Fantasztikus volt az első Ilion Íróklub Írótábor!

Nem sátraztunk, nem tábortüzeztünk…de akkor mit csináltunk?

Vasárnap este 9-kor értem haza az Írótáborból, tele érzelmekkel, inspirációval és elképesztő mennyiségű fantasztikus élménnyel. No, de kezdjük az elején ezt a kis beszámolót!

Pár hónappal ezelőtt, amikor meghirdettem a tábort, Zsuzsával megtárgyaltuk, hogy akkor is elmegyünk, ha csak ketten leszünk. Ez remek kiindulópont a lelkesedésemhez, mivel mi ketten egyébként is nagy munkában és remek írói karrierépítési folyamatokban vagyunk benne. Aztán idő hiányában – lévén közbejött a szellemíró képzés, a Bookship bővülése és a főszerkesztői pozícióm –, nemigen toltam túl a kampányt. Tolakodni sem akartam vele, úgy éreztem, hogy aki kapcsolódni szeretne, az tud jönni, aki nem, annak meg nem erőltetem – egyébként sem erőltetek soha semmit.

Ráadásul szeptemberre kellett tennünk, ami sokaknak bármennyire szerettek volna eljönni, nem a legjobb időpont volt. De most őszinte leszek: ennél jobb időpontot keresve sem találtunk volna, remek időjárásban volt részünk és mindenfelé szállingóztak ugyan a turisták, de nem volt égető meleg és túl nagy tömeg sem. A gyönyörű kora őszi időnél pedig nem is tudok inspirálóbbat elképzelni, amely gondolattal nem voltam egyedül, bizonyítékom is van rá, mindjárt megmutatom.

Első nap utaztunk, vonattal, Szombathely felé, onnan pár megállót Sárvárnak, mivel a vágányzárak elképzelték, hogy megakadályozhatnak minket, így a Savaria gyors tűnt a legjobb ellenálló választásnak.

Sárvárra érve Demi fogadott minket és a Viktória Hotelbe beköltözést követően a szemközti Kávézóban bevártuk Tibort és Katát. Igen, végül négyen voltunk, családiasan és már itt az első nap elkezdődött valami. Annyira, hogy elköltöttük az első közös vacsorát és tettünk egy könnyű sétát a város körül, szemezgettünk a gyönyörű várral és izgatottan vártuk a programokat.

Másnap a közös reggeli után nekiindultunk a Sárvári Termálfürdőnek, amit Zsuzsával egy gyors hűsítő csokoládémasszázzsal kezdtünk. Tibi és Kata akartak szaunázni, de arról lemondtak, amikor koedukált fürdőruhamentes szauna szabályokkal megismerkedtek. Mi talpig csokoládé illatúan érkeztünk a medencékhez fél órával később, aztán vigyorogva dumálgattunk a vízben rengeteget az írásról, miközben leszakadt az eső. Van egy hangulata annak, amikor viharban a meleg vízben áztatod magadat. A téma mindvégig az írás, a karrierépítés, az írás megtanulhatósága és a kompetenciák elsajátítása, fejlesztése körül folyt. Már ekkor is rengeteget nevettünk és feltűnően hangosak voltunk, regénysztorikat meséltünk és a fél fürdő azt fülelte, hogy épp milyen írói projekteken dolgozunk…

Kata zubogó vizet akart az élménymedencében, de nem érkezett meg. Tibor szaunázni szeretett volna… de az sem jött össze, de nem bánkódtunk, este éppen hazasétáltunk, ahogy elállt az eső egy fél órára.

Másnap Demi a várban várt minket és sajátos idegenvezetést kaptunk, láthattunk nyomdagépet, és rengeteg csodát, két gyönyörű és egyedi, nagyon különleges Munkácsy képpel megkoronázva. Hatalmas élmény volt ezeket az alig ismert korai műveket eredetiben látni és csak álltam ott megbabonázva, ez az élmény megfizethetetlen.
Nem is volt idő mindent megnézni, három és fél órában annyit beszélgettünk történelmi érdekességekről és összefüggésekről, hogy totál elfáradtunk. Eszméletlenül nagy mennyiségű műkincs van ebben a várban, egyszerűen fantasztikus, nem először látom, de még mindig lenyűgöz!

Így visszavonultunk egy kicsit a vár egyik termébe és Demi tartott egy remek előadást a világépítésről, valamint személyre szabott tanácsokat adott az íróknak a saját világépítési dilemmáikra. Remek kávékat ittunk, sütiket ettünk és szerelmesek voltunk ebbe a hatalmas várba, ami amúgy úgy néz ki, mint a Pentagon. Olyan energia van benne, olyan robusztus és impozáns, olyan gyönyörű, hogy a szemünk szánk elállt tőle és éreztük, ahogy befogad minket.

Este írtunk egy keveset, Zsuzsa egy megbízásos projektet, én két lektorit, Kata pedig Bizáncot kezdte el olvasni csillogó szemmel. Tibor írótársakkal trécselt és hajnalig kiéltük magunkat a gépnél, holott egész nap fejben írtunk és íróskodtunk.

Másnap háziprogram volt soron, beszabadultunk a wellnes részlegbe, lett ám rögtön szauna és zubogóvíz, alig akartunk kijönni belőle és megállapítottuk, hogy otthonra is kell egy ilyen. Miközben lazítottunk, írói karriereket terveztünk, tartottam egy előadást a jelenetépítésről és a lányoknak mutattam egy remek eszközt arra, hogyan lehet öt perc alatt megtervezni egy remek novellát. Ki is próbálhatták és szuper novellaötleteket vittek haza. Tibor főzött nekünk, volt olyan kedves, hogy szuper kajcsikat dobott össze, de lemaradt a novellatervezésről. Így ki kellett engesztelnünk később, de erről a végén.

Végre megvolt a zubogó víz és a szauna is! Imádtuk!

Utolsó napon ismét bevettük a várat, ezúttal a fegyver részleget és a rengeteg gyönyörű porcelánt néztük meg, rengeteg történelmi tudással gazdagodtunk. Aztán az Arborétumba mentünk, ahol pedig csodálatos és különleges növényeket, fákat, gombákat, bambuszt, tavat, kacsákat láttunk. Demivel megterveztük a következő időszak kurzusait és nagyon jót beszélgettünk mindannyian egymással, néha kettesben és néha csapatban is. Elképesztő energia van abban, amikor kreatív emberek egy asztalhoz ülnek.

És íme, négykézláb fotóztuk a kora őszi tájat, Kata épp a hasalásból tápászkodott fel, mert a faleveleket fotózta, kell ennél szebb?

Vacsoránál elbúcsúztunk Demitől, mert tudtuk, holnap hazaindulunk és nem akartuk szétfarigcsálni búcsúzkodással a vasárnapját. Tibor fáradt volt és hazament, garnélát sütött nekünk, amit mint a hobbitok, második vacsorára meg is ettünk.

Este Tibor felolvasta a novelláját, hogy kiengeszteljük, amiért lemaradt a korábbi gyakorlatról, és elemeztük, támogattuk, átvilágítottuk, amit végül hasznosnak is talált. Egy író első novellája kardinális pont, és egyébként ő képregényeken szeretne dolgozni, úgyhogy ennek tudatában zúdultak rá a visszajelzések és tippek.

Aztán tovább beszélgettünk és a novellától függetlenül valahogy vicces kedvünkbe kerültünk. Hajnal kettőig egyik brutális röhögőgörcsből estünk a másikba. A hotel tele volt vendégekkel, attól kezdtem tartani, kidobnak minket, ha ezt így folytatjuk. Tudtuk, hogy reggel már pakolnunk kell és valahogy nem akaródzott lefeküdni aludni, még maradtunk volna. Beleszerettünk a városba, az íróságban bennelevésbe, a sok gyönyörű élménybe és abba, hogy mennyire jó együtt lenni ebben.

Tibornak innen is köszi a finomságokat a Smoothikat és a gondoskodást, Zsuzsának a minden reggel arcomba tolt kávét, Katának a hajgumit…Deminek a vezetést és minden titkos információt is a várról! Imádtam, jövőre pedig innen folytatjuk. Azt hiszem, hogy négyen biztosan leszünk…

Még mindig hiányoztok,  pedig napok teltekel…de már csak egy évet kell várni, számolom a napokat vissza a következő Írótáborig!

Másnap reggeli után még mentünk egy kört a városban szuveníreket venni, és ittunk egy limonádét búcsúzóul, ajándékokat adtunk egymásnak és tele voltunk hálával. Így köszöntünk el, Tibort kivittük a vasútállomásra, Zsuzsát házhoz szállítottuk Bicskére, és jött egy újabb élmény. Húsos palacsintát sütött nekünk Gábor, Zsuzsa férje és azzal várt minket. Miután “elszámolt azzal, hogy a gyerekek megvannak és rendben vannak” kávét és palacsintát kaptunk. Innen is kösz a vendéglátást!

Ismét fájó búcsú jött, immár Zsuzsától, és Katával továbbindultunk, megmutatta nekem, hogy Piliscsaba mennyire gyönyörű város és aztán az Árpád hídig beszállítmányozott a nagy csomagjaimmal. Szerencsére elkísért a metróig, hogy ne kerengjek a háztömbök közt a megfelelő irányt keresve. Innen már csak a Népligetig kellett elmetróznom, hogy a busszal este 9-re hazaérjek.Valahogy így történt.Valahogy a szívem egy darabja meg egy pár papucsom ott maradt.

Köszönöm ezt a hetet veletek.Jövőre vissza kell mennünk, mert még mennyi mindent nem láttunk  ott. A hotel kifogástalan volt, a reggeli bőséges, az összes ember nagyon kedves, és hát… ott voltatok ti, hogy még emeljétek a színvonalat. Azt hiszem, ha sokan lettünk volna, nem ilyen lett volna, de ez így volt tökéletes! Örök hálám!

Nos,  ilyen volt az írótábor… Nemsokára a többiek is hoznak beszámolót, itt alább olvashatod őket.

Szeretettel:
Pandi