KI VAGYOK?

Ki vagyok, és miért van ez a KIK vagyunk csoport? Érted van. Bővebben is.

Szerencsére szép számmal vagyunk már a KIK csoportban, és azon gondolkoztam, hogy mindig kérem, mutatkozzatok be, de én magam nagyon régen írtam bemutatkozást, pedig lehet, azt sem tudod, ki ez a csaj, meg mit magyaráz ez itt. 😁

Kezdjük a csoportnévvel, és egy meghívással, csatlakozz te is, kattints rá és már át is repülhetsz az írók közé!
Honnan jött a KIK vagyunk név? Nos egy kezdő író ha sikeres szeretne lenni első körben önmagát keresi, azt, hogy ki ő? És aztán itt van ez a kis közösség, ahol azt szeretném, hogy érzelmileg biztonságos környezetben megfelelő szakmai és emberi támogatás mellett gondolkodhass el azon, hogy ki vagy te? Íróként kivé akarsz válni? Hogyan fogod ezt a változást a gyakorlatban apró, megvalósítható lépésekkel megcsinálni? Mert ez a kulcs! És azért vagyunk itt, hogy ebben támogassuk egymást. Én pedig szuper tippeket is hozok.

Helló!
Pusztai Andi vagyok, író és az Ilion Íróklub mentora – és most nem hozok adatokat, ennél ma sokkal őszintébben szeretnék írni. Nem is annyira magamról akarok mesélni, mint arról, aki voltam, aki olyan volt egykor, mint te most.

Mindenki egy olyan iskolarendszerből érkezik, ahol azt tanulták, elég felmondani egy szabályt és már tudnak valamit, de ez az írásnál nem igaz, itt gyakorlatban kell bizonyítani. Ezért a legfontosabb egy szemléletváltás. Amit tanulsz, azt akkor tudod jól, ha bármikor meg tudod ismételni. Mi itt összpontosítunk az érdemi munkára, az egyéni célokra, és hogy olyan kéziratot írj meg magadtól, amiért egy hagyományos kiadó fizet.

Az sem hátrány, ha ezt meg tudod majd ismételni, igaz? 🙂 Az a helyzet, hogy rengeteg olyan íróval találkozom, aki a tehetsége, szenvedélye, tudása ellenére is bátortalan, nem tudja, milyen módon juthatna be hagyományos könyvkiadókhoz és a próbálkozásaiba a kívülről jövő érdektelenség és a kudarcok miatt meg belefárad. Nem tud kitől tanulni, mert iskolai anyagot kap, olyan tudást adnak neki, amire nincs szüksége és amire meg igen, azt nem kapja meg. Ezt az Ilion Íróklubban máshogy csináljuk.

Tetted már le a tollat a csüggedéstől? Nem láttad értelmét a folytatásnak, nem érezted, hogy érdeklődést tudnál felkelteni a mai zajos világban? Nem érezted, mi az a néhány írásszakmai gyengeség, amit még ki kellene dolgoznod magadból? De most itt vagy és ez jó. Van, aki végképp nem tudja elengedni az írást, és végül valamilyen drága, alternatív megoldásban találja magát. Azt hiszi, megvan a cél. De nincs. Gyakran nem az. De aztán bármi is történik, legyen az a könyv sikeres vagy kevésbé olvasott, még mindig érzi, hogy ez nem az, amit akart, ennél sokkal többre vágyott volna. Nem erre a fajta magányra, elhagyatottságra, vállalkozói létre, és szinte az olvasók utáni kajtatásra. Mi máshogyan nézünk a dolgokra az Ilion Íróklubban és hagyományos kiadók mércéi alapján dolgozunk. Nem engedünk a csüggedésnek!

Szóval olyan egy ilyen magunknak megcsinált megjelenés, mintha az ösvény kifogyna az álmok alól. Nem könnyű érzés, én is átéltem és egy kicsit belehaltam a magánkiadásomba. Belehalt a naívabbik énem, az álmok álmodója. De aztán felébredt és azt mondta: Oké, akkor most jön az, hogy csináljuk jól! De hogyan? Én megtaláltam a választ. Az erre a hogyanra szóló válaszaim mára mentor programokká, kurzusokká nőtték ki magukat…

Így született meg az az író, aki ma vagyok, aki megírta Bizáncot, akinek sikerült végül sokkal komolyabban és meglepő, de nagyobb sikerrel, mint amit valaha álmodott megvalósítani azt a saját írói utat, ami csak neki lett kitalálva. Úgy, ahogy kell, szakmai felkészültséggel, derűsen, jövőbelátóan. És imádom azóta is. Imádok író lenni, és szeretnék segíteni azoknak, akik erre vágynak, megtalálni a számukra, csak nekik szóló saját írói útjukat, mert tudom, milyen út ez, merrefelé vezet oda, és azt is, hogy sikerülhet! 😁

Mit jelent ez? Felkészülést, ami onnan indul, ahol most vagy! És ez nagyon rendben van így.

Mit csinálok, amikor nem mentorálok?

Hát, sokat tanulok. Mindenfélét. Érdekel a világ. Sokat írok. Vezetem a vállalkozásomat. Nevelem a fiamat – aki maholnap felnőtt férfi már. Gondoskodom a szüleimről. Szeretem a barátaimat. Az életemet. Ja, és írok, ha nem mondtam volna. Néha nem is feltétlenül túl jókat, de azt nem adom oda senkinek… és tanulok belőle. Olvasok. Sokat. Filmeket nézek, elemzem őket. Sokat. És piskótás sütit csinálok, mert nem elég belőle semennyi a családnak. Azt is sokat. Két süti közt meg írok. A lényeg, hogy az íráson kívül, minden mást ugyanúgy csinálok, mint mások és ez így rendben van.

Amin változtatnom kell, az a lista nálam sem üres.

De sikerült megtalálnom az íráson belül azt, amin ahhoz kellett változtatnom, hogy sikerüljön megvalósítani az álmomat. El is mondom, hogyan. Mindig beszélek erről. És nem nehéz, csupa hétköznapi dologgal van tele.

Például sokkal többet kellene sportolnom és kevesebb mogyorót kellene vennem. Mert ha megveszem, megeszem, ezért már a boltban eldől a sorsom. Vagyis, amit ártatlanul teszünk, mint a mogyoróvásárlás, ami még nem merénylet a diéta ellen, az magával hoz következményeket, a rossz szokások beidegződéseit. A jó döntés tehát, ha valóban nem akarok mogyorót enni, akkor nem veszem meg. Íróként is így lehet fejlődni, azelőtt megfogni egy nem jó következményekkel járó eseményt, mielőtt egy ártatlan tettel elhivatódnánk mellette. Ezért hangsúlyozom a megfelelő gondolkodásmód és egyes esetekben a korai írói döntések meghozatalát.

Én sem csinálok jól mindent.

Sokkal több időt kellene pihennem.

Sokkal több embert kellene meglátogatnom New Yorktól Skóciáig.

Több tengerpartot kellene látni. Igaziból. Jó meleg, trópusi helyeken, ahol nem csíp meg semmi – attól rettegek.

Többet kellene foglalkoznom a filmekkel. Mármint a megírásukkal.

Többet szeretnék olvasni, van egy csomó könyv, ami érdekel és lázba hoz.

Végül és nem utolsó sorban több kerítést kellene festenem.

Egy kis FUNFACT RÓLAM, amit talán akkor sem tudsz, ha régóta követsz!

Gyermekkoromban kezdtem el történeteket farigcsálni, még a jó öreg Star Wars hatására. De az egy különös kaland volt, mert a szüleim nem engedtek el a moziba, hogy megnézhessem a filmet. Ezért megszöktem. Nem volt pénzem jegyet venni, de a moziban a Misi bácsi megengedte, hogy a függöny mellől nézhessem. Állva bámultam, nagyon emlékszem rá, amikor az anyukám benyúlt a függönyrésen és hazacitált. Még sírtam is.

Rendszeresen elszöktem. Mindig a moziba jöttek értem. Így néztem meg a Hüvelyk Pannát meg még egy csomó más filmet. Persze később ezerszer megnéztem őket kedvemre. De ma már tudom, hogy ezek a szökések, tiltások, korlátok akkora lázadó erőt ébresztettek bennem, ami sosem múlt el, máig megvan. És tudtam, hogy én is történeteket akarok kitalálni, és filmeket csinálni.

Sokáig filmrendezőnek készültem, később színésznőnek, amiért sok gúnyolódást kaptam másoktól. Fiatalon nem úgy alakult a sorsom, gyakran kellett lemondanom az álmaimról. Az egyetlen, amiről végképp nem ment, hogy írjak. Abba senki nem szólhatott bele! Azt bármikor csinálhattam és nem lehetett elvenni tőlem. Egyébként betegesen szeretem a filmeket, nagy álmom, hogy egyszer egy saját stúdióm legyen. Ha elég sokáig, – Magyarországon nőként mondjuk még 500 évig – élek, akár össze is jöhet. Soha nem lehet tudni!🤣

Eredetileg filozófia szakos diplomám van, de bármennyire imádom is Platónt, Kantot, Fichtét, Nietzschét és még sok más hatalmas gondolkodót, a legnagyobb nyereségem nem az ott megszerzett diploma lett, hanem a barátaim, akikkel máig a tűzbe mennénk egymásért, ha kell. Most, hogy megtudtad a titkaimat, mutasd magad és mesélj te is! Kíváncsian várom a közös munkát, olvasd a blogomat, iratkozz fel ingyenes anyagokra és gyere, csatlakozz hozzánk a KIK facebook csoportban és ott mutatkozz be te is, valamint nehogy elfelejtsd követni az Ilion Íróklub oldalát!

SZERETETTEL VÁRLAK AZ ILION ÍRÓKLUBBAN!