A múltidézés is fikció – írói építkezés, univerzális hatás

A történelmi regények évszázadok óta különleges helyet foglalnak el az irodalomban. Már a 19. században – Sir Walter Scott „Waverley” című művével – elkezdődött egy olyan irodalmi vonulat, amely a valós történelmi eseményeket drámai keretbe ágyazta, és ezzel új módon kapcsolta össze a tudást és az írásművészetet.

Ez a műfaj nemcsak szórakoztat, hanem tanít is – átélhető módon, akárcsak egy időutazás, betekintést nyújt régmúlt korok világába, kultúrájába, politikájába, emberi sorsokba. Nem véletlen, hogy olyan nevek írták bele magukat a történelmi regények íróinak sorába, mint Tolsztoj, Puskin, Robert Graves, Maurice Druon, Robert Merle vagy Gárdonyi Géza és még sokáig sorolhatnám a jobbnál jobb írók neveit. De nem csak a múlt megkapó megidézése miatt szeretjük őket.

Ezek az általuk írt regények segítenek megérteni a bonyolult történelmi jelenünket, és a fiktív történetek mögött sokszor mélyebb emberi és társadalmi igazságok bontakoznak ki, mint amit a tankönyvek képesek közvetíteni. A magyar könyvpiacon is fontos szeletet jelent a történelmi regény műfaja, csaknem egyharmada a könyvpiacon megjelenő műveknek történelmi regény. Ez jól mutatja, hogy az olvasók keresik azokat a történeteket, amelyek híd szerepet töltenek be múlt és jelen között, és szívesen merülnek az időutazás kalandjába anélkül, hogy időutazásról olvasnának, amivel amúgy megjegyzem: nincs semmi baj.

Mit tanul az író a történelmi regényírásból – és miért jó ez más műfajokhoz is?

A történelmi regények írása komolyabb felkészültséget kíván, mint elsőre gondolnánk. Az írók gyakran félnek belevágni, mert a hitelesség kérdése visszatartó erő lehet és egy-egy korszakból nemcsak vertikális, de horizontális látásmód kell, hogy szellemi erőkkel fel tudjunk karolni egy történetet.

Ez elvárható egy írótól? Természetesen igen, az írók általában művelt, széles látókörű írásművészek, az a legkevesebb, hogy sokat olvasnak és van egy szellemi bázisuk. Persze nem kell mindent tökéletesen tudni – de igenis érdemes komolyan venni a korszak megértését, amiben írunk, hiszen ez az írói hitelességünk alapja.

Az alapos anyaggyűjtés, az átgondolt utánajárás nemcsak az adott regényt szolgálja, hanem az írói műveltséget is építi. Az így megszerzett tudás idővel belsővé válik, és természetessé teszi a világépítést – akár történelmi regényben, akár fantasyben, sci-fiben, vagy társadalmi drámában dolgozunk tovább.

Ez a műfaj megtanít arra, hogyan ábrázoljunk hitelesen társadalmi normákat, értékrendeket, viselkedésformákat; hogyan mozgassunk komplex és egyedi értékrendű karaktereket valóságos környezetben; hogyan építsünk konfliktusokat valós történelmi vagy kulturális keretek között; hogyan teremtsünk részletgazdag, kontextusérzékeny jeleneteket.

A történelmi fikció sajátossága, hogy bár fikció, mégis tudományos tudásból, pontos háttérismeretekből dolgozik, enélkül ugyanis nem működne – de ezt mind alárendeli az irodalmi hatásnak és az írói- dramaturgiai szándéknak. Ez pedig egyetlen más zsánernél sem haszontalan tudás – különösen akkor, ha komplex, hiteles világot akarunk építeni.

A történelmi regények írása komplex és komoly írói kihívás, amely azonban nemcsak elmélyít, hanem felemel. A korszakok, politikai viszonyok ismerete, a korhű szokásrendszerek átgondolása, a megfelelő nyelvezet és az egyedi erkölcsi dilemmák hiteles ábrázolása sokkal több felkészültséget kíván, mint amit más műfajok megkövetelnek – de épp ezért tanítanak is többet.

Az írói munka során olyan készségek fejlődnek, mint a kontextusérzékeny karakterépítés, a világformáló leírás, a részletgazdag jelenetépítés, a társadalmi és erkölcsi szempontok egyensúlya, és nem utolsósorban a kutatási kompetencia. Aki történelmi regényt ír, valójában rendszert tanul látni, nemcsak történetet. Ez pedig más műfajokban is rendkívül hasznos. A fantasy, a sci-fi, az alternatív történelem mind megkövetelik, hogy az író világot építsen – nemcsak dekorációs céllal, hanem belső logikával. Aki megtanul történelmi közegben gondolkodni, az később sokkal biztosabb kézzel épít fiktív univerzumokat is.

Sokan gondolják, hogy a történelmi regény csak haladó íróknak való, mert a hitelesség elvárása túlságosan megterhelő lehet egy kezdő számára. De ez nem igaz. A történelmi regény – éppen mert kutatással jár, és állandó önreflexióra nevel – kiváló műhely lehet azok számára is, akik még tanulnak. Nem kell mindent tudni azonnal, de be lehet rendezkedni íróként erre a munkafolyamatra.

Nem kell hibátlanul rekonstruálni sem egy korszak minden részletét, elég, ha belehelyezkedni egy másik kor logikájába, és keresni a kapcsolódást a saját történethez. Ez a folyamat már önmagában épít: gondolkodásban, nyelvben, világképben is hitelesít. Aki történelmi regényt ír, az nemcsak kutat, hanem kérdez, reflektál, összefüggéseket keres – és közben lassan elkezd írni is, másként, mélyebben, koncentráltabban. És ez az, ami a valódi írói fejlődéshez vezet.

A történelmi regény nemcsak a múltról szól, hanem a te írói jövődről is. Aki képes megérteni egy másik kort, megérteni annak emberi és társadalmi struktúráit, az képes lesz más műfajokban is hitelesen megszólalni. A kutatás, a szövegépítés, a morális érzékenység, a történeti gondolkodás mind olyan készségek, amelyek végigkísérnek a teljes írói utadon – és egyre értékesebbé válnak más műfajokban is. A történelmi regény tehát nem egy külön világ – hanem egy tágas és gazdag íróműhely, ahol megtanulhatod mindazt, amit bármilyen regényhez tudnod kell.

A múlt tehát nem egy idegen test. Csak egy másik világ – amit épp te írsz újra. És minél jobban értesz hozzá, annál jobban fog működni a történeted. Érdekel a profi írói út?

Gyere az Ilion Íróklubba, itt mindent megtanulhatsz, ami a profi íráshoz kell: