Profi írást tanulni? Lehet?

Szerző: Pandi | máj 20, 2025 | blog 25, írásról általában, írástechnika

Mert a profizmus nem véletlen

Az írás ugyanis egyszerre művészet és mesterség. Az önkifejezés egyik legszemélyesebb formája, ami hol belső útkeresésként jelenik meg, hol történetmesélésként, hol pedig egy teljes világ megteremtéseként. Ahány író, annyiféle szándék és cél, és ezek között nincs jó vagy rossz – csak tisztázatlan vagy tudatos út.

Van, aki sosem mutatja meg a szövegeit másoknak. Van, aki egy regényt ír, de csak magának. És van, aki kifejezetten másokért, olvasókért ír – hogy hasson, szórakoztasson, megérintsen vagy elgondolkodtasson. Akár hobbiírásról, akár publikálásra szánt művekről van szó, egy dolog mégis közös minden írói útban: a fejlődésre való vágy.

Ha hobbiból írunk, önmagunkat tanuljuk. Ha profivá szeretnénk válni, akkor másokat is tanulnunk kell – az olvasót, a szöveg működését, az írástechnika eszközeit. Mert bár az írás szenvedélyből indul, de profin működni csak akkor tud, ha tudatos döntésekre épül.

Az írás tanulható. Nem azért, mert be lehet dobozolni a kreativitást, hanem mert vannak törvényszerűségek, amelyek segítenek, hogy ne csak mondjunk valamit – hanem úgy mondjuk, hogy az hasson is.

Ez a bejegyzés arról szól, miért érdemes tanulni az írást – akkor is, ha kezdő vagy, ha haladó vagy, ha „csak” szórakoztatsz vagy ha mélyebbre ásol. Mert az írás fejlődése nem csupán technika – hanem szemléletváltás is.

Kezdőknek: az alapok megszilárdítása

Ha most kezded az írói utat, sok mindent megtanulhatsz, ami segít gyorsabban fejlődni és hatékonyabban írni. A kezdő írók szárnyalnak kedvükre vagy vért izzadnak, próbálgatják a szárnyaikat, fogalmuk sincs még igazából, mit csinálnak – de erre lehet, hogy évekbe telik rájönni. És ez rendben van. Ahogy a gyerek sem kérdezgeti, hogy “anya jól léptem-e?”, csak lép és lép és elesik és feláll, úgy az első írásaink sem másoknak készülnek. Nem kell, hogy azonnal értékeljék, nem kell, hogy mindenki megértse – az első szakasz célja a belső bizonyosság megszerzése: hogy tetszik, szeretjük, képesek vagyunk befejezni valamit, időt szánni rá, döntéseket hozni, és vállalni ezek következményeit.

Ez néha fájdalmas. De szükséges. Mert ha ezen a ponton már döntöttél – hogy igen, akarod ezt az íróság nevű bolygót –, akkor kezdőként is elindulhatsz a tudatos tanulás útján.

Az írás tanulásának három alapvető értelmét érdemes kezdőként szem előtt tartani:

Az első: a tanulás lerövidíti a káoszt.
Sok író éveket tölt azzal, hogy ugyanazokat a hibákat ismétli. Nem azért, mert nem lenne tehetséges – hanem mert nincs térképe. A tanulás nem elvesz a szabadságból, hanem segít megérteni, merre van az előre. Minél korábban kapsz eszközöket, annál bátrabban tudsz kísérletezni – és a kudarc nem bénít meg, hanem tanít.

A második: a tudás felszabadít.
Amikor tudod, hogy egy jelenet miért nem működik, nem omlasz össze – hanem átírod. Amikor tudod, mit keresel egy karakterívben, nem véletlenszerűen sodródsz, hanem alakítasz. A tanulás nem rutinokat erőltet rád, hanem választási lehetőségeket ad a kezedbe.

A harmadik: a fejlődés nem a végeredményt javítja, hanem az írói életedet alakítja át.
Nem csak a szöveged lesz jobb. Te magad leszel tudatosabb, összeszedettebb, figyelmesebb alkotó. És ez nemcsak a regényednek tesz jót – hanem annak az embernek is, aki írja.

Az idő a legértékesebb valutánk

A mai világban ritkán van lehetőségünk valódi elmélyülésre, a figyelmünk széttöredezik, a napjaink túlterheltek. Az írás – legyen hobbi vagy hivatás – időt kíván. De nem mindegy, hogyan használjuk ezt az időt. Kezdőként gyorsan kiderül, hogy a saját hibákból való tanulás hosszú, olykor keserű és frusztráló folyamat. A tanulás, a mentorálás vagy egy jó írói közösség képes lerövidíteni ezt az időt: nem azért, mert kevesebb munkára lesz szükség, hanem mert kevesebb eltévedésre.

Amikor kapsz egy visszajelzést – akár egy tanártól, akár egy bétától –, az irányba állít. Rávilágít, amit te még nem látsz, segít rendszerezni a tudást, és ezáltal felgyorsítja a fejlődést. Ahelyett, hogy évekig sodródnál a történetírás tengerén, néha partot fogva, néha elmerülve, a tudatos tanulás révén fókuszt kapsz. Nem fogsz kevesebbet írni – csak jobban. Hatékonyabban. Célzottabban.

Ez elsőre kényelmetlennek tűnhet. Nem úgy leszel „szabad”, mint addig. Nem írhatod mindig csak azt és úgy, ahogy esik. A szakma tanulása elvárásokat állít. De az írás – bármennyire fáj kimondani – nemcsak művészet, hanem szakma is. Olyan mesterség, amelynek megvannak a törvényszerűségei. És ezeket nem lehet megúszni önkényes lézengéssel, az „én így érzem jónak” típusú önfelmentéssel.

A tudatos tanulás nem varázsütésre hozza el a kész írói identitást – de lerövidíti az utat odáig. Megóv attól, hogy éveket pazarolj félrecsúszott irányokra, és segít, hogy az ötleteid valóban testet öltsenek. Hogy ne csak álmaid legyenek az írásról – hanem megvalósított történeteid is.

Szétválasztani, mi épít és mi gátol

Sokan úgy kezdenek írni, hogy közben öntudatlanul is régi beidegződésekre, félreértett tanácsokra, vagy épp teljesen elavult írói mítoszokra támaszkodnak. Ezek a tévhitek nem feltétlenül butaságok – de az írói fejlődés egy pontján már inkább akadályok, mint kapaszkodók. Olyanok, mint a gyerekkori kacatok, amiket megtartunk ugyan, mert egyszer fontosak voltak, de ma már nem visznek előre. És amikor íróként egyre magasabbra akarunk jutni, ezek a gondolati kacatok lesznek a hátizsákunkban azok a súlyos tárgyak, amik miatt nehezebben vesszük az emelkedőt. Egy óriási plüssmackót cipelni sziklamászás közben nem biztonságot jelent – hanem az elakadás veszélyét.

Az írástanulás egyik legfontosabb hozadéka éppen az, hogy segít felismerni ezeket a feleslegessé vált meggyőződéseket. Nem azért tanulunk, hogy lecseréljük a stílusunkat vagy elveszítsük az egyediségünket. Azért tanulunk, hogy megtanuljuk szétválasztani, mi épít és mi gátol. Mi működik az olvasónak, és mi csak nekünk tűnik jónak – belülről, az alkotói elfogultságon keresztül.

A valódi fejlődés mindig együtt jár a felismeréssel: el kell engednünk dolgokat, amikhez túl sokáig ragaszkodtunk. Vannak mondatok, amiket újra kell tanulnunk írni. Vannak jelenetek, amiket le kell bontanunk. Vannak nézőpontjaink, amiket ki kell tágítanunk. A jó tanulási folyamat nem kiolt, hanem pontosít. Nem elveszi a hangodat – hanem segít végre hallhatóvá tenni.

Aki fejlődni akar, annak nem csak tudást kell befogadnia – hanem el is kell engednie azt, ami nem szolgálja a céljait. És ez nem gyengeség. Ez érettség.

A siker nem egyszeri véletlenszerű esemény

Az önbizalom és a siker nem egyik napról a másikra születnek, és főleg nem szerencséből vagy véletlen lehetőségekből állnak össze. Nem egy csoda juttat el egy kiadóhoz. Nem egy jó nap, amikor egyszer csak „elhiszed magadról”. Az írói önbizalom nem döntés – hanem következmény. Olyan tapasztalatok eredménye, amelyeket megszereztél, amikért megdolgoztál, és amelyekből tanulni tudtál.

Az önbizalom akkor kezd el valóban működni, amikor már nem azt keresed, hogy „jó vagyok-e”, hanem azt tudod: hol tartok, mire vagyok képes, és miben akarok fejlődni. Ez a magabiztosság nem fellángolás, hanem rétegesen épül: tudásból, átlátott problémákból, javított hibákból, megugrott lécekből, és abból, hogy már nem a visszajelzésedből méred magad, hanem a munkád minőségéből.

A siker nem egyszeri esemény, hanem egy megbecsült, kitartással támogatott építkezés eredménye. Egyre pontosabbá válsz abban, hogy mit akarsz írni, mit tudsz már most, és miben kell még fejlődnöd. Kezdőként épp ezért az alapok megszilárdítása a legnagyobb érték – nem azért, mert azonnali eredményt hoz, hanem mert abból nő ki minden későbbi lépésed. Aki biztos alapokon áll, az nem csak ír – hanem építkezik. Magabiztosan, lépésről lépésre.

A láthatatlanság élménye

Ha már haladó író vagy, valószínűleg van mögötted néhány évnyi írói út. Talán publikáltál már, jelent meg novellád, könyved, vezettél blogot, részt vettél kurzusokon. És mégis: ott motoszkál benned az érzés, hogy valami nem stimmel. Miért nem jutsz előrébb? Miért nem látják az írásaidat? Miért nem jön az elismerés, amit jogosnak érzel?

Az érzéseid nem alaptalanok. Sok haladó író érkezik meg ehhez a belső üvegplafonhoz. A munkád valós, a tapasztalatod is. Csakhogy ez még nem jelenti azt, hogy kész vagy. És főleg nem azt, hogy már nincs mit tanulni.

Rengeteg haladó írót látok, akik megrekednek. Nem azért, mert nem tehetségesek. Hanem mert elhitték, hogy „megfejlődtek” mindent, amit lehetett. És mivel nem látják, hogy merre tovább, már nem is keresik az utat. Az írói létezést azonban nem lehet kipipálni. Ez nem projekt, amit befejezel. Ez egy életforma, amelynek természetes része a fejlődés, az önreflexió és a szemléletváltás.

A haladók sokszor azért nem tanulnak tovább, mert már nem mernek tanulónak lenni. Mert fáradtak. Mert tele vannak félig sikeres próbálkozásokkal, és úgy érzik, most már „jár nekik” a siker. Mások azt hiszik, hogy a zsenit ki kell szenvedni magukból – és ha még mindig nem működik, akkor talán nincs is bennük. De a gond nem ott van. Hanem abban, hogy a zseni sem ér semmit eszközök nélkül.

Ha nem ismered az írástechnika alapjait, ha nem vagy tisztában azzal, miért működik egy jelenet vagy egy karakterív, ha nem tudsz mondatot építeni, ha a dramaturgia puszta sejtés, ha nem ismered a kiadói folyamatokat, ha nem kapsz visszajelzéseket, ha nem vagy jelen egy szakmai közegben – akkor a legnagyobb tehetség is elszigetelődik. Nem azért, mert nincs ott. Hanem mert nincs mi által kibontakoznia.

Nem leszel balerina attól, hogy felveszed a tütüt. És nem leszel profi író attól, hogy sokat írsz. A tudatos tanulás nem azért kell, mert valaki kéri – hanem mert másképp nincs építkezés, nincs tudás. Az írás nem pusztán alkotás, hanem mesterség. Ha megtanulod az alapjait, onnantól kezdve bármit kibontasz belőle: stílust, világot, hatást. Szabadságot. De az eszköztelen zsenialitás mindig félbemarad. A tanult, tudatos író viszont képes lesz a tehetségét valódi történetekké formálni és azzal felkészültté válik.

Gyorsabb haladás a magasabb szinteken

Haladó íróként talán már van néhány jól működő módszered, technikád, stíluselemed, amiben otthonosan mozogsz. És ez rendben van – ezek a saját eszközeid. De attól, hogy van egy jó kalapácsod, a világ összes problémája még nem válik szöggé. Az írás nem egy eszköz használata – hanem állandó választás, újraértelmezés, frissítés és játék. A fejlődés magasabb szintjein is mindig van tovább, és az új technikák, szerkezeti megoldások, stílusbeli felfedezések nem rombolják, hanem gazdagítják azt, amit eddig felépítettél.

A tudatos tanulás ezen a szinten már nem a hiány pótlása – hanem a működésed finomhangolása. És ebben van öröm. Az írás nem iskolai feladat, nem kötelező olvasmány. A tanulás nem egy tanár szájából hangosan beolvasott fejezet, hanem lehetőség arra, hogy gyorsabban juss el oda, amit keresel: a saját hangod, a saját világod legmélyebb rétegeihez.

Aki nemcsak ír, hanem tud is írni – technikailag, strukturálisan, dramaturgiailag –, annak minden egyes új tudásdarab időt szabadít fel. Nem éveket pazarol próbálkozásokra és félremegyő projektekre, hanem hatékonyabban építkezik. Aki hajlandó tanulni, az magasabb szinten is gyorsabban fejlődik. És ettől nemcsak jobb író lesz – hanem szabadabb is.

A legjobb részt hagyod ki, ha feladod félúton

Haladóként könnyű abba a hibába esni, hogy megragadsz bizonyos technikák és módszerek mellett, amelyek ugyan valaha működtek, de mára inkább csak megszokások lettek – és talán már rég nem szolgálják a történeteidet. Az írás tanulása ebben a szakaszban nem feltétlenül új ismeretek begyűjtéséről szól, hanem a már meglévő tudásod átvilágításáról: valóban használható és élő az, amit alkalmazol, vagy csupán téves meggyőződés, amit biztonságból hurcolsz magaddal?

A tudatosság ebben a fázisban már azt is jelenti, hogy felismered: nem az számít, mennyi mindent tudsz – hanem hogy hogyan használod azt, amid van. A fejlődés itt már nem újabb trükkök elsajátítása, hanem a meglévő eszközeid mélyítése, finomítása és újrakalibrálása. És ezzel együtt jár egy másik fontos felismerés is: a siker és az önbizalom nem abból születik, hogy valaha egyszer már sikerült valami. Nem az tesz íróvá, hogy fizettél a saját könyvedért, sem az, hogy hosszú ideje írsz. Ezek lehetnek részei az útnak – de nem célállomások.

A valódi önbizalom akkor marad meg benned, ha nem pazarolod el magad – ha fejlődsz, frissülsz, tanulsz, és hajlandó vagy új perspektívákon keresztül ránézni a munkádra. Az írói világban nem helyet követelni kell, hanem kiérdemelni. És ez nem hangos belépővel történik, hanem folyamatos építkezéssel. Minél többet tanulsz, annál magabiztosabban fogsz tudni lépni – nem azért, mert valaki megerősített, hanem mert tudod, mit csinálsz. És ez az, amit nem vehet el tőled senki.

Az írástanulás előnyei kezdőknek és haladóknak

Akár kezdő, akár haladó író vagy, az írástanulás sosem válik feleslegessé. Ez nem egy tanfolyamnyi feladat, hanem egy életforma, amire érdemes berendezkedni. Az írásban ugyanis nemcsak az számít, amit leírsz – hanem az is, amit nem. Nem elég, ha szavakat hordasz össze a papírra: számít, hogy mit jelentenek, milyen gondolat van mögöttük, hogyan hatnak egy külső szemlélőre, az olvasóra. Nemcsak az a cél, hogy sikeres legyél – hanem az is, hogy valóban azt a hatást keltsd, amit szeretnél. Hogy élvezd az utadat. Hogy az a siker, amit elérsz, ne egy hamis tükörkép legyen, hanem valódi elismerés – valami olyasmi, amit te tettél az asztalra, és amire jogosan lehetsz büszke.

Kezdőként az alapok megszilárdítása ad biztos kiindulópontot, hogy később stabilan építkezhess. Haladóként a tudás frissítése, átvilágítása és mélyítése segít új szintre lépni – új felismerésekhez, új lehetőségekhez, új lendülethez jutni. Mindkét szakaszban az írástanulás a valódi önbizalom alapja: nem mások megerősítéséből, hanem a saját tudásodból fogsz magabiztosan építkezni.

Az írói út nem sprint, nem verseny és nem véletlenek sorozata. Ez egy tanulási folyamat, amiben egyre pontosabban látod, ki vagy, mire vagy képes, és merre tartasz. És ez csak akkor válik valósággá, ha van benned nyitottság, kíváncsiság – és bátorság.

Ha bátor vagy ehhez, az Ilion Íróklubban mindent megtanulhatsz, ami a profi írói úthoz kell.
Kattints ide a részleteiért:

VIP KLUBTAGSÁG

A történelmi regények ereje

Szerző: Pandi | máj 20, 2025 | blog 25, írásról általában

A múltidézés is fikció – írói építkezés, univerzális hatás

A történelmi regények évszázadok óta különleges helyet foglalnak el az irodalomban. Már a 19. században – Sir Walter Scott „Waverley” című művével – elkezdődött egy olyan irodalmi vonulat, amely a valós történelmi eseményeket drámai keretbe ágyazta, és ezzel új módon kapcsolta össze a tudást és az írásművészetet.

Ez a műfaj nemcsak szórakoztat, hanem tanít is – átélhető módon, akárcsak egy időutazás, betekintést nyújt régmúlt korok világába, kultúrájába, politikájába, emberi sorsokba. Nem véletlen, hogy olyan nevek írták bele magukat a történelmi regények íróinak sorába, mint Tolsztoj, Puskin, Robert Graves, Maurice Druon, Robert Merle vagy Gárdonyi Géza és még sokáig sorolhatnám a jobbnál jobb írók neveit. De nem csak a múlt megkapó megidézése miatt szeretjük őket.

Ezek az általuk írt regények segítenek megérteni a bonyolult történelmi jelenünket, és a fiktív történetek mögött sokszor mélyebb emberi és társadalmi igazságok bontakoznak ki, mint amit a tankönyvek képesek közvetíteni. A magyar könyvpiacon is fontos szeletet jelent a történelmi regény műfaja, csaknem egyharmada a könyvpiacon megjelenő műveknek történelmi regény. Ez jól mutatja, hogy az olvasók keresik azokat a történeteket, amelyek híd szerepet töltenek be múlt és jelen között, és szívesen merülnek az időutazás kalandjába anélkül, hogy időutazásról olvasnának, amivel amúgy megjegyzem: nincs semmi baj.

Mit tanul az író a történelmi regényírásból – és miért jó ez más műfajokhoz is?

A történelmi regények írása komolyabb felkészültséget kíván, mint elsőre gondolnánk. Az írók gyakran félnek belevágni, mert a hitelesség kérdése visszatartó erő lehet és egy-egy korszakból nemcsak vertikális, de horizontális látásmód kell, hogy szellemi erőkkel fel tudjunk karolni egy történetet.

Ez elvárható egy írótól? Természetesen igen, az írók általában művelt, széles látókörű írásművészek, az a legkevesebb, hogy sokat olvasnak és van egy szellemi bázisuk. Persze nem kell mindent tökéletesen tudni – de igenis érdemes komolyan venni a korszak megértését, amiben írunk, hiszen ez az írói hitelességünk alapja.

Az alapos anyaggyűjtés, az átgondolt utánajárás nemcsak az adott regényt szolgálja, hanem az írói műveltséget is építi. Az így megszerzett tudás idővel belsővé válik, és természetessé teszi a világépítést – akár történelmi regényben, akár fantasyben, sci-fiben, vagy társadalmi drámában dolgozunk tovább.

Ez a műfaj megtanít arra, hogyan ábrázoljunk hitelesen társadalmi normákat, értékrendeket, viselkedésformákat; hogyan mozgassunk komplex és egyedi értékrendű karaktereket valóságos környezetben; hogyan építsünk konfliktusokat valós történelmi vagy kulturális keretek között; hogyan teremtsünk részletgazdag, kontextusérzékeny jeleneteket.

A történelmi fikció sajátossága, hogy bár fikció, mégis tudományos tudásból, pontos háttérismeretekből dolgozik, enélkül ugyanis nem működne – de ezt mind alárendeli az irodalmi hatásnak és az írói- dramaturgiai szándéknak. Ez pedig egyetlen más zsánernél sem haszontalan tudás – különösen akkor, ha komplex, hiteles világot akarunk építeni.

A történelmi regények írása komplex és komoly írói kihívás, amely azonban nemcsak elmélyít, hanem felemel. A korszakok, politikai viszonyok ismerete, a korhű szokásrendszerek átgondolása, a megfelelő nyelvezet és az egyedi erkölcsi dilemmák hiteles ábrázolása sokkal több felkészültséget kíván, mint amit más műfajok megkövetelnek – de épp ezért tanítanak is többet.

Az írói munka során olyan készségek fejlődnek, mint a kontextusérzékeny karakterépítés, a világformáló leírás, a részletgazdag jelenetépítés, a társadalmi és erkölcsi szempontok egyensúlya, és nem utolsósorban a kutatási kompetencia. Aki történelmi regényt ír, valójában rendszert tanul látni, nemcsak történetet. Ez pedig más műfajokban is rendkívül hasznos. A fantasy, a sci-fi, az alternatív történelem mind megkövetelik, hogy az író világot építsen – nemcsak dekorációs céllal, hanem belső logikával. Aki megtanul történelmi közegben gondolkodni, az később sokkal biztosabb kézzel épít fiktív univerzumokat is.

Sokan gondolják, hogy a történelmi regény csak haladó íróknak való, mert a hitelesség elvárása túlságosan megterhelő lehet egy kezdő számára. De ez nem igaz. A történelmi regény – éppen mert kutatással jár, és állandó önreflexióra nevel – kiváló műhely lehet azok számára is, akik még tanulnak. Nem kell mindent tudni azonnal, de be lehet rendezkedni íróként erre a munkafolyamatra.

Nem kell hibátlanul rekonstruálni sem egy korszak minden részletét, elég, ha belehelyezkedni egy másik kor logikájába, és keresni a kapcsolódást a saját történethez. Ez a folyamat már önmagában épít: gondolkodásban, nyelvben, világképben is hitelesít. Aki történelmi regényt ír, az nemcsak kutat, hanem kérdez, reflektál, összefüggéseket keres – és közben lassan elkezd írni is, másként, mélyebben, koncentráltabban. És ez az, ami a valódi írói fejlődéshez vezet.

A történelmi regény nemcsak a múltról szól, hanem a te írói jövődről is. Aki képes megérteni egy másik kort, megérteni annak emberi és társadalmi struktúráit, az képes lesz más műfajokban is hitelesen megszólalni. A kutatás, a szövegépítés, a morális érzékenység, a történeti gondolkodás mind olyan készségek, amelyek végigkísérnek a teljes írói utadon – és egyre értékesebbé válnak más műfajokban is. A történelmi regény tehát nem egy külön világ – hanem egy tágas és gazdag íróműhely, ahol megtanulhatod mindazt, amit bármilyen regényhez tudnod kell.

A múlt tehát nem egy idegen test. Csak egy másik világ – amit épp te írsz újra. És minél jobban értesz hozzá, annál jobban fog működni a történeted. Érdekel a profi írói út?

Gyere az Ilion Íróklubba, itt mindent megtanulhatsz, ami a profi íráshoz kell:

VIP KLUBTAGSÁG

Hogyan pozícionáld magad íróként?

Szerző: Pandi | márc 30, 2024 | BB-1

Önbizalomhiány, kétségek gyötörnek, hogy alkalmas vagy-e egyáltalán arra, hogy író legyél?

Nem tudod, hogyan csináld, hogyan fogj hozzá az egészhez? Nem is vagy biztos abban, hogy mik azok az értékek, amikre építheted az írói identitásodat?

Nem hiszed, hogy sikerülhet bejutni egy hagyományos kiadóba? Abban sem vagy biztos, hogy amin dolgozol, az jó irányba visz?

Ezek a kérdések és kétségek gyötrőek, mélyről jövő bizonytalanságot okoznak és hatalmas mumusként tudnak megjelenni előttünk, hogy megakadályozzanak az érdemi munka elvégzésében. Minél többet gondolkodsz rajtuk, annál inkább összeroncsolják a megvalósíthatóságba vethető hitedet. Ezért ma egy kicsit mesélek azokról a gyakorlati módszerekről, amikkel kievezhetsz ebből a mocsárból és sokkal nyugodtabban építheted az írói karrieredet, mert tudni fogod, merre evezz.

Mi az, ami választ adhat neked a gyakorlatban? Az írói önpozícionálás gyakorlata. Írói önpozícionálás: Mi ez? Valójában egy elméleti és gyakorlati elhelyezkedés a lehetőségek felmérésével.

Minden író már a kezdetek kezdetén tudja, hogy szüksége van valami egyedi esszenciára az íráshoz és keresik is ennek az eszközeit, de a tapasztalatlanság és a tudás hiánya miatt gyakran rosszul. Az út elején ugyanis még homályos háttérben van az egyediségünk jellege, és az írói önpozícionálás kérdései és folyamatai azok, amivel ezt a homályt a kezdetekkor el lehet oszlatni.

Ennek az is a célja, hogy tudd, mire építkezhetsz hosszútávon és mit tehetsz meg még ma a holnapodért. Maga a pozícionálás kérdésköre lesz, amire magadban kell megtalálnod a saját egyéni válaszaidat, én csak a kérdéseket tudom feltenni neked. Máshogy, mint mások! Talán ez az egész egyediség alapja, hogy próbálj belecsempészni valami újdonságot abba, amit csinálsz és amivel önazonos vagy.

Ha nagyon egyszerűen akarom megfogalmazni, akkor ez lesz a tényleges feladat, de valószínűleg máshogyan, mint ahogy eddig próbálkoztál. Van egy általános probléma, amiről a kezdő írók megfeledkeznek. Hozzátenni csak meglévő, ismert tudáshoz és irodalomhoz tudsz, általános megközelítésben nem, és ha nem ismered, mihez akarsz hozzátenni, és mit, akkor nem tudod, mit csinálsz. Ezért van szükség arra, hogy előzetesen átgondolj néhány dolgot, ami kétoldalú megközelítést igényel.

Figyelembe kell venned a külső körülményeket és lehetőségeket, és a te belső potenciáljaidat. Nem egy mostani tudást, hanem egy felépíthetőt. A kezdő írók csak az utóbbival szoktak foglalkozni, azzal akarnak dolgozni, amijük van és utána panaszkodnak, hogy nem boldogulnak. Te legyél megfontoltabb, rugalmasabb és körültekintőbb. Most ebben segítek neked.

Külső szemléletmód és írói mindset: Első lépésként a külső szemléletmódot nézzük meg, amihez szükséged van egy fontos információra ahhoz, hogy jól tudj benne gondolkodni. Ez egy szemléletváltó gondolat lesz, egy mód, ahogyan még nem néztél magadra és ez a mód a kiadók működésének megértésével kezdődik.

A könyvkiadókra ugyanis üzleti vállalkozásokként kell gondolnunk, hiszen azok. A hagyományos könyvkiadók üzleti értéke és profitja pedig az olvasói érdeklődésből származik. Ez az oka annak, hogy érdemes figyelni a könyvpiacot és elgondolkodni azon, hogy neked milyen olvasókból állhat majd a célközönséged. Ezzel tudsz majd kapcsolódni a könyvkiadás véráramába, ha ezeket az olvasókat és ezt a területet szemmel tartod. Ha ezzel nem foglalkozol, félremehet a projekted és az egész írói építkezésed.

Ha túl keveseknek írsz, nem lesz kinek eladni, ezért egy kiadó nem fog milliókat belefektetni a kéziratodba, mert nem térülne meg neki. Ha túl sokaknak írsz, túl általános és középszerű célzást végzel, ami szintén nem működik, mert mindenkinek nem lehet írni, szétcsúszik a tartalom és unalmas, közhelyes lesz, ezzel szintén nem tudsz üzletet kötni egy kiadóval, hogy eladd nekik, mert ez rombolná a kiadói brandjüket és ők holnap is akarnak az olvasóiknak jó könyveket ajánlani. Az pedig egyszerűen nem igaz, hogy a középszerű megfelel az olvasóknak, ne ítélkezz könnyen felettük.

Mi az a kapcsolódás, ami neked kell?

A második lépés a kiadói brand és a te elképzelésed a sajátodról. Melyik kiadónál tudod elképzelni magadat? És itt nem lesz elég a kínálatra és a könyvborítókra egy futó pillantást vetni.

Kapcsolódj be olvasóként és olvasd el a számodra releváns kiadványaikat, hogy képbe is kerülj. Ha ezt elutasítod, akkor nem kapcsolódsz a valósághoz és szabotálod az írói karrieredet. Egyszóval világítsd át a lehetőségeket ebből a két szempontból:

Egyfelől a könyvpiaci palettát tekintve, másfelől a szóba jöhető kiadók brandjét és értékeit, elvárásait tekintve. Ha ezeket körüljárod és te magad megtapasztalod, akkor lesznek jó és tényleges információid. Ha csak megkérdezel valakit, aki melletted áll és ugyanúgy küzd, mint te, akkor legfeljebb az ő tévedéseit fogod tudásként elkönyvelni. Ne legyél naiv, ő sem tud többet nálad.

Önmagad belehelyezése a könyvpiaci palettába különben is egy egyedi és belső írói folyamat. Ha nem léped meg, nem fogsz tudni lehetőségekről, nem fogod látni a valós folyamatokat és azt várod, hogy a világ a te álmodozásodhoz alkalmazkodjon. A tények azonban ott lesznek és nem szolgálnak ki álmokat, ha tényleg meg akarod valósítani az írói karrieredet, akkor muszáj lesz szembenézni velük.

Ezeket az álmokat a magánkiadók szolgálják ki, de náluk nem az olvasó az ügyfél és a profit forrása, hanem az író. Ezért ez egy teljesen más folyamat, teljesen másról is szól. Ha hagyományos könyvkiadásba készülsz, akkor a felkészülésben kell gondolkodnod.

Ebből is látszik, hogy a könyvkiadásnak az olvasókról kell szólnia, és nem árt, ha figyeled az igényeiket. Nem igaz az sem, hogy az olvasók nem olvasnak. Ha így lenne, a kiadók már nem adnának ki könyveket.

Ezek a téves pletykák csak felmentést kínálnak neked, hogy ne csináld az íróságot. Mert ha ezekben a fentiekben gondolkodsz és nem tudsz szabadulni ettől, akkor hibás az írói mindseted és felesleges írnod, mert sosem fogsz előrébb lépni innen és idővel megelégszel egy kényszeres magánkiadással vagy a semmivel. Ráadásul tévedések miatt kerülsz ebbe a csapdába.

Írói mindset: Ha megnézzük a legnagyobb írókat, akkor szerinted miért tudtak ekkorára nőni? Mai írókról beszélek, vannak egészen sikeresek és nagynak mondhatók. Azért, mert tucattörténetet árult, és csak olcsóbb volt, mint a konkurens írók? Nem.

Vagy mert beleölt milliókat az indulásnál és megvett magának egy státuszt? Nem. Vagy mert magánkiadást csinált és abból aztán minden bejött neki? Nem. Vagy mert közel tudott kerülni a szerkesztőkhöz és bennfentes lett? Nem. Egyáltalán nem!

De akkor mitől lesz jó egy kiadó számára és ezen túl az olvasók számára egy író?

Egyszerűen a minőségre, egyediségre törekedtek és ezt nem féltek kommunikálni és megmutatni. Figyeld meg őket, hogyan csinálják, olvass tőlük, tanulj tőlük, lásd, hogyan gondolkodnak.

Írói minőség: Ez a minőség nem más, minthogy élményt adtak az olvasóknak a történeteikkel. Ennek a minőségnek vannak könyves szakmai kritériumai, folyamatai már az alkotás első lépéseitől kezdve.

Alábecsülöd, ha azt hiszed, hogy ezt a mély, de egyébként gyönyörű folyamatot majd te jobban tudod anélkül, hogy tanultad és átláttad volna. Láthatod, hogy akik így gondolkodnak, azok mind fejjel mennek a falnak és csalódásokat csalódásokra halmoznak, nem beszélve a rossz kéziratok erőltetett kiadásáról. Mi az, amit tehetsz, hogy ne rontsd el az egészet és ne a csalódásokkal küszködj?

Türelemmel és fokozatos felkészüléssel tudod ezt felépíteni. Folyamatokban. Ha ezt elfogadod, lehiggadsz és türelmesebb leszel, tudsz koncentrálni az írói feladataidra és az építkezésedre belül, majd arra, hogy jól higgy magadban és meg is valósuljon. Ha azon pattogsz, hol jelenhetnél meg, mert ezt az egy mércét ismered, az valójában lelassít és tévútra visz.

Miért fontos a brand?

Az olvasók tudják, hogy a branddel rendelkező írók könyveit élmény olvasni, élmény ránézni a könyvre, élmény kicsomagolni, élmény kézbe fogni és élmény belemerülni. Ráadásul minden egyes olvasásélmény hozzátesz az író presztízséhez, elismertségéhez, jó pozíciójához, hogy a neve kiválóságot jelentsen a maga területén.

Ezt a kiválóságot nem lehet megvenni. Ez az, amiért íróként megdolgozunk, mert a kiérdemlés az, amivel elérhetjük és nem pusztán egy sima és drágán vett megjelenés. Számít a tartalom és a következmények. Arról nem is beszélve, hogy azok maradnak leginkább az olvasás miliőjében olvasóként, akiknek komoly igényei vannak a művekkel kapcsolatban és ehhez felnőni írói feladatunk.

Ezért Neked is ezt javaslom, hogy nézd meg, mivel tudsz nagyobb élményt adni, hogyan tudsz sokkal magasabb szintre fejlődni és kapcsolódni az olvasókkal, mivel leszel te több, mint amit a versenytársaid nyújtanak? (nem a kezdők, hanem a profik!) Vagyis mitől lehetsz te majd kiemelkedően jó, hogy egy hagyományos kiadóba felépülhess?

Ha képes vagy ezzel pozitív érzéseket kiváltani az olvasóidban, akkor már félig megnyerted a csatát. Itt sok író azt hiszi, hogy az olvasók igényeinek kiszolgálása elmegy valami igénytelen lónyál előállításának irányába, de ez is csak egy kezdőírós közkeletű tévedés. Az is tévedés, hogy pár jó vélemény elég a brandépítéshez és kielégítő, mert nem az. Az olvasók katarzist várnak, nem színes pózolást és üres cselekményeket, amihez ők bármit hozzágondolhatnak, itt azonban már elevezünk az íróság szakmai kérdéseinek a vizeire. Itt vannak azok a pontok, ahol tanulni lehet az írásszakmát.

A pozícionálás tehát pont azt jelenti, hogy felméred a helyzetedet, a lehetőségeket és az igényeket, ezt követően pedig már látod is magad előtt a folyamatot, hogyan lehet ezt megvalósítani. Ha egy ember meghallja a neved, vagy a könyved címét, akkor mi az első gondolata, érzése, ami beugrik neki? Ha a semmi, akkor még nincs késő, hogy felépíts egy jó írói brandet, összerakj egy írói karriert.

Arra kell törekedned, hogy tudatosan kialakítsd a megvalósítási folyamatokat és ebben önazonos maradj. Ha így teszel, nem fogsz eltévedni. Ehhez kell a belső nézőpont, az önreflexió, önmagad körüljárása és egy kicsit a belső potenciáljaid felismerése, de racionális keretekben. Ezzel lényegében kitalálod magadat íróként és kijelölsz magadnak egy ösvényt a hegy teteje felé, hogy örömmel felépítsd magad profi íróvá. A lehetőség senkitől sincs megtagadva, ezt bárki megteheti.

Önmegvalósítás, de okosan:

A pozícionálás sok kezdő író számára jelentéktelen lépésnek számít, ugyanúgy, mint az olvasói célcsoport meghatározása és a maguk levesét főzik.

Önmegvalósítást kiáltanak, de nem jut eszükbe, hogy egy zárt gondolkodásmódban könyvszakmai és tartományi (irodalmi és tudományos) kapcsolódások és nyitottság, szakmai alázat nélkül ez nem lesz több egy arrogáns kirohanásnál, ami valójában nem érdekli az embereket.

Egyszerűen azért, mert nem ad nekik semmit, ami épít rajtuk és ha nem is nyilvánvaló, valójában ezt keresik. Az olvasói élmény sokadrangú és felejthető, nagyon sok esetben egyenesen kínos. Ezek azok a történetek, amiket a kiadók nem vesznek meg.

Sokan úgy gondolkodnak, hogy „nekem mindenki a célcsoportom, akinek kell a történetem, az úgy is megveszi”. Ez sem így működik. Komolyabb helyeken az írót előzetesen eladják azzal, hogy érdekes látásmódja, gondolkodásmódja van, ezért már a megjelenés előtt is épül a brandje. Ebbe az irányba elindulhatsz már azelőtt, hogy készen lenne a regényed. De ha te vagy az ezeregyedik önjelölt író, aki az egóját fényezi egy facebookos írói oldalon és nincsenek mögötte érdekes tartalmak, komolyabb gondolatok, egyre minőségibb munka, akkor az nem brandépítés, csak pózolás, a követők iránti mohó sóvárgása az írónak. Ez a beszűkült gondolkodásmód ma már semennyire nem működik.

Ennek az az oka, hogy most már mindenből túlkínálat van. De tényleg, mindenből! Ruhából, autóból, élelmiszerből, tudásból, szolgáltatásokból, mindenből. A könyvszakmán belül az írókból is, kezdő írókból meg végképp. Ha az író olvasó után sóvárog, az nem jó út. Ha az író szenved az önmaga felé állított belső elvárásaitól, ott valami nagyon félrement. Ennek a folyamatnak a fordítottjában kellene gondolkodni.

Olyasmit adj, amit az olvasóid szomjaznak, amiért követhetnek és amit becsülhetnek benned, ráadásul örömöd van benne és nem csak a kínlódás. Úgy dolgozz magadon és a szövegeden, hogy megtaláld az örömöket, a kis sikerek örömét, hogy idővel kiérdemeld a nagyobbakat.

A valódi fejlődés, ami egészséges, örömirányban van, igaziban, nem mondvacsináltban. Az öröm segít abban is, hogy kiheverd a nehezebb pillanatokat és tovább haladj az úton. A csalódásoktól nem ment meg, de a leckéket könnyebben megtanulhatod, amit ad a tapasztalat.

Az egyetlen út, ha máshogy, akarom mondani JOBBAN kommunikálsz, mint a versenytársaid, ha jobban csinálod az írást általában véve másoknál. A jobban alatt azt értem, hogy maga az üzeneted mélyebben és gyakrabban betalál, mint a versenytársaidé, néha az is elég, ha egyáltalán van valami üzeneted az olvasók számára, valami, ami több, mint a puffogtatott közhelyek. Ha pedig még egy stílusod is van hozzá, akkor máris jó úton haladsz.

Ha nincs mondanivaló, üzenet, minőség, akkor túl felejthető leszel és nem elég érdekes. Ma a csatát az nyeri, aki jobban képes megmaradni az olvasók fejében és ezt is csak kiérdemelni lehet, ha hangoskodsz és nyomulsz ezerrel, az sokkal inkább taszító, mint érdekes. Ez a téma pedig kivezet a kommunikáció és a brandépítés kérdéseihez, amire itt nem térek ki ennél bővebben, mert önmagában is nagy téma mindkettő, de egy kis példázattal elmélyíteném a lényeget.

Mi az a brandépítés, a márkanév?

Nézd: Melyik autómárka pozícionálja úgy magát, hogy ők biztonságos autókat csinálnak? A Volvo. Melyik cég mondja azt magáról, hogy ők élen járnak a számítástechnikában és a telekommunikációban? Az Apple. Melyik cég ugrik be, ha azt mondom, közösségi oldal? A Facebook. Ki a legismertebb horror író a világon? Hát Stephen King.

Ez a márkanév, ha valaki képes magasan kitűnni a versenytársakhoz képest- ez nagyon gyakran évtizedes munka. Akár a szolgáltatásukkal, könyveikkel azok milyenségéből, akár a kommunikációjukból kifolyólag. Persze ma Magyarországon senki nem gondolja, hogy Stephen King lesz belőle és ez nem is elvárás.

Csak az irányt mutatom ezzel. Hogy valahogy így kellene, mutasd magad és adj valamit a közönségnek, ami több, mint egymásra rakott szavak tömege. Gondolatok és tartalmak kellenek, a szavakkal játszadozó gyermeteg történetek nem elegendőek. Ha pozícionálod magad, lesz utad, amin járhatsz íróként

Ezért rendkívül fontos, hogy az írói utad és ezzel együtt a karriered megtervezése során kiemelt figyelmet szentelj a pozícionálásra, mert ezzel fogsz tudni igazán mélyen beágyazódni, utat találni, később bekerülni az emberek fejébe és ha egy témába vágó könyv megvásárlásán kezdenek el gondolkodni, akkor a Te neved fog elsőként az eszükbe jutni.

Vagy ha megjelenik egy új történeted, akkor már megvették, mielőtt bármit tudnának róla, mert a személyed garancia lesz a jó történetre. Mert a feléd kiépült bizalmukkal vásárolnak.

Ez a te márkaneved és ebben ad neked közeget és támogatást egy hagyományos kiadó. Ezért a felkészülés és minőség, vagyis maga a brand fontos, mert az olvasóknak marketinggel egy üres lufit csak egyszer tudsz eladni, másodszorra nem. A könyvpiaci pozícionálásod segít, hogy jobban betaláljon az üzeneted, hogy megkülönböztesd magad a piac többi szereplőjétől, és hogy kiemelkedj a tömegből, és rád találjon a te saját olvasóközönséged.

Valójában erre vágysz, csak eddig nem tudtad, hogyan érheted ezt el vagy hogy lehet erre is felkészülni, megfontoltan és józanul gondolkodni róla. Ennek alapján tudod magadból azt adni, amitől több lehetsz, és más, mint mások, ez alapján leszel érdekes az olvasóknak és ezáltal egy hagyományos kiadónak is. Arról azonban ne feledkezz el, hogy ezt egy konkrét kéziratban kell majd megvalósítanod, erre pedig érdemes szakmailag is felkészülni és a műveddel elérni azokat a mérföldköveket, amik vezetnek az úton.

Kapcsolódások és egyediség:

A pozícionálásnál érdemes végiggondolni a célcsoportról tapasztaltakat és a versenytársak helyzetét. Térképezd fel a piaci viszonyokat! Tárd fel előbb a célcsoportodnál, majd magadban, hogy kapcsolódni tudj vele: Mennyire lehet vonzó számukra, amiről írsz? Mitől lehetne még vonzóbb?

Mi az, amit szeretnek? Vajon miért lehet az sikeresebb a többi történetnél? Milyen érzéseket és milyen katarzist adnak a célcsoportodban lévő olvasóknak ezek a történetek? Beszélgettél már a célcsoportoddal? Nem a te írói oldaladon, hanem írók műve alatt a molyon például.

Figyeld őket! Nagy valószínűséggel kirajzolódhat, hogy mik a téma gyengeségei, milyen potenciálokat rejt. Még jobb, ha te magad is körülnéztél az íróknál, olvastad őket és látod, hogy mi az a plusz hozzáadott érték, amit te másképpen, jobban tudsz majd csinálni náluk.

Ez túlmutat azon, hogy csak kedvtelésből önmegvalósíts. Azon is, hogy alábecsüld a feladatot. Ezután már a belső önazonosságod vinni fog bele valamit, amitől pont olyan lesz a szöveg és a felépített karriered, amilyennek mindig is akartad és ellopni sem tudja tőled senki, mert utánozhatatlanul csak rád jellemzővé válik a megvalósítás.

Ne szégyelld beletenni magadat, a mások által megbecsülhető részeidet egy jó értelemben és nem pusztán az egód vezényszavára. Ez egy folyamat, amin, ha végigmész, és tanulsz, építkezel, minden nap lépsz egy picit érte előre, akkor kiépül. Ha holnapra akarod megvalósítani, felkészületlenül, az nem fog menni és csalódást generálsz, kapkodsz és megrekedsz.

Az írói utat ugyanis csak türelemmel lehet bejárni és érdemes örömmel foglalkozni vele a saját affinitásaid mentén. A tudatos egyediséged kialakításának feltétele a bátorság és az önfelvállalás. Feladat: Gondolkodtál már azon, hogy miről akarsz eszébe jutni az embereknek?

Maga az egyedi külső önmagában nem elég. Csak azért, mert a külsőddel kiemelkedsz a tömegből még nem leszel izgalmas és ez a könyved borítójára is igaz. Mindenképpen vigyél még bele egy másik módot is, hiszen ez bár figyelemfelkeltő, jól megjegyezhető, a célcsoport számára nem biztos, hogy elég, valójában mondjuk ki: az olvasók sokkal többet akarnak a látszatnál.

A pozícionálásod olyan legyen, amire van igénye a fizetőképes olvasóidnak és az ő vágyaikon/az adott terület, téma hiányosságain vagy potenciáljain alapszik! Ennek nincs köze a megfelelési kényszerhez, annál több ahhoz a bölcs belátáshoz, egy író bárhogy vergődik ezen a kérdésen, valójában nem magának ír csupán, ha mégis, akkor az egyetlen ölvasója lesz önmagának. Az is fél siker. De ahhoz meg nem kell könyvkiadás.

Mindemellett pedig legyél önazonos, egyedien megvalósított, olyan, amihez szívesen adod a neved és amit szívvel-lélekkel tudsz csinálni, mert az irány nem skatulya, hanem útvonal. Ilyenkor úgy írsz, úgy valósítasz meg egy történetet, ahogyan azt senki más nem tudta volna megvalósítani rajtad kívül.

Ha ezt meg tudod határozni, kiírni magadból, akkor már csak arra a bátorságra lesz szükséged, amivel ezt őszintén kommunikálod kifelé nemcsak nyilatkozatokban, hanem valójában az alkotásaid felvállalásában és tudod képviselni egy kiadó nevével fémjelezve is. Így leszel hiteles író, érdekes személyiség és izgalmas potenciálokkal teli szerző egy kiadó szemével nézve. Mert egy könyvkiadó az olvasóinak a szemével néz egy feltörekvő íróra.

Érdekel egy ingyenes írókurzus nálunk? Akkor kattints erre a gombra