Barion Pixel MOTIVÁCIÓ Archívum - Ilion Íróklub pusztaiandrea.hu
Tévhit #1: Elég tehetségesnek lenni, és majd „íróvá válunk”?

Tévhit #1: Elég tehetségesnek lenni, és majd „íróvá válunk”?

Tévhit #1: Elég tehetségesnek lenni, és majd „íróvá válunk”?

Miért nem a tehetség határozza meg, kiből lesz profi író – és hogyan lehet ezt időben felismerni?

Az egyik legmakacsabb tévedés, amely újra és újra feltűnik az írók körében, az a hiedelem, hogy elég, ha valaki „tehetséges”. Hogy ha szeret írni, és sokat ír, akkor az íróvá válás automatikusan megtörténik. A probléma az, hogy ez a gondolat éppen azokat tartja távol a fejlődéstől, akiknek valóban lenne keresnivalójuk az írói pályán. Nem véletlen, hogy ennyien beleragadnak egy félkész szintbe – és nem is értik, miért nem jutnak tovább.

A tévedés, ami láthatatlan falat épít

Sokan már gyerekkoruk óta írnak: verset, naplót, novellát. Jó visszajelzéseket kaptak, sokan bíztatták őket, hogy „te ebben jó vagy”. És valóban: az írás öröme, a kifejezés képessége ott van. De ez önmagában kevés. A valódi írói profizmus nem az érzésből vagy az ösztönösségből születik meg – hanem a tudatosságból. Ha valaki elhiszi, hogy „elég a tehetség”, nem fog tanulni. Nem lesz kíváncsi a dramaturgiára, a karakterépítésre, a működő történetszerkezetre. És amikor a kéziratát visszautasítják, nem érti. Hiszen ő tehetséges…

Miért nem működik „magától”?

A tehetség jó alap – de a piac, a szakma, a kiadók nem ezt keresik. Egy jó kézirat nem attól jó, mert tele van érzéssel. Hanem mert működik: fel van építve, van dramaturgiája, tudatosan vezeti az olvasót. Aki nem tanul, annak a kéziratai rendre torzók maradnak: szépek, de nem működnek. És ezek a kéziratok nem jutnak el sehova. A szerző újra és újra nekifut – de az eredmény nem változik. Ezzel pedig megszületik a kétség és a kiúttalanság érzése.

A megoldás: tanulás, gyakorlás, közösség

A profizmus az íróknál nemcsak isteni szikra, hanem egy komoly szakma. Nem azt jelenti, hogy valaki híres lesz – hanem azt, hogy érti, mit csinál és emiatt híres lesz. Egy profi író képes önállóan felépíteni egy működő történetet, ismeri a műfaji és dramaturgiai alapokat, és tudja, hogyan kell fejlődni, alkalmazkodni, egyedit alkotni, kapcsolódni az olvasóval, ahogyan csak ő tud. A tehetség nem helyettesíti a tanulást – de lehet alapja egy erős, tudatos építkezésnek. Ehhez azonban rendszer, visszajelzés, és valódi írói közeg kell.

A VIP Klubban pontosan ezt adjuk:
📚 Írástechnika az alapoktól a legmagasabb szintig
🛠️ Havi tananyagok, letölthető feladatok, gyakorlati példák
🗣️ Zárt közösség, mentorálás, rendszeres visszajelzés, online és élő talik

👉 Ha komolyan gondoljuk az írást, főleg, ha tehetségünk is van hozzá (ezt pedig senki nem mondhatja meg kívülről, amíg kész írók nem lettünk, mert nem tudjuk megmutatni addig), akkor nem halogathatjuk tovább az írásszakmai tanulást.  Most valóban el lehet indulni – rendszerben, támogatással, közösen. Gyere, szeretettel várunk!

🔗 Csatlakozás és részletek itt:

Tévhit #3: Az ötlet önmagában elviszi a könyvet

Tévhit #3: Az ötlet önmagában elviszi a könyvet

Tévhit #3: Az ötlet önmagában elviszi a könyvet

Miért bukik el annyi regény, hiába zseniális az alaptörténet?

„Ez egy olyan jó sztori, hogy szinte magától megírja magát…” Sok író ezzel az érzéssel vág bele a regényébe – és aztán hónapokkal vagy évekkel később értetlenül áll a kudarc előtt. Mert az ötlet, bármilyen erős is, önmagában nem regény. Ez az egyik legtipikusabb csapda, amibe még a tehetséges írók is újra meg újra beleesnek.

A történet még nem regény – csak nyersanyag, amit meg kellene valósítani

Az írói közösségekben újra és újra halljuk: „Az ötletem annyira jó, hogy már csak le kell írni valahogy.” De ez a „valahogy” általában nem elég. Az is gyakori, hogy az íróknak elmegy a kedve, ha valaki már hasonló történetet írt, mint amit ők terveztek,  és ahelyett, hogy továbbgondolnák az egyedi megvalósítás útján, inkább elvetik.

 

Egy izgalmas alapszituáció, egy eredeti világ vagy egy meglepő csavar még valóban nem tesz olvasmányossá egy kéziratot. Ha az olvasó nem tud belemerülni, nem érzi a sodrást, nem kapcsolódik a karakterekhez – akkor az ötlet szépen lassan elsüllyed a kivitelezés hiányosságaiban. És a leggyakoribb ok: az író beleszeret az ötletébe, de nem dolgozza ki az eszközrendszert, ami működővé és egyedivé tenné, pedig ez is az írói munka része.

A csontváz nem mozog

Egy ötlet csontváz, de a regény nem attól lesz élő, hogy ez a csontváz megvan – hanem attól, hogy kap izmot, idegrendszert, mozgást. Ezt viszont csak tudatos írástechnikai munkával lehet felépíteni. Jelenetek, karakterív, konfliktusrendszer, információadagolás, tempó – ezek kifogástalanul jól felépített megvalósítása nélkül a legjobb ötlet is torzó marad. Hiába érdekes a sztori, ha nincs íve. Hiába megrendítő a karakter sorsa, ha nincs benne fejlődés, ha rosszul van bemutatva. Hiába nagy a csavar, ha nincs mire ráépíteni. Az olvasó nem csak történetet akar – hanem hatást, amikor olvas, megengedi, hogy lenyűgözd.

A megoldás: írástechnikai kivitelezés

A profi írók nemcsak azt tudják, mit írnak, hanem azt is, hogy hogyan. Ők tudják, hogy egy jó ötlet önmagában kevés – és hogy az eszköztár, amivel ezt működőképessé tesszük, tanulható.  Pontosan erre épül az Ilion VIP Klub: olyan rendszert adunk, amelyben lépésről lépésre megtanulhatod a kivitelezést, a fogások felkészítenek arra, hogy tudd, hogyan épül fel egy hatásos regény. Ezerszer könnyebb lesz bizonytalan kínlódások helyett örömteli írással megvalósítani. Felkészülten!

📚 Tananyagok az ötlettől a megvalósításig vezetnek.
🎬 Jelenetépítés, karakterív, dramaturgia – érthetően, gyakorlatiasan, összefüggéseikben.
🤝 Visszajelzések, fejlődési útvonal, közösségi támogatás, kéthetente online élő talik, jó csapat üres versengés nélkül. Gyere, ha egy jó közösségre is vágysz!

👉 Az ötlet csak az első lépés. A kérdés az: képesek vagy-e regénnyé írni?
Ha még nem, akkor se add fel, hanem legyen inkább egy igen – és induljunk el most együtt.

🔗 Csatlakozás és részletek itt:

Tévhit #4: A jó fogalmazás elég

Tévhit #4: A jó fogalmazás elég

Tévhit #4: A jó fogalmazás elég

Miért nem működik a regény, ha „csak szépen van megírva”?

„Ez egész jól hangzik…” Sok író ismeri azt az érzést, amikor visszaolvassa a saját szövegét, és elégedetten állapítja meg: jók a mondatok, gördülékeny a fogalmazás, tiszta a stílus. De vajon ez elég ahhoz, hogy az olvasó ne tudja letenni a könyvet? A válasz fájóan egyszerű: nem. És minél hamarabb felismerjük ezt, annál közelebb kerülhetünk a valódi írói mesterséghez.

A szép fogalmazás csak a felszín

Az írói út egyik első tévútja, hogy azt hisszük: a jó stílus, a gördülékeny nyelv, a kerek mondatok már elegendők. Pedig ezek csupán a bejárati ajtót jelentik – nem a házat magát. Az olvasó nem a mondatokba szeret bele, hanem abba, ahogyan a történet hat rá: amit érez, amit megért, amit átél. Egy regény akkor működik, ha hat. Ha a cselekményvezetés dinamikus, ha a karakterek mozognak és fejlődnek, ha a jelenetek jól vannak ütemezve, és az információadagolás mesteri, ezen felül átélhető mindaz, ami történik. Ezek nélkül a legszebb fogalmazás is üres marad, nem beszélve arról, hogy a kezdő írók tanulás nélkül nem tudják, milyen az irodalmi nyelvezet és összekeverik a szépelgést a szépen írással.

A hatás nem a stílusban rejlik – hanem a szerkezetben

A „szép írás” gyakran félrevezet. Olyan, mint egy mutatós borító: elsőre vonzó, de ha a tartalom nem működik, az olvasó gyorsan elfordul. A profi írók nem a mondatokban gondolkodnak – hanem az olvasóra gyakorolt hatásban. Ők tudják, mikor kell gyorsítani vagy lassítani, ismerik az irodalmi nyelvezetet, mikor érdemes csendre játszani vagy éppen feszültséget kelteni. Ez tudás kérdése. Olyan eszköztár, amit nem lehet csupán érzésből, ösztönből felépíteni – de meg lehet tanulni és aztán megvalósítani.

A bejárat nem elég – a házat is fel kell építeni

A fogalmazás belépő. De az írástechnika az, ami valóban működőképessé és nemcsak formailag, tartalmilag is értékessé teszi a regényt.
A VIP Klubban pontosan ezt tanítjuk meg:
🧱 Hogyan épül fel egy jelenet, mi több egy regény, hogy fenntartsa az olvasó figyelmét?
🌀 Hogyan mozgatjuk a karaktert és az olvasót egyszerre?
🎯 Miként érünk el érzelmi, intellektuális vagy dramaturgiai hatást?

👉 A profi írók nemcsak írnak – hanem hatást gyakorolnak. Ez nem stíluskérdés, hanem mesterség.
Induljunk el együtt ezen az úton.

🔗 Csatlakozás és részletek itt:

Tévhit #5: Az olvasó majd úgyis érti, amit írtam

Tévhit #5: Az olvasó majd úgyis érti, amit írtam

Tévhit #5: Az olvasó majd úgyis érti, amit írtam

Miért veszítjük el az olvasót ott, ahol mi magunk már mindent értünk?

„Ha nekem világos, neki is az lesz…” Ez a gondolat természetesnek tűnik – hiszen az író pontosan tudja, miről beszél. De ez az egyik legalattomosabb tévhit, amely újra és újra megakasztja az olvasói bevonódást, és végső soron megbuktatja a kéziratot. Az írás nem belső logikák rendszere – hanem egy külső hatás.

Amit mi látunk – és amit az olvasó nem

Egy történet írása során hónapokig, akár évekig élünk együtt a karaktereinkkel. Ismerjük a hátterüket, a döntéseik okát, a világuk szabályait. De az olvasó nem volt velünk, amikor ez megszületett. Nem látta a jegyzeteinket, nem hallotta a belső narrációnkat – csak azt a szöveget látja, amit végül leírtunk. És ha ebben a szövegben nincsenek jól kirakva az információs hidak, ha hiányoznak a motivációs lépcsők vagy a világépítést segítő kapaszkodók, akkor az olvasó egyszerűen kiesik a történetből.

A vakfoltok láthatatlanná teszik a regényt

Ez a tévhit – hogy „úgyis érti” – eredményez elsietett jelenetváltásokat, logikai ugrásokat, érzelmileg megalapozatlan döntéseket.
Az író látja a teljes képet, az olvasó viszont csak abból tud tájékozódni, amit kapott. És ha ebben vakfoltok vannak, akkor nem lesz képes átérezni a döntések súlyát, nem érti meg a karakterek motivációját, és nem tud kapcsolódni. A szöveg nem attól lesz erős, hogy mi értjük – hanem attól, hogy az olvasó nem tud félreérteni benne. Hogy minden részlet a helyén van, és láthatatlanul vezeti őt végig a történeten, miközben élményt ad és nem a figyelmet követeli ki magának indokolatlanul, mert íróként a dolgunk adni és nem elvenni.

A megoldás: szerkesztés, előre gondolkodás, visszajelzés

A profi írók egyik legfontosabb eszköze a külső olvasói nézőpont modellezése.
Ők nem abból indulnak ki, amit tudnak – hanem abból, amit az olvasónak tudnia kell.
Ez tudatos írói szerkesztésen, pontos információadagoláson és visszajelzési rendszerben fejlődik ki – lépésről lépésre.

Pontosan ezt adjuk a VIP Klubban:
🧭 Hogyan térképezd fel az olvasói vakfoltokat? Bétát szeretnél?
🧱 Milyen eszközökkel hidalhatod át az információs hiányokat?
🔁 Hogyan építs olyan kéziratot, amely nemcsak világos, de sodró is?

👉 A történet csak akkor működik, ha az olvasó is érti. Nem belül – hanem kívül. Tanuljuk meg együtt, hogyan lehet ezt tudatosan felépíteni.

 

🔗 Csatlakozás és részletek itt, kattints: