakter kisebb anekdotái, monológjai, őszinte vallomásai, egyéb érzelmi kitörései, akkor már kezdünk sejteni valamit a párbeszédekből.

A karakter jelleme és attitűdje:

Ezektől a párbeszédek elevenekké válnak, de valójában nem a párbeszéd lesz az eleven hanem maga a karaktered. Ha úgy érzed, hogy ez most sok egy kicsit, akkor alaposan gondolkodj el azon, hogy a párbeszéd valójában nem a beszélgetésekről szól, hanem a párbeszéd az, amivel a legdinamikusabban tudod megmutatni a karakter jellemét és megmutatni az attitűdjét. Vagyis a lényege mélyebben van, mint gondoltad.

 

Ez pontosan ugyanúgy működik, mint amikor ülsz a buszon, felszáll valaki, és beszélgetni kezd valaki mással. Vadidegenek.  Abból, amit a beszélgetésünkből ki tudsz hallani, abból két jelleg lesz dinamikus. Az egyik a tartalom, információk, amiket valójában te fogsz kikövetkeztetni, mert ők tudják, hogy miről beszélgetnek, te meg kihámozol és következtetsz belőle dolgokra. Ugyanígy kell megmutatnod az olvasónak a karaktereid beszélgetéseit, engedd meg az olvasónak hogy levonja a következtetéseket, hogy ezek vajon miről beszélgetnek.

A másik dinamikus jelleg pedig az lesz, hogy a beszéd stílusából, a szavak használatából, a hanglejtésből, vagyis magából a beszédből ki lehet következtetni azt, hogy maga a karakter milyen típusú ember, ki ő, milyen jellem, milyen műveltségű, mi érdekli, mit csinál, miért utazik stb. A beszéd ugyanis rengeteget elárul a személyről és az ő személyiségéről.

Ha ezt szeretnéd gyakorolni akkor figyelj oda az emberekre, füleld ki idegen emberek beszélgetéseit, és érdekes felismerésekre juthatsz. Ha megfigyeled, félszavakból is rengeteget megtudhatsz másokról. És ez működik a regényekben is, amikor a szereplődnek beszélnie kell. Ha ráérzel, imádni fogod, ne félj a párbeszédektől, hiszen ez is egy természete ágyazata a szereplőknek.

Mivel a párbeszéd valójában a karakterek ábrázolásához, a karakter személyiségének megmutatásához tartozik, ezért egy kicsit beszéltem erről is. Párbeszédek szerkesztése írói szempontból tartogat még rendkívül jó lehetőségeket, de ezekre itt már nem térek ki. Viszont a karakterépítés kurzuson találkozhattok ezzel a témával, mert a karakterábrázolás szerves eleme a beszéd és ott majd megmutatom ezeket a technikai fogásokat részletesebben.

 

Gondolj csak bele, hogy egészen máshogy beszél egy tudós, mint egy ötéves óvodás, máshogy beszél egy király a középkorból és a máshogy egy  magát vagánynak gondoló csávó a gettóból. Egyetlen dolog van, ami közös minden karakterben a beszéd szempontjából, hogy mindig pontosan arról fognak beszélni, ami az érdeklődésük középpontjában áll az adott pillanatban és körülményben és nem tudnak nem önmaguk lenni. Ennek is van egy belső logikája, érzelmi és gondolatvilágbeli ágyazata.

 

Összefoglalás:

 

Ma néhány olyan kérdést jártunk körül, ami segíthet abban, hogy a karakterek élőbbnek hassanak a történetedben. Beszéltem arról, miként ragadd meg őket profi módon, hogyan tiszteld a történetedet, milyen forrása van a világban az elevenség ábrázolásának, milyen kérdések mentén tudod a karaktert dimenzionálni és mire való a párbeszéd.

Remélem, hogy érdekes szempontokat hoztam be ahhoz, hogy elevenebb karaktereket tudj majd írni a közeljövőben és megértsd a mechanizmusokat a háttérben. Ami bonyolultabb, amilyen a drámai szükséglet, a párbeszédek beágyzottsága a narrációba, a dramatizálás és ahogyan érdemes motiválni a karaktereket, felépíteni őket, nos, ezek a kérdések lesznek azok, amiket a közelgő karakterépítés kurzuson egészen közelről meg fogunk vizsgálni.

A karakterépítés, párbeszédek és a világbaágyzottság témáját tehát legközelebb az Ilion Íróklub Mentor Programjában boncolgatjuk tovább, ahol rengeteg példán keresztül fogom megmutatni, miként hat egy szöveg, ha jó vagy ha rossz egy párbeszéd, és ez mit árul el a karakterekről. Milyen érzelmeket szoktunk jellemzően összekeverni mi és a karatereink is és miféle nézőpontok vannak, amivel gazdagabbá lehet tenni ezt a területet az írásunkon belül. A téma kifogyhatatlan és a legizgalmasabb része az írói munkának.

Szeretettel várlak, ha érdekel a kurzus, iratkozz fel a hírlevelekre vagy kövesd az Ilion Íróklub facebook oldalát! Addig is jó tanulást és jó írást!

Hogyan pozícionáld magad íróként?

Hogyan pozícionáld magad íróként?

Önbizalomhiány, kétségek gyötörnek, hogy alkalmas vagy-e egyáltalán arra, hogy író legyél?

Nem tudod, hogyan csináld, hogyan fogj hozzá az egészhez? Nem is vagy biztos abban, hogy mik azok az értékek, amikre építheted az írói identitásodat?

Nem hiszed, hogy sikerülhet bejutni egy hagyományos kiadóba? Abban sem vagy biztos, hogy amin dolgozol, az jó irányba visz?

Ezek a kérdések és kétségek gyötrőek, mélyről jövő bizonytalanságot okoznak és hatalmas mumusként tudnak megjelenni előttünk, hogy megakadályozzanak az érdemi munka elvégzésében. Minél többet gondolkodsz rajtuk, annál inkább összeroncsolják a megvalósíthatóságba vethető hitedet. Ezért ma egy kicsit mesélek azokról a gyakorlati módszerekről, amikkel kievezhetsz ebből a mocsárból és sokkal nyugodtabban építheted az írói karrieredet, mert tudni fogod, merre evezz.

Mi az, ami választ adhat neked a gyakorlatban? Az írói önpozícionálás gyakorlata. Írói önpozícionálás: Mi ez? Valójában egy elméleti és gyakorlati elhelyezkedés a lehetőségek felmérésével.

 

Minden író már a kezdetek kezdetén tudja, hogy szüksége van valami egyedi esszenciára az íráshoz és keresik is ennek az eszközeit, de a tapasztalatlanság és a tudás hiánya miatt gyakran rosszul.  Az út elején ugyanis még homályos háttérben van az egyediségünk jellege, és az írói önpozícionálás kérdései és folyamatai azok, amivel ezt a homályt a kezdetekkor el lehet oszlatni.

 

 

Ennek az is a célja, hogy tudd, mire építkezhetsz hosszútávon és mit tehetsz meg még ma a holnapodért. Maga a pozícionálás kérdésköre lesz, amire magadban kell megtalálnod a saját egyéni válaszaidat, én csak a kérdéseket tudom feltenni neked. Máshogy, mint mások! Talán ez az egész egyediség alapja, hogy próbálj belecsempészni valami újdonságot abba, amit csinálsz és amivel önazonos vagy.

 

Ha nagyon egyszerűen akarom megfogalmazni, akkor ez lesz a tényleges feladat, de valószínűleg máshogyan, mint ahogy eddig próbálkoztál. Van egy általános probléma, amiről a kezdő írók megfeledkeznek. Hozzátenni csak meglévő, ismert tudáshoz és irodalomhoz tudsz, általános megközelítésben nem, és ha nem ismered, mihez akarsz hozzátenni, és mit, akkor nem tudod, mit csinálsz. Ezért van szükség arra, hogy előzetesen átgondolj néhány dolgot, ami kétoldalú megközelítést igényel. 

 

Figyelembe kell venned a külső körülményeket és lehetőségeket, és a te belső potenciáljaidat. Nem egy mostani tudást, hanem egy felépíthetőt. A kezdő írók csak az utóbbival szoktak foglalkozni, azzal akarnak dolgozni, amijük van és utána panaszkodnak, hogy nem boldogulnak. Te legyél megfontoltabb, rugalmasabb és körültekintőbb. Most ebben segítek neked.

 

Külső szemléletmód és írói mindset: Első lépésként a külső szemléletmódot nézzük meg, amihez szükséged van egy fontos információra ahhoz, hogy jól tudj benne gondolkodni. Ez egy szemléletváltó gondolat lesz, egy mód, ahogyan még nem néztél magadra és ez a mód a kiadók működésének megértésével kezdődik.

 

A könyvkiadókra ugyanis üzleti vállalkozásokként kell gondolnunk, hiszen azok. A hagyományos könyvkiadók üzleti értéke és profitja pedig az olvasói érdeklődésből származik. Ez az oka annak, hogy érdemes figyelni a könyvpiacot és elgondolkodni azon, hogy neked milyen olvasókból állhat majd a célközönséged.  Ezzel tudsz majd kapcsolódni a könyvkiadás véráramába, ha ezeket az olvasókat és ezt a területet szemmel tartod. Ha ezzel nem foglalkozol, félremehet a projekted és az egész írói építkezésed. 

 

Ha túl keveseknek írsz, nem lesz kinek eladni, ezért egy kiadó nem fog milliókat belefektetni a kéziratodba, mert nem térülne meg neki. Ha túl sokaknak írsz, túl általános és középszerű célzást végzel, ami szintén nem működik, mert mindenkinek nem lehet írni, szétcsúszik a tartalom és unalmas, közhelyes lesz, ezzel szintén nem tudsz üzletet kötni egy kiadóval, hogy eladd nekik, mert ez rombolná a kiadói brandjüket és ők holnap is akarnak az olvasóiknak jó könyveket ajánlani. Az pedig egyszerűen nem igaz, hogy a középszerű megfelel az olvasóknak, ne ítélkezz könnyen felettük.

Mi az a kapcsolódás, ami neked kell?

A második lépés a kiadói brand és a te elképzelésed a sajátodról. Melyik kiadónál tudod elképzelni magadat? És itt nem lesz elég a kínálatra és a könyvborítókra egy futó pillantást vetni.

Kapcsolódj be olvasóként és olvasd el a számodra releváns kiadványaikat, hogy képbe is kerülj. Ha ezt elutasítod, akkor nem kapcsolódsz a valósághoz és szabotálod az írói karrieredet. Egyszóval világítsd át a lehetőségeket ebből a két szempontból:

Egyfelől a könyvpiaci palettát tekintve, másfelől a szóba jöhető kiadók brandjét és értékeit, elvárásait tekintve. Ha ezeket körüljárod és te magad megtapasztalod, akkor lesznek jó és tényleges információid. Ha csak megkérdezel valakit, aki melletted áll és ugyanúgy küzd, mint te, akkor legfeljebb az ő tévedéseit fogod tudásként elkönyvelni. Ne legyél naiv, ő sem tud többet nálad.

Önmagad belehelyezése a könyvpiaci palettába különben is egy egyedi és belső írói folyamat. Ha nem léped meg, nem fogsz tudni lehetőségekről, nem fogod látni a valós folyamatokat és azt várod, hogy a világ a te álmodozásodhoz alkalmazkodjon. A tények azonban ott lesznek és nem szolgálnak ki álmokat, ha tényleg meg akarod valósítani az írói karrieredet, akkor muszáj lesz szembenézni velük.

Ezeket az álmokat a magánkiadók szolgálják ki, de náluk nem az olvasó az ügyfél és a profit forrása, hanem az író. Ezért ez egy teljesen más folyamat, teljesen másról is szól. Ha hagyományos könyvkiadásba készülsz, akkor a felkészülésben kell gondolkodnod.

 

 

 

Ebből is látszik, hogy a könyvkiadásnak az olvasókról kell szólnia, és nem árt, ha figyeled az igényeiket. Nem igaz az sem, hogy az olvasók nem olvasnak. Ha így lenne, a kiadók már nem adnának ki könyveket.

Ezek a téves pletykák csak felmentést kínálnak neked, hogy ne csináld az íróságot. Mert ha ezekben a fentiekben gondolkodsz és nem tudsz szabadulni ettől, akkor hibás az írói mindseted és felesleges írnod, mert sosem fogsz előrébb lépni innen és idővel megelégszel egy kényszeres magánkiadással vagy a semmivel. Ráadásul tévedések miatt kerülsz ebbe a csapdába.

Írói mindset: Ha megnézzük a legnagyobb írókat, akkor szerinted miért tudtak ekkorára nőni? Mai írókról beszélek, vannak egészen sikeresek és nagynak mondhatók. Azért, mert tucattörténetet árult, és csak olcsóbb volt, mint a konkurens írók? Nem.

Vagy mert beleölt milliókat az indulásnál és megvett magának egy státuszt? Nem. Vagy mert magánkiadást csinált és abból aztán minden bejött neki? Nem. Vagy mert közel tudott kerülni a szerkesztőkhöz és bennfentes lett? Nem. Egyáltalán nem!

 

 

De akkor mitől lesz jó egy kiadó számára és ezen túl az olvasók számára egy író?

Egyszerűen a minőségre, egyediségre törekedtek és ezt nem féltek kommunikálni és megmutatni. Figyeld meg őket, hogyan csinálják, olvass tőlük, tanulj tőlük, lásd, hogyan gondolkodnak.

Írói minőség: Ez a minőség nem más, minthogy élményt adtak az olvasóknak a történeteikkel. Ennek a minőségnek vannak könyves szakmai kritériumai, folyamatai már az alkotás első lépéseitől kezdve.

Alábecsülöd, ha azt hiszed, hogy ezt a mély, de egyébként gyönyörű folyamatot majd te jobban tudod anélkül, hogy tanultad és átláttad volna. Láthatod, hogy akik így gondolkodnak, azok mind fejjel mennek a falnak és csalódásokat csalódásokra halmoznak, nem beszélve a rossz kéziratok erőltetett kiadásáról. Mi az, amit tehetsz, hogy ne rontsd el az egészet és ne a csalódásokkal küszködj?

Türelemmel és fokozatos felkészüléssel tudod ezt felépíteni. Folyamatokban. Ha ezt elfogadod, lehiggadsz és türelmesebb leszel, tudsz koncentrálni az írói feladataidra és az építkezésedre belül, majd arra, hogy jól higgy magadban és meg is valósuljon. Ha azon pattogsz, hol jelenhetnél meg, mert ezt az egy mércét ismered, az valójában lelassít és tévútra visz.

Miért fontos a brand?

Az olvasók tudják, hogy a branddel rendelkező írók könyveit élmény olvasni, élmény ránézni a könyvre, élmény kicsomagolni, élmény kézbe fogni és élmény belemerülni. Ráadásul minden egyes olvasásélmény hozzátesz az író presztízséhez, elismertségéhez, jó pozíciójához, hogy a neve kiválóságot jelentsen a maga területén.

Ezt a kiválóságot nem lehet megvenni. Ez az, amiért íróként megdolgozunk, mert a kiérdemlés az, amivel elérhetjük és nem pusztán egy sima és drágán vett megjelenés. Számít a tartalom és a következmények. Arról nem is beszélve, hogy azok maradnak leginkább az olvasás miliőjében olvasóként, akiknek komoly igényei vannak a művekkel kapcsolatban és ehhez felnőni írói feladatunk.

 

 

Ezért Neked is ezt javaslom, hogy nézd meg, mivel tudsz nagyobb élményt adni, hogyan tudsz sokkal magasabb szintre fejlődni és kapcsolódni az olvasókkal, mivel leszel te több, mint amit a versenytársaid nyújtanak? (nem a kezdők, hanem a profik!) Vagyis mitől lehetsz te majd kiemelkedően jó, hogy egy hagyományos kiadóba felépülhess?

 

Ha képes vagy ezzel pozitív érzéseket kiváltani az olvasóidban, akkor már félig megnyerted a csatát. Itt sok író azt hiszi, hogy az olvasók igényeinek kiszolgálása elmegy valami igénytelen lónyál előállításának irányába, de ez is csak egy kezdőírós közkeletű tévedés. Az is tévedés, hogy pár jó vélemény elég a brandépítéshez és kielégítő, mert nem az. Az olvasók katarzist várnak, nem színes pózolást és üres cselekményeket, amihez ők bármit hozzágondolhatnak, itt azonban már elevezünk az íróság szakmai kérdéseinek a vizeire. Itt vannak azok a pontok, ahol tanulni lehet az írásszakmát.

 

A pozícionálás tehát pont azt jelenti, hogy felméred a helyzetedet, a lehetőségeket és az igényeket, ezt követően pedig már látod is magad előtt a folyamatot, hogyan lehet ezt megvalósítani. Ha egy ember meghallja a neved, vagy a könyved címét, akkor mi az első gondolata, érzése, ami beugrik neki? Ha a semmi, akkor még nincs késő, hogy felépíts egy jó írói brandet, összerakj egy írói karriert.

 

Arra kell törekedned, hogy tudatosan kialakítsd a megvalósítási folyamatokat és ebben önazonos maradj. Ha így teszel, nem fogsz eltévedni. Ehhez kell a belső nézőpont, az önreflexió, önmagad körüljárása és egy kicsit a belső potenciáljaid felismerése, de racionális keretekben. Ezzel lényegében kitalálod magadat íróként és kijelölsz magadnak egy ösvényt a hegy teteje felé, hogy örömmel felépítsd magad profi íróvá. A lehetőség senkitől sincs megtagadva, ezt bárki megteheti.

Önmegvalósítás, de okosan:

A pozícionálás sok kezdő író számára jelentéktelen lépésnek számít, ugyanúgy, mint az olvasói célcsoport meghatározása és a maguk levesét főzik.

Önmegvalósítást kiáltanak, de nem jut eszükbe, hogy egy zárt gondolkodásmódban könyvszakmai és tartományi (irodalmi és tudományos) kapcsolódások és nyitottság, szakmai alázat nélkül ez nem lesz több egy arrogáns kirohanásnál, ami valójában nem érdekli az embereket.

 

Egyszerűen azért, mert nem ad nekik semmit, ami épít rajtuk és ha nem is nyilvánvaló, valójában ezt keresik. Az olvasói élmény sokadrangú és felejthető, nagyon sok esetben egyenesen kínos. Ezek azok a történetek, amiket a kiadók nem vesznek meg.

Sokan úgy gondolkodnak, hogy „nekem mindenki a célcsoportom, akinek kell a történetem, az úgy is megveszi”. Ez sem így működik. Komolyabb helyeken az írót előzetesen eladják azzal, hogy érdekes látásmódja, gondolkodásmódja van, ezért már a megjelenés előtt is épül a brandje. Ebbe az irányba elindulhatsz már azelőtt, hogy készen lenne a regényed. De ha te vagy az ezeregyedik önjelölt író, aki az egóját fényezi egy facebookos írói oldalon és nincsenek mögötte érdekes tartalmak, komolyabb gondolatok, egyre minőségibb munka, akkor az nem brandépítés, csak pózolás, a követők iránti mohó sóvárgása az írónak. Ez a beszűkült gondolkodásmód ma már semennyire nem működik.

Ennek az az oka, hogy most már mindenből túlkínálat van. De tényleg, mindenből! Ruhából, autóból, élelmiszerből, tudásból, szolgáltatásokból, mindenből. A könyvszakmán belül az írókból is, kezdő írókból meg végképp. Ha az író olvasó után sóvárog, az nem jó út. Ha az író szenved az önmaga felé állított belső elvárásaitól, ott valami nagyon félrement. Ennek a folyamatnak a fordítottjában kellene gondolkodni.

Olyasmit adj, amit az olvasóid szomjaznak, amiért követhetnek és amit becsülhetnek benned, ráadásul örömöd van benne és nem csak a kínlódás. Úgy dolgozz magadon és a szövegeden, hogy megtaláld az örömöket, a kis sikerek örömét, hogy idővel kiérdemeld a nagyobbakat.

 

A valódi fejlődés, ami egészséges, örömirányban van, igaziban, nem mondvacsináltban. Az öröm segít abban is, hogy kiheverd a nehezebb pillanatokat és tovább haladj az úton. A csalódásoktól nem ment meg, de a leckéket könnyebben megtanulhatod, amit ad a tapasztalat.

Az egyetlen út, ha máshogy, akarom mondani JOBBAN kommunikálsz, mint a versenytársaid, ha jobban csinálod az írást általában véve másoknál. A jobban alatt azt értem, hogy maga az üzeneted mélyebben és gyakrabban betalál, mint a versenytársaidé, néha az is elég, ha egyáltalán van valami üzeneted az olvasók számára, valami, ami több, mint a puffogtatott közhelyek. Ha pedig még egy stílusod is van hozzá, akkor máris jó úton haladsz.

 

Ha nincs mondanivaló, üzenet, minőség, akkor túl felejthető leszel és nem elég érdekes. Ma a csatát az nyeri, aki jobban képes megmaradni az olvasók fejében és ezt is csak kiérdemelni lehet, ha hangoskodsz és nyomulsz ezerrel, az sokkal inkább taszító, mint érdekes. Ez a téma pedig kivezet a kommunikáció és a brandépítés kérdéseihez, amire itt nem térek ki ennél bővebben, mert önmagában is nagy téma mindkettő, de egy kis példázattal elmélyíteném a lényeget.

 

Mi az a brandépítés, a márkanév?

Nézd: Melyik autómárka pozícionálja úgy magát, hogy ők biztonságos autókat csinálnak? A Volvo. Melyik cég mondja azt magáról, hogy ők élen járnak a számítástechnikában és a telekommunikációban? Az Apple. Melyik cég ugrik be, ha azt mondom, közösségi oldal? A Facebook. Ki a legismertebb horror író a világon? Hát Stephen King.

Ez a márkanév, ha valaki képes magasan kitűnni a versenytársakhoz képest- ez nagyon gyakran évtizedes munka. Akár a szolgáltatásukkal, könyveikkel azok milyenségéből, akár a kommunikációjukból kifolyólag. Persze ma Magyarországon senki nem gondolja, hogy Stephen King lesz belőle és ez nem is elvárás.

 

Csak az irányt mutatom ezzel. Hogy valahogy így kellene, mutasd magad és adj valamit a közönségnek, ami több, mint egymásra rakott szavak tömege. Gondolatok és tartalmak kellenek, a szavakkal játszadozó gyermeteg történetek nem elegendőek. Ha pozícionálod magad, lesz utad, amin járhatsz íróként

Ezért rendkívül fontos, hogy az írói utad és ezzel együtt a karriered megtervezése során kiemelt figyelmet szentelj a pozícionálásra, mert ezzel fogsz tudni igazán mélyen beágyazódni, utat találni, később bekerülni az emberek fejébe és ha egy témába vágó könyv megvásárlásán kezdenek el gondolkodni, akkor a Te neved fog elsőként az eszükbe jutni. 

Vagy ha megjelenik egy új történeted, akkor már megvették, mielőtt bármit tudnának róla, mert a személyed garancia lesz a jó történetre. Mert a feléd kiépült bizalmukkal vásárolnak.

 

Ez a te márkaneved és ebben ad neked közeget és támogatást egy hagyományos kiadó. Ezért a felkészülés és minőség, vagyis maga a brand fontos, mert az olvasóknak marketinggel egy üres lufit csak egyszer tudsz eladni, másodszorra nem. A könyvpiaci pozícionálásod segít, hogy jobban betaláljon az üzeneted, hogy megkülönböztesd magad a piac többi szereplőjétől, és hogy kiemelkedj a tömegből, és rád találjon a te saját olvasóközönséged.

Valójában erre vágysz, csak eddig nem tudtad, hogyan érheted ezt el vagy hogy lehet erre is felkészülni, megfontoltan és józanul gondolkodni róla. Ennek alapján tudod magadból azt adni, amitől több lehetsz, és más, mint mások, ez alapján leszel érdekes az olvasóknak és ezáltal egy hagyományos kiadónak is. Arról azonban ne feledkezz el, hogy ezt egy konkrét kéziratban kell majd megvalósítanod, erre pedig érdemes szakmailag is felkészülni és a műveddel elérni azokat a mérföldköveket, amik vezetnek az úton.

 

 

Kapcsolódások és egyediség:

A pozícionálásnál érdemes végiggondolni a célcsoportról tapasztaltakat és a versenytársak helyzetét. Térképezd fel a piaci viszonyokat! Tárd fel előbb a célcsoportodnál, majd magadban, hogy kapcsolódni tudj vele: Mennyire lehet vonzó számukra, amiről írsz? Mitől lehetne még vonzóbb?

Mi az, amit szeretnek? Vajon miért lehet az sikeresebb a többi történetnél? Milyen érzéseket és milyen katarzist adnak a célcsoportodban lévő olvasóknak ezek a történetek? Beszélgettél már a célcsoportoddal? Nem a te írói oldaladon, hanem írók műve alatt a molyon például.

 

Figyeld őket! Nagy valószínűséggel kirajzolódhat, hogy mik a téma gyengeségei, milyen potenciálokat rejt. Még jobb, ha te magad is körülnéztél az íróknál, olvastad őket és látod, hogy mi az a plusz hozzáadott érték, amit te másképpen, jobban tudsz majd csinálni náluk. 

Ez túlmutat azon, hogy csak kedvtelésből önmegvalósíts. Azon is, hogy alábecsüld a feladatot. Ezután már a belső önazonosságod vinni fog bele valamit, amitől pont olyan lesz a szöveg és a felépített karriered, amilyennek mindig is akartad és ellopni sem tudja tőled senki, mert utánozhatatlanul csak rád jellemzővé válik a megvalósítás.

Ne szégyelld beletenni magadat, a mások által megbecsülhető részeidet egy jó értelemben és nem pusztán az egód vezényszavára. Ez egy folyamat, amin, ha végigmész, és tanulsz, építkezel, minden nap lépsz egy picit érte előre, akkor kiépül. Ha holnapra akarod megvalósítani, felkészületlenül, az nem fog menni és csalódást generálsz, kapkodsz és megrekedsz.

 

Az írói utat ugyanis csak türelemmel lehet bejárni és érdemes örömmel foglalkozni vele a saját affinitásaid mentén. A tudatos egyediséged kialakításának feltétele a bátorság és az önfelvállalás. Feladat: Gondolkodtál már azon, hogy miről akarsz eszébe jutni az embereknek?

Maga az egyedi külső önmagában nem elég. Csak azért, mert a külsőddel kiemelkedsz a tömegből még nem leszel izgalmas és ez a könyved borítójára is igaz. Mindenképpen vigyél még bele egy másik módot is, hiszen ez bár figyelemfelkeltő, jól megjegyezhető, a célcsoport számára nem biztos, hogy elég, valójában mondjuk ki: az olvasók sokkal többet akarnak a látszatnál.

A pozícionálásod olyan legyen, amire van igénye a fizetőképes olvasóidnak és az ő vágyaikon/az adott terület, téma hiányosságain vagy potenciáljain alapszik! Ennek nincs köze a megfelelési kényszerhez, annál több ahhoz a bölcs belátáshoz, egy író bárhogy vergődik ezen a kérdésen, valójában nem magának ír csupán, ha mégis, akkor az egyetlen ölvasója lesz önmagának. Az is fél siker. De ahhoz meg nem kell könyvkiadás.

Mindemellett pedig legyél önazonos, egyedien megvalósított, olyan, amihez szívesen adod a neved és amit szívvel-lélekkel tudsz csinálni, mert az irány nem skatulya, hanem útvonal. Ilyenkor úgy írsz, úgy valósítasz meg egy történetet, ahogyan azt senki más nem tudta volna megvalósítani rajtad kívül.

 

Ha ezt meg tudod határozni, kiírni magadból, akkor már csak arra a bátorságra lesz szükséged, amivel ezt őszintén kommunikálod kifelé nemcsak nyilatkozatokban, hanem valójában az alkotásaid felvállalásában és tudod képviselni egy kiadó nevével fémjelezve is. Így leszel hiteles író, érdekes személyiség és izgalmas potenciálokkal teli szerző egy kiadó szemével nézve. Mert egy könyvkiadó az olvasóinak a szemével néz egy feltörekvő íróra.