Barion Pixel Egyéb kategória Archívum - Ilion Íróklub pusztaiandrea.hu
Ilion Írótábor 2025 szept. 9-14 Sárvár

Ilion Írótábor 2025 szept. 9-14 Sárvár

Ilion Írótábor 2025 Sárvár beszámoló és képek

Fantasztikus volt az első Ilion Íróklub Írótábor!

Nem sátraztunk, nem tábortüzeztünk…de akkor mit csináltunk?

Vasárnap este 9-kor értem haza az Írótáborból, tele érzelmekkel, inspirációval és elképesztő mennyiségű fantasztikus élménnyel. No, de kezdjük az elején ezt a kis beszámolót!

Pár hónappal ezelőtt, amikor meghirdettem a tábort, Zsuzsával megtárgyaltuk, hogy akkor is elmegyünk, ha csak ketten leszünk. Ez remek kiindulópont a lelkesedésemhez, mivel mi ketten egyébként is nagy munkában és remek írói karrierépítési folyamatokban vagyunk benne. Aztán idő hiányában – lévén közbejött a szellemíró képzés, a Bookship bővülése és a főszerkesztői pozícióm –, nemigen toltam túl a kampányt. Tolakodni sem akartam vele, úgy éreztem, hogy aki kapcsolódni szeretne, az tud jönni, aki nem, annak meg nem erőltetem – egyébként sem erőltetek soha semmit.

Ráadásul szeptemberre kellett tennünk, ami sokaknak bármennyire szerettek volna eljönni, nem a legjobb időpont volt. De most őszinte leszek: ennél jobb időpontot keresve sem találtunk volna, remek időjárásban volt részünk és mindenfelé szállingóztak ugyan a turisták, de nem volt égető meleg és túl nagy tömeg sem. A gyönyörű kora őszi időnél pedig nem is tudok inspirálóbbat elképzelni, amely gondolattal nem voltam egyedül, bizonyítékom is van rá, mindjárt megmutatom.

Első nap utaztunk, vonattal, Szombathely felé, onnan pár megállót Sárvárnak, mivel a vágányzárak elképzelték, hogy megakadályozhatnak minket, így a Savaria gyors tűnt a legjobb ellenálló választásnak.

Sárvárra érve Demi fogadott minket és a Viktória Hotelbe beköltözést követően a szemközti Kávézóban bevártuk Tibort és Katát. Igen, végül négyen voltunk, családiasan és már itt az első nap elkezdődött valami. Annyira, hogy elköltöttük az első közös vacsorát és tettünk egy könnyű sétát a város körül, szemezgettünk a gyönyörű várral és izgatottan vártuk a programokat.

Imádtuk ezt a szökőkutat a Hotel előtt

Másnap a közös reggeli után nekiindultunk a Sárvári Termálfürdőnek, amit Zsuzsával egy gyors hűsítő csokoládémasszázzsal kezdtünk. Tibi és Kata akartak szaunázni, de arról lemondtak, amikor koedukált fürdőruhamentes szauna szabályokkal megismerkedtek. Mi talpig csokoládé illatúan érkeztünk a medencékhez fél órával később, aztán vigyorogva dumálgattunk a vízben rengeteget az írásról, miközben leszakadt az eső. Van egy hangulata annak, amikor viharban a meleg vízben áztatod magadat. A téma mindvégig az írás, a karrierépítés, az írás megtanulhatósága és a kompetenciák elsajátítása, fejlesztése körül folyt. Már ekkor is rengeteget nevettünk és feltűnően hangosak voltunk, regénysztorikat meséltünk és a fél fürdő azt fülelte, hogy épp milyen írói projekteken dolgozunk…

Kata zubogó vizet akart az élménymedencében, de nem érkezett meg. Tibor szaunázni szeretett volna… de az sem jött össze, de nem bánkódtunk, este éppen hazasétáltunk, ahogy elállt az eső egy fél órára.

Másnap Demi a várban várt minket és sajátos idegenvezetést kaptunk, láthattunk nyomdagépet, és rengeteg csodát, két gyönyörű és egyedi, nagyon különleges Munkácsy képpel megkoronázva. Hatalmas élmény volt ezeket az alig ismert korai műveket eredetiben látni és csak álltam ott megbabonázva, ez az élmény megfizethetetlen.
Nem is volt idő mindent megnézni, három és fél órában annyit beszélgettünk történelmi érdekességekről és összefüggésekről, hogy totál elfáradtunk. Eszméletlenül nagy mennyiségű műkincs van ebben a várban, egyszerűen fantasztikus, nem először látom, de még mindig lenyűgöz!

Így visszavonultunk egy kicsit a vár egyik termébe és Demi tartott egy remek előadást a világépítésről, valamint személyre szabott tanácsokat adott az íróknak a saját világépítési dilemmáikra. Remek kávékat ittunk, sütiket ettünk és szerelmesek voltunk ebbe a hatalmas várba, ami amúgy úgy néz ki, mint a Pentagon. Olyan energia van benne, olyan robusztus és impozáns, olyan gyönyörű, hogy a szemünk szánk elállt tőle és éreztük, ahogy befogad minket.

Este írtunk egy keveset, Zsuzsa egy megbízásos projektet, én két lektorit, Kata pedig Bizáncot kezdte el olvasni csillogó szemmel. Tibor írótársakkal trécselt és hajnalig kiéltük magunkat a gépnél, holott egész nap fejben írtunk és íróskodtunk.

Másnap háziprogram volt soron, beszabadultunk a wellnes részlegbe, lett ám rögtön szauna és zubogóvíz, alig akartunk kijönni belőle és megállapítottuk, hogy otthonra is kell egy ilyen. Miközben lazítottunk, írói karriereket terveztünk, tartottam egy előadást a jelenetépítésről és a lányoknak mutattam egy remek eszközt arra, hogyan lehet öt perc alatt megtervezni egy remek novellát. Ki is próbálhatták és szuper novellaötleteket vittek haza. Tibor főzött nekünk, volt olyan kedves, hogy szuper kajcsikat dobott össze, de lemaradt a novellatervezésről. Így ki kellett engesztelnünk később, de erről a végén.

Végre megvolt a zubogó víz és a szauna is! Imádtuk!

Utolsó napon ismét bevettük a várat, ezúttal a fegyver részleget és a rengeteg gyönyörű porcelánt néztük meg, rengeteg történelmi tudással gazdagodtunk. Aztán az Arborétumba mentünk, ahol pedig csodálatos és különleges növényeket, fákat, gombákat, bambuszt, tavat, kacsákat láttunk. Demivel megterveztük a következő időszak kurzusait és nagyon jót beszélgettünk mindannyian egymással, néha kettesben és néha csapatban is. Elképesztő energia van abban, amikor kreatív emberek egy asztalhoz ülnek.

És íme, négykézláb fotóztuk a kora őszi tájat, Kata épp a hasalásból tápászkodott fel, mert a faleveleket fotózta, kell ennél szebb?

Vacsoránál elbúcsúztunk Demitől, mert tudtuk, holnap hazaindulunk és nem akartuk szétfarigcsálni búcsúzkodással a vasárnapját. Tibor fáradt volt és hazament, garnélát sütött nekünk, amit mint a hobbitok, második vacsorára meg is ettünk.

Este Tibor felolvasta a novelláját, hogy kiengeszteljük, amiért lemaradt a korábbi gyakorlatról, és elemeztük, támogattuk, átvilágítottuk, amit végül hasznosnak is talált. Egy író első novellája kardinális pont, és egyébként ő képregényeken szeretne dolgozni, úgyhogy ennek tudatában zúdultak rá a visszajelzések és tippek.

Aztán tovább beszélgettünk és a novellától függetlenül valahogy vicces kedvünkbe kerültünk. Hajnal kettőig egyik brutális röhögőgörcsből estünk a másikba. A hotel tele volt vendégekkel, attól kezdtem tartani, kidobnak minket, ha ezt így folytatjuk. Tudtuk, hogy reggel már pakolnunk kell és valahogy nem akaródzott lefeküdni aludni, még maradtunk volna. Beleszerettünk a városba, az íróságban bennelevésbe, a sok gyönyörű élménybe és abba, hogy mennyire jó együtt lenni ebben.

Tibornak innen is köszi a finomságokat a Smoothikat és a gondoskodást, Zsuzsának a minden reggel arcomba tolt kávét, Katának a hajgumit…Deminek a vezetést és minden titkos információt is a várról! Imádtam, jövőre pedig innen folytatjuk. Azt hiszem, hogy négyen biztosan leszünk…

Még mindig hiányoztok,  pedig napok teltekel…de már csak egy évet kell várni, számolom a napokat vissza a következő Írótáborig!

Másnap reggeli után még mentünk egy kört a városban szuveníreket venni, és ittunk egy limonádét búcsúzóul, ajándékokat adtunk egymásnak és tele voltunk hálával. Így köszöntünk el, Tibort kivittük a vasútállomásra, Zsuzsát házhoz szállítottuk Bicskére, és jött egy újabb élmény. Húsos palacsintát sütött nekünk Gábor, Zsuzsa férje és azzal várt minket. Miután “elszámolt azzal, hogy a gyerekek megvannak és rendben vannak” kávét és palacsintát kaptunk. Innen is kösz a vendéglátást!

Ismét fájó búcsú jött, immár Zsuzsától, és Katával továbbindultunk, megmutatta nekem, hogy Piliscsaba mennyire gyönyörű város és aztán az Árpád hídig beszállítmányozott a nagy csomagjaimmal. Szerencsére elkísért a metróig, hogy ne kerengjek a háztömbök közt a megfelelő irányt keresve. Innen már csak a Népligetig kellett elmetróznom, hogy a busszal este 9-re hazaérjek.Valahogy így történt.Valahogy a szívem egy darabja meg egy pár papucsom ott maradt.

 

Köszönöm ezt a hetet veletek.Jövőre vissza kell mennünk, mert még mennyi mindent nem láttunk  ott. A hotel kifogástalan volt, a reggeli bőséges, az összes ember nagyon kedves, és hát… ott voltatok ti, hogy még emeljétek a színvonalat. Azt hiszem, ha sokan lettünk volna, nem ilyen lett volna, de ez így volt tökéletes! Örök hálám!

Nos,  ilyen volt az írótábor… Nemsokára a többiek is hoznak beszámolót, itt alább olvashatod őket.

Szeretettel:
Pandi

Kezdetben nem voltam benne biztos, hogy az írótábor nekem való-e. Vajon kezdő íróként, be tudok-e kapcsolódni a szakmai diskurzusba? Érteni fogom-e? Túl sok, vagy túl erős lesz-e nekem? Szerencsére hamar beigazolódott, hogy jó döntést hoztam, amikor belevágtam. Ebben az évben talán a legjobbat!

 

Az első két nap, még nem oldódtam fel igazán, inkább a programokba vetettem magam. Ismerkedtem a többiekkel, megtanultam hallgatni, szemlélődni és magamba szívni az ismereteket. Rengeteget tanultam a könyvesvilág belső folyamatairól, a kapcsolódások fontosságáról, az írók mögötti emberekről és a szakmáról. A harmadik napon megismerhettem a többiek történeteit. Benyomásokat szerezhettem képességeikről, egyben lenyűgöző volt látni, hogy mennyire tudatosan építik a történeteiket. Alapvetően spontán és intuitíve írok, amit struktúrákkal rakok keretek közé. Pandi tanításaiban a tudatos tervezés, a hatások felépítése és az írói eszköztár megfontolt alkalmazása, egy magasabb szintre engedett bepillantást. A harmadik este egy izgalmas, négy órás beszélgetés során, amely az írásról, filozófiáról és a spiritualitásról szólt, megismerhettem az embert a regények mögött. Magával ragadó élmény volt. A negyedik napon kaptam egy mélyelemzést az egyik novellámra Panditól, ami számomra az írótábor fénypontja volt. Minden javaslat betalált és épített a történetemen. Nagyon hálás vagyok érte!

 

Mindezen szellemi csemege mellett, volt részünk a Sárvári gyógyfürdőben feltöltődni, a helyi arborétumban merengeni, a legjobb éttermeket végig falatozni. Legfőképpen pedig a Sárvári várat, annak csodálatos tárlatait bejárni. Innen is hálás köszönetem Demi tárlatvezetéséért, ami fantasztikusan széles, történelmi bepillantást engedett a múzeum gyűjteményébe! Mindez a Nádasdy familiától, az utolsó Bajor királyi családon át, a Huszárság történetéig, hogy csak a legizgalmasabbakat emeljem ki.

 

Túlzás nélkül mondhatom, hogy maradandó élmény volt! Köszönöm Pandinak és Deminek ezt a csodálatos, élménydús hetet! Katának és Zsuzsának a melegszívű szakmai társaságot! Sárvárból és belőletek is magammal vittem egy kis darabot. Jövőre ugyanitt! 🙂

Dimity Tibor

író

Hihetetlen hat napot töltöttünk együtt az első Ilion Írótáborban. Nagyon vártam a tábort, én személy szerint április óta készültem rá. Szemernyi kétséget sem éreztem atekintetben, hogy ez egy remek hét lesz, hiszen írókkal együtt lenni, tanulni tőlük mindig felemelő érzés. Azt hiszem, elmondhatom, hogy nemcsak határtalan inspirációt jelentett számomra ez az utazás, de remekül fel is töltődtem a társaságotokban.

Pandi és Demi hatalmas szakmai és történelmi tudása a napok során mind mélyebbre kalauzolt bennünket az íróság végtelen tengerébe. Legtöbbször csak hallgattam őket, elmélyültem a Nádasdy család viszontagságaiban, a gyönyörű középkori vár hatalmas termeiben tovább élő történelemben. Elámultunk a középkorban élt erős nők nehéz sorsán, a többszáz éves nyomdagépet megilletődve szemléltük. Demitől rekordhosszúságú, minden részletre kiterjedő tárlatvezetést kaptunk, amit ezúton is hálás szívvel köszönök. Demi tudása sok rejtélyre világított rá, és kérdésekre ösztönzött. Köszönjük, hogy megmutattad nekünk a fantasztikus éttermeket, hogy mindig került kávé nekünk, koffeinfüggőknek.

A Sárvári Termálfürdő forró vize kiáztatta belőlünk az elmúlt hetek fáradtságát, közben Pandi mesélt az írásról, a terveiről, a közeljövő feladatairól. Lélekemelő volt őt hallgatni. Közben csak zuhogott az eső, de nem érdekelt minket, hiszen tudtuk, hogy velünk vannak az égiek. Mintha direkt nekünk időzítették volna az esőszünetet, hogy szárazon hazasétálhassunk. Köszönettel vettük Tibi felajánlott vacsoráit, frissítő smoothie-ját.

Imádtuk a jakuzzit, hogy annyiszor nyomhattuk meg a buborékoló kapcsolóját, ahányszor csak akartuk. Hogy estefelé, mikor kicsit fázósan bújtunk bele a puha köntösbe, még gyorsan felmelegedhettünk a meleg szaunában. Pandi novellás feladatát nevetve ötleteltük végig Katával. Az írás immáron az életünk részévé vált, kemény munka vár ránk, de minden pillanatát élvezni fogjuk.

Kata, fantasztikus szobatárs voltál! Nagyon örülök, hogy személyesen is megismertelek benneteket. Az utolsó este egyszerre volt felemelő, és kissé keserédes. Tapintani lehetett a köztünk kialakult láthatatlan köteléket, ami elég erőt ad a hétköznapok folytatásához. Amit azt hiszem, talán barátságnak is nevezhetünk. Sárvár visszavár!

Fábián Zsuzsanna

író

Úgy érkeztem meg Sárvárra – és ültem be a többiek közé kávézni – mintha ismerős lennék ott, úgy, mint aki csak néhány hónapja látta utoljára az asztalnál ülőket. Pandi, Demi, Zsuzsa és Tibi az első pillanattól közvetlenül és nyitottan fordultak felém, nem esett hát nehezemre feloldódni köztük a hosszú út után…

Már első este éreztem; remek hetünk lesz. Izgatottan és örömmel tekintettem az elkövetkező napokra. Mintha maga az időjárás is nekünk kedvezett volna; a termálfürdőben töltött órák alatt ugyan eleredt az eső, de ez egyikünk kedvét sem szegte, hiszen a forró víz minden porcikánkat kényeztette, miközben Pandi a terveiről mesélt és olyan dimenziókat elevenített meg számunkra, melyek könnyedén incselkedve ragadtak ki minket az itt és mostból…

Erre erősített rá Demi szakértelme, aki olyan részletességgel és egyedi stílusban mesélt nekünk másnap a Nádasdy család útjáról és a sárvári vár történelméről, hogy úgy éreztem, már évszázadok óta ismerem az ódon, masszív falakat és méltóságteljes árnyait, melyek megelevenedni tetszettek a szavai nyomán. Pénteken lehetőségünk volt kényeztetni a maratoni tárlatvezetésben megfáradt tagjaink. A jakuzzi és a szauna remek teret adtak a testünk lazítására és egy kis ötletelésre. A tábor egyik legizgalmasabb része volt a játék, amelyben Zsuzsával közösen vettünk részt. Csodás volt Vele együtt ötletelni és izgulni! 😃 Imádtam!

A szombati arborétumlátogatás csodás levezetője volt az együtt töltött napoknak. Az a fesztelenség, azok az apró ugratások, együtt nevetések és megértő pillantások megfizethetetlenek… Egészen más olyan emberek közt időzni és töltődni, akik értenek a nyelveden, akiknek nem kell megmagyaráznod, miről beszélsz és akik nem csak szívesen hallgatják a gondolataid, érzéseid és terveid arról, ami éltet, de támogatnak és inspirálnak is. Bár leginkább hallgattam, mert a világ, melybe Pandi és Demi által beavatást nyertünk, sokkal mélyebb, összetettebb és izgalmasabb, mint azt eddig feltételezni mertem.

Visítva röhögések, ámulások, újratervezések és megerősödések váltották egymást ebben a hat napban. Életemben nem éreztem még ilyesfajta bizalmat és támogatást, mint amit Tőletek kaptam! Azt gondolom, az egyik legnagyobb ajándék, amikor őszinte és korrekt emberek vesznek körül. A tájékozottság, a szakmai tudás pedig csak a hab azon a bizonyos tortán. Én ezt itt, az Ilion Írótáborban megtaláltam Pandi és Demi által… sőt, ennél sokkal többet is. A bizonyosságot, ami azt mondja, menjek tovább ezen az úton. Nem fogok eltévedni, mert ott vannak velem… és a mai világban ennél aligha részesülhetünk nagyobb kegyben.

Az éttermek csodásak, elképesztően finomakat ettünk és ittunk, továbbá Sárváron minden is megtalálható… semmiben nem szenvedünk hiányt. Meggyőződésem, hogy a városban egy hét alatt nincs akkora koffein-forgalom, mint amit mi generáltunk ottlétünk alatt öten 😃 Vajon mire lennénk képesek húszan? Remélem, jövőre kiderül… Mert én ott leszek, ez már biztos 🙂

Tóth Katalin

író

Tévhit #5: Az olvasó majd úgyis érti, amit írtam

Tévhit #5: Az olvasó majd úgyis érti, amit írtam

Tévhit #5: Az olvasó majd úgyis érti, amit írtam

Miért veszítjük el az olvasót ott, ahol mi magunk már mindent értünk?

„Ha nekem világos, neki is az lesz…” Ez a gondolat természetesnek tűnik – hiszen az író pontosan tudja, miről beszél. De ez az egyik legalattomosabb tévhit, amely újra és újra megakasztja az olvasói bevonódást, és végső soron megbuktatja a kéziratot. Az írás nem belső logikák rendszere – hanem egy külső hatás.

Amit mi látunk – és amit az olvasó nem

Egy történet írása során hónapokig, akár évekig élünk együtt a karaktereinkkel. Ismerjük a hátterüket, a döntéseik okát, a világuk szabályait. De az olvasó nem volt velünk, amikor ez megszületett. Nem látta a jegyzeteinket, nem hallotta a belső narrációnkat – csak azt a szöveget látja, amit végül leírtunk. És ha ebben a szövegben nincsenek jól kirakva az információs hidak, ha hiányoznak a motivációs lépcsők vagy a világépítést segítő kapaszkodók, akkor az olvasó egyszerűen kiesik a történetből.

A vakfoltok láthatatlanná teszik a regényt

Ez a tévhit – hogy „úgyis érti” – eredményez elsietett jelenetváltásokat, logikai ugrásokat, érzelmileg megalapozatlan döntéseket.
Az író látja a teljes képet, az olvasó viszont csak abból tud tájékozódni, amit kapott. És ha ebben vakfoltok vannak, akkor nem lesz képes átérezni a döntések súlyát, nem érti meg a karakterek motivációját, és nem tud kapcsolódni. A szöveg nem attól lesz erős, hogy mi értjük – hanem attól, hogy az olvasó nem tud félreérteni benne. Hogy minden részlet a helyén van, és láthatatlanul vezeti őt végig a történeten, miközben élményt ad és nem a figyelmet követeli ki magának indokolatlanul, mert íróként a dolgunk adni és nem elvenni.

A megoldás: szerkesztés, előre gondolkodás, visszajelzés

A profi írók egyik legfontosabb eszköze a külső olvasói nézőpont modellezése.
Ők nem abból indulnak ki, amit tudnak – hanem abból, amit az olvasónak tudnia kell.
Ez tudatos írói szerkesztésen, pontos információadagoláson és visszajelzési rendszerben fejlődik ki – lépésről lépésre.

Pontosan ezt adjuk a VIP Klubban:
🧭 Hogyan térképezd fel az olvasói vakfoltokat? Bétát szeretnél?
🧱 Milyen eszközökkel hidalhatod át az információs hiányokat?
🔁 Hogyan építs olyan kéziratot, amely nemcsak világos, de sodró is?

👉 A történet csak akkor működik, ha az olvasó is érti. Nem belül – hanem kívül. Tanuljuk meg együtt, hogyan lehet ezt tudatosan felépíteni.

 

🔗 Csatlakozás és részletek itt, kattints:

Tévhit #8: Előbb írok – vagy előbb tanulok?

Tévhit #8: Előbb írok – vagy előbb tanulok?

Tévhit #8: Előbb írok – vagy előbb tanulok?

Miért késő mindkét út, ha külön választjuk őket?

„Majd ha kész lesz a regényem, akkor ráérek tanulni.” Vagy épp fordítva: „Előbb megtanulok mindent, és csak aztán írok.” Mindkét mondat ártalmatlannak tűnik. Mégis ezek miatt torpan meg a legtöbb író. A valóság ugyanis az, hogy a tanulás és az írás nem egymás után jön – hanem együtt történik.

A kétféle halogatás

Az első típus azt gondolja: az írás ösztönös folyamat. Majd csak „kijön belőlem”, és utána finomítok rajta. A másik típus fél elindulni, mert még nem érzi elég felkészültnek magát – így évekig csak tanul, jegyzetel, készül. És közben mindketten ugyanott rekednek meg: nem születik meg a valódi regény. A tanulás nem az alkotás után jön – és nem is előfeltétele. Hanem maga az alkotás része.

Amit nem tudunk, azt rosszul gyakoroljuk be

Ha hibás szerkezetre, gyenge karakterekre, kusza konfliktusokra írunk végig egy kéziratot – ezek a minták beépülnek.
Rögzülnek a megoldások, amik nem működnek. És mire észbe kapunk, már nemcsak újra kell írnunk – hanem újra is kell tanulnunk magunkat.

A profik nem azért tudnak jól írni, mert már mindent megtanultak – hanem mert írás közben tanulták meg, hogyan írjanak jól. Nem félnek új eszközöket bevetni, ha a történetük azt kívánja meg és nem vagy-vagy, hanem és kötőszavakban gondolkodnak, amikor lehetséges.

 

Az írás közbeni tanulás a kulcs

A tudatos írás nem elveszi a varázst – hanem megerősíti. Ha tudjuk, mit csinálunk, miért csináljuk, hol tartunk a történetben, és mire épül egy jelenet – akkor szabadabban alkothatunk. Nem utólag kell visszafejteni, hogy mi miért nem működik – hanem már közben látjuk, merre menjünk. Ez a szemléletváltás az, ami elválasztja a hobbiírót a hivatásostól.

 

A VIP Klubban éppen ezt támogatjuk és módszerek lényege a tanulva írás:
🔄 Írás közbeni tanulás – ahol az elmélet rögtön gyakorlat lesz
🧰 Rendszer, ami nem bénít, hanem felszabadít és eszköztár lesz belőle
✍️ Gyakorlatok, videók, visszajelzés – a kézirat eközben is formálható

 

👉 Nem tanulni kell az írás után – hanem tanulva kell írni.
Ez az a szemlélet, amely valódi regénnyé formál egy jó ötletet.

 

🔗 Gyere a VIP klubba és tanulj velünk! Csatlakozás és részletek itt:

Tévhit #9: A szerkesztő majd kijavítja

Tévhit #9: A szerkesztő majd kijavítja

Tévhit #9: A szerkesztő majd kijavítja

Miért nem lehet kívülről rendbe hozni egy rosszul felépített kéziratot – és mi a valódi szerepe egy szerkesztőnek?

„Majd a szerkesztő kijavítja…”
Ez az egyik legelterjedtebb, és egyben legveszélyesebb félreértés az írói pályán. Mert a szerkesztő nem varázsló. Nem mentőöv. Nem helyetted gondolkodik. És semmiképp sem írja újra azt, amit te nem raktál bele. A jó szerkesztés nem pótolja a hiányzó alapokat – hanem azokból tud igazán dolgozni. Vagyis csak egy bizonyos szint fölött lehet szerkeszteni egy kéziratot, alatta nem.

A szerkesztő nem író – és nem is lesz az, más a feladata

Sokan úgy képzelik el a szerkesztőt, mint egy javítógépet: átolvassa, kijavítja, újrarendezi, és kihozza a maximumot a szövegből.
De ez csak akkor működik, ha van miből kihozni a maximumot. Ha a kézirat szerkezete gyenge, a karakterek nincsenek felépítve, hiányzik a konfliktusrendszer vagy a feszültség – akkor nem kijavítani kell a szöveget, hanem nulláról újraírni. Ezért érdemes az írást az alapoknál elkezdeni megtanulni, mert ha van képed a szerkezetről, a többit ráépítheted. De ezt nem teheti meg helyetted senki, hiszen ez a te történeted, nem maradhat nagyobb része a fejedben, meg kellene írni rendesen.

A felelősség nem átruházható

Az a gondolat, hogy „elég, ha más majd kijavítja”, valójában a felelősség áthárítása, és egy részleges delegálás, elvárás mások felé.
De íróként nekünk kell érteni, mit írunk, miért írjuk, és hogyan építjük fel azt a hatást, amit az olvasónak szánunk. A jó szerkesztő ehhez társ – nem pót-író, és a hiányosságainkkal nekünk van dolgunk, nem neki. Ha pótoljuk, érteni fogjuk a tőle kapott segítséget, ha nem, akkor szóba se áll velünk – teljes joggal. A hagyományos kiadók szerkesztői csak komolyan vehető írókkal tudnak dolgozni. És éppen ezért tud a legtöbbet segíteni akkor, ha már egy tudatos szerzővel dolgozik együtt, mert a szakma ugyanaz és hiába hiszed, hogy érteni fogod, amit mond, biztos, hogy nem, ha nem tanultad meg az írásszakma alapjait.

A profik szerkesztők felkészült, profi írókkal dolgoznak – de nem helyettük

Aki profivá válik, az nem a szerkesztőtől várja a csodát – hanem felkészülten érkezik a művével a szerkesztői munkára. Ő már tudja, miért fontos a szerkezet, az alapok, hogyan működik egy karakterív, mikor erős egy jelenet, és miért kell a dramaturgia tudatos vezetése.
És éppen ezért tud a szerkesztő valódi partnerként dolgozni vele, mert értik egymást és hatékonyak.

Egy szerkesztő nem mentőöv – hanem kormánytárs a vizen, de a hajót neked kell tudni irányítani, mert a tiéd.

A VIP Klub pontosan ebben segít:
📚 Felépített tananyagok a történetírás minden szintjén
🧠 Szerkezet, karakter, dramaturgia, jelenetépítés – a szerkesztés alapjai
🤝 Valódi írói közösség, szakmai visszajelzések, fejlődési útvonal

És ne feledd, ezt meg lehet tanulni, ha akarod a VIP klub ezért épült, kattints ide: